Sziasztok! :) Íme a második rész a legújabb blogunkon, olyan blog amilyen még nem volt soha! Ha tetszik iratkozz fel és komizz, jelezd nekünk, hogy tetszik!! :) Jó olvasást!!
Eva H. és Mesi*
*Emma Geller szemszöge*
.jpg)
Reggel szó szerint szarul keltem, mert egész éjjel Ben szobájából nyögések szűrődtek ki és a fejem még a párna alá is tettem, de az se segített. Ha rólam lenne szó apa már letépte volna rólam a srácot erre Benre nem is szól. Nem értem.
-Jó reggelt Csipkerózsika - nyitott be a szobámba anya.
-Jó reggelt - mosolygok rá. -Hány óra?
-Tizenegy óra lesz öt perc múlva - mondta mosolyogva.
-Ben ágyasa elment? - kérdeztem.
-Igen és most apa-fia beszélgetés zajlik - mondta anya.
-Remek - mosolyodok el, mert remélem jól lecseszi Bent apa.
Anya nyomott egy puszit a fejemre és magamra hagyott így magamhoz vettem a laptopom, hogy megnézem írt e a levelező társam. Igen levelezek valakivel aki állítólag itt él New Yorkba és akivel szeretnék találkozni csak félek. Interneten tök jól elbeszélgetünk, de nem hiszem, hogy szemtől szemben benne. Így tökéletes minden minek borítsam ezzel fel ezt a jó kapcsolatot.
Amint megláttam, hogy jelenleg elérhető azonnal ráírtam:
Én: Szia :)
Ő: Jó reggelt. Gondolom most keltél :D
Én: Nem tévedtél sokat :P
Ő: Mit csinálsz ma?
Én: Pihennek és gondolom az unokatestvéreim átjönnek így velük leszek. Na és te?
Ő: Barátaimmal lemegyünk a törzshelyünkre.
Én: Hova? Hát, ha ismerem bár biztos nem a mi törzshelyünkre jöttök, mert akkor ismernélek már. :)
Ő: MacLaren's pub. És ti hova szoktatok menni?
Én: Halottam már a helyről, de sose voltam még ott tuti eltévednék. :D Central Perk a legjobb hely!
Én: Halottam már a helyről, de sose voltam még ott tuti eltévednék. :D Central Perk a legjobb hely!
Ő: Csak nem a Central parknál van :D Tévedés a miénk a legjobb!
Én: Ez ész kellet, hogy kitaláld :P Ezen évekig vitázhatunk akkor se jutunk dűlőre. :)
Én: Ez ész kellet, hogy kitaláld :P Ezen évekig vitázhatunk akkor se jutunk dűlőre. :)
Pár percig csak írt és írt tuti valamilyen regényt ír, vagy beakadt a billentyű. Vártam, vártam és vártam, de semmi és épp amikor megakartam nyitni egy új lapot pittyegett, hogy írt. Végre!
Ő: Nem akarsz találkozni?
Nem! Mert azzal mindent elrontunk, hogy ha mi találkozunk így tökéletes minden majd, ha egyszer véletlen találkozunk akkor jól van, de megtervezett találka ki van csukva. Bár nem is láttam képen a csávót szóval kizárt, hogy megismerjem.
Én: Bocsi most mennem kell! Szia majd később beszélünk :)
Gyorsan kiléptem és félretettem a laptopom. Felálltam az ágyamról és amint kiléptem a szobámból megláttam a bátyámat és az ágyasát smárolni. Gondolom elköszön tőle örökre. Várjunk csak anya azt mondta már elment a liba erre még itt van és láthatom. Remek!
Leültem a pult előtti bár székre és onnan figyeltem Őket.
-Majd hívlak - mondta a bátyám.
Nem fog hívni ezt elárulom édesem.
-Várom - mondta a lány és még egyszer megcsókolták egymást aztán elment örökké.
A bátyám leült a mellettem lévő székre és a pultra könyökölt.
-Mi a reggeli? - kérdezi anyára mosolyogva.
Belebokszoltam ököllel a vállában és felálltam, hogy visszamenjek a szobámban felöltözni. Kivettem a szekrényemből a mai öltözékem és magamra is kapkodtam egyből. Befontam a hajamat oldalra és a napszemüvegem felhelyeztem aztán magamhoz kaptam a táskám és visszamentem a többiekhez.
-Hova-hova? - futok össze apával amikor Ő is kijött a szobából.
-Dolgozni - mondtam.
Leültem a bárszékre és vártam, hogy anya elém tegye a reggelimet ami a szokásos pirítós volt amit mindennap kérek.
Hirtelen az ajtónk tárult ki, de úgy, hogy mindannyian odakaptuk a fejünket.
-Joey mondtam, hogy nem ronthatsz be így - mondta apa.
Joey bácsi egyből a kezét a szemére tette. -Lányok pucérak?
-Nem - mondta apa megforgatva a szemeit.
-Akkor nem értem miért vagy kiakadva - vette le a kezeit a szeméről. -Sziasztok!
Mi is visszaköszöntünk neki és folytattam a reggelimet miközben egyszer-egyszer ránéztem bátyámra aki felé egy dühös pillantást vetettem. Aztán inkább apa és Joey bácsi beszélgetését kezdtem hallgatni.
-Szóval mit tegyek? - kérdezi kétségbeesetten Joey bácsi.
-Már régóta randiztok Joey mond el mit érzel iránta basszus állapodj már meg - mondta apu.
-Ez az érzelem kimutatás a te szakterületed Ross - veregette meg Joey bácsi apa vállát.
-Segítsek, vagy ne? - morogta apa.
-Segíts, de te ehhez kevés vagy - nyújtotta ki a nyelvét apára Joey bácsi. -Kell Chandler is. Van is egy ötletem ma pasis este! Úgyis rég voltunk már együtt, mint kanok.
Elnevettem magam ahogy Joey bácsi bepörgött és még szívesen hallgattam volna a beszélgetést, de elfogok késni. Felhúztam a cipőmet és elköszönve mindenkitől elindultam a munkahelyemre. Furcsa érzés ott dolgozni mivel anya is itt dolgozott és ez a hely volt a szüleim és barátai törzshelye. Ezen a helyen kezdődött el minden. És most itt vagyok én aki itt dolgozik és itt ülök össze a barátaimmal akik a rokonaim.
Felvettem kötényem és egyből beálltam a pult mögé. Amikor bejött egy csapat és leült a helyünkre akkor szívesen elküldtem volna Őket a fenében, hogy az az én helyem, de helyette jó kislányként elindultam feléjük.
-Mit parancsolnak? - kérdeztem semleges arc kifejezéssel.
A csapat elkezdett kiabálni mindenki mindenkivel módon és rám se bagóztak. Remek egy veszekedő banda tévedt benn. Örülök!
Visszamentem a pulthoz és a rákönyököltem a pultra.
-Mi van kis csaj? - jön oda a munkatársam Jeff, aki Gunther fia. Gunther anya munkatársa volt aki ugyanígy itt dolgozott és most már övé az üzlet.
-Az asztalomnál veszekednek - morogtam.
-Most már csendesebbek - bökött oda.
-Nem cserélünk? - kértem.
-Nem. Jó munkát - veregette meg a vállam.
Megfordultam és épp akkor kiáltott fel a szőke lány:
-Itt nincs kiszolgálás, vagy mi franc?
Morogva oda lépkedtem hozzájuk és újra feltettem a kérdésem:
-Mit parancsolnak?
Mindenki egyszer szólalt meg ugyanazt kántálva kivéve az egyik srác.
-Én egy kávét kérek két cukorral - mondta nemes egyszerűséggel.
-Én is azt szoktam kérni - mosolygok rá és összeakad a tekintettünk.
Percekig néztem bele azokban a gyönyörű szemekben igaz egyszer-egyszer lesütve a szemem elmosolyodtam, de mindig visszatértem a gyönyörű szemű sráchoz.
Hirtelen megköszörülték a torkukat a többiek.
-Még ma kihozod? - kérdezte meg a srác mellet ülő barna hajú lány.
-Ja igen persze - dadogtam és megfordultam, hogy a pulthoz vissza sétáljak, de még eltudtam kapni egy mondatot a srác szájából.
-Helyes kislány!
Kislány? Komolyan? Jó, hogy nem egy állathoz viszonyít.
Elkészítettem a rendelésüket és visszavittem nekik, de megint vitatkoztak így csak letettem az asztalra a rendeléseket és visszamentem a pulthoz.
Vicces volt őket nézni ahogy vitatkoznak. Izgalmas nézni más embereket ahogy veszekednek. Megnyugtató.
-Egy jó pincér nem ülne itt - jelent meg előttem az asztalnál ülő vörös hajú lány.
-Nem vagyok jó pincér - dünnyögtem.
-Hát oké - mondta. -Kaphatnék még cukrot?
Elővettem a pult alól kis csomagos cukrokat és elé tettem.
-Vedd amennyi kell - mondtam.
-Köszi - mosolygott és kivett kettőt belőle.
Aztán észrevettem a nyakán lógó ékszert. Olyan van nekem is még a szülinapomra kaptam anyáéktól akkor még Ben is álmodozó férfi volt.
-Szép a nyakláncod nekem is ilyenem van - mosolygok rá mielőtt elmenne.
-Köszönöm a születésnapomra kaptam a szüleimtől - mondta és megérintette a láncot.
-Micsoda véletlen én is - nevetek fel.
-Hány éves lettél? - kérdezte.
-Tizennyolc, és te? - kérdeztem vissza.
-Én is - nevetett fel.
-Na jó kérlek ne utánozz - nevetek.
-Vagy te utánozol engem - nevetett.
-Vagy csak véletlen egybeesés - mosolyodom el.
-Az is lehet - mondta. -Ja amúgy Daisy vagyok.
-Én meg Emma - mondtam.
-Örülök, hogy megismertelek Emma - mondta mosolyogva Daisy.
-Én is Daisy - mondtam.
Már ment volna vissza amikor inkább visszaült a helyére.
-Inkább maradnék - mondta.
-Az jó, mert lenne egy kérdésem - kezdtem mire Ő érdeklődve tekintett rám. -Amúgy az a srác aki lekislányozott a barátod?
-Nem - hangosan felnevetett. -A bátyám. Én jelenpillanatban szingli vagyok.
Felvillant fejem felett a villanykörte. Daisy kedves lánynak tűnik és szingli nekem meg van két töketlen rokonom akik fiúk és eléggé jóképűek. Talán Ő helyre tudná rázni az én töketlen bátyám, vagy az én idióta unokatestvérem. De kivel kéne összehoznom? Istenem csak küldj egy jelet!
Hirtelen az ajtó feletti csengő megint csilingelt csak most az én bátyám lépett be rajta. Ez az a jel?
-Emma itt vagy? - hessegette előttem a kezeit Daisy.
-Ja igen mi van? - kérdeztem.
-Kérdeztél valamit és én válaszoltam - mosolygott. -Amúgy miért kérdezted? Tetszik a bátyám? Bemutathatlak neki!
-Csak megkérdeztem, mert érdekelt és szerintem a bátyádnak tetszik valaki más - böktem felé és egy szőke lány felé. -Amúgy is nekem van valakim.
Igen Emma ki az? Az akivel félsz találkozni? Igen tényleg jó kapcsolat.
-Jaj nem Ők csak barátok és az a szőke lány a legjobb barátnőm és nem kavar a bátyámmal - nevetett.
Válaszolni akartam amikor épp a szőke hajú lány kiabált Dasiynek, hogy mennek. Elköszöntem Daisytól és már futott is a barátai után.
Úgy tettem, mintha csinálnák valamit így elkezdtem törölgetni a pultot amikor a bátyám pattant le elém.
-Ki volt az a csaj? Olyan ismerős volt!
-Ha felmered keresni azért, hogy megdugd és otthagyd akkor megöllek. Ő nem érdemli meg ahogy senki más - válaszoltam felé se pillantva.
-Pedig boldoggá tenném - mondta és nem kellet ránéznem, hogy tudjam mosolyog.
-Ja aztán szomorúvá - morogtam.
-Hagyjuk úgyse érted - mondta. -Mi van veled? Láttam nagyon nézted a helyünkön lévő srácot.
-Igen? Te engem figyeltél? De cuki vagy - forgattam meg a szemem.
-A húgom vagy és vigyázok rád - mondta.
-Rám nem kell vigyázni tudok magamra - nézek fel rá. -Ha végre visszakapom a normális álmodozó bátyám akkor nem leszek ellenséges veled, de amíg egy ősparaszt vagy ne várj mást!
-Az igazit váró álmodozó Ben eltűnt fogadd el - mondta.
Nem törődtem vele ott hagytam és inkább felvettem a rendeléseket a többi asztalnál is. Daisy tökéletes lenne Bennek, de így nem amíg Ben nem önmaga. Így csak kihasználná a szerencsétlen lányt. Daisy boldogabb lesz a bátyám nélkül bár Jack unokatestvérem normális. Nem, nem, nem Emma ezt fejezd be hagyd fel ezt a kerítős játékod!
Aztán újra eszembe jutott a srác szeme. Azok a gyönyörű barna szemek teljesen meglágyították a szívem. Mielőtt belenéztem a szemeibe a szívem jeges volt, de amikor belenéztem elkezdett kiolvadni és ismét elkezdett erőteljesen verni, mint akkor amikor utoljára voltam igazából szerelmes. Nem én nem lehetek újra szerelmes az teljességgel lehetetlen, hogy én újra átéljem azt az érzést. Csak szenvedéssel végződne. De nem tudom kiverni a srác barna szemeit a fejemből. Vajon mi lehet a srác neve?
*Ellie Stinson*
(Még a Stinson-Eriksen vacsora napján este)
- Lassan menni kéne Liliomszál nem gondolod? - kérdezte Marshall bácsi.
- De.. Gyerekek irány! - parancsolt Lily néni ami vicces volt, mert mindenki magasabb volt nála.
- Anyu.. Nem aludhatnánk ma itt Marvin-nal? - kérdezte Daisy.
- Nem tudom.. Ha Robin néniék nem bánják.. - nézett anya felé Lily néni, ezzel egy időben Daisy, Marvin és én kölyök kutya szemekkel néztünk rá.
- Dehogy bánjuk! Maradjanak csak! - mosolygott anyu és megölelte Lily nénit majd Marshall bácsit is és apu szintén így tett velük.
- Jó. Na gyerekek legyetek jók, Barney bácsi a főnök! - mondta Marshall bácsi és kezet fogott a fiával a lányának pedig egy puszit adott.
- Marshall, szerintem inkább legyen Robin a főnök.. - nézett furán Lily néni apára aki már örömtáncot járt, hogy végre elviheti a következő férfi generációt a sztriptízbárba.
- Igaz. Robin néni a főnök! Jó éjt nektek! - kaptam én is egy-egy puszit majd kimentek.
- Ez nem ér.. - mondta apu szomorúan.
- De apa, ne legyél szomorú! Nézhetsz velünk filmet. - ültem bele az ölébe.
- Az én kislányomért bármit! - mosolygott apa szeretetteljesen és adott egy puszit.
- És mosogatni ki fog? - jött apa mögé anyu és megpacskolta a haját.
- Az asszonyért is bármit! - nevetett apa. Felálltam az öléből és nekilátott mosogatni.
- Én nagyon fáradt vagyok.. ne nézzünk filmet.. - kérte Daisy mi pedig beleegyeztünk Marvinnal.
- És srácok.. Hogy álltok? Van valakitek? - kérdezte anyu mire én rácsaptam a fejemre.
- Anya.. - sóhajtottam.
- Jó, csak kérdeztem, mert ha azt tettem volna fel, hogy "És Daisy, te hova mész tovább tanulni?" az se lett volna jó. - magyarázta anya.
- Nem baj El. Nekem nincs senkim és Marvinnak sem, néha egy-két ágyasa. - forgatta meg a szemeit Daisy.
- Ne szólj bele az életembe Daisy.. - mondta Marvin majd anyára mosolygott.
- Jól van, hanyagoljuk. - húzta el a száját anya. - Hallottatok már a Central Perk nevű kávézóról? - kérdezte. Mind a hárman megráztuk a fejünket.
- Oda ne menjetek! Szörnyen kifinomult hely. - fintorgott apa amin csak nevettünk.
- Elnézhetnétek oda, folyton ti is csak a McLaren'sbe jártok. - magyarázta anya.
- Jól teszik. A McLaren's a király. - zárta el a csapot apa. Nagyon gyorsan tud mosogatni azt meg kell hagyni.
- Szerintem, ha egyszer elmegyünk oda akkor nem lesz belőle baj. - mondta Marvin mi pedig egyetértően bólogattunk.
- Na menjünk szívem. - nyújtotta kezét apa anya felé ő pedig felállt és mind kaptunk egy puszit tőle majd apától is.
- Jó éjt gyerekek. - intett anya.
- Jó éjt. - mondtuk egyszerre.
- Barney bácsi? - kérdezte Daisy.
- Igen? - fordult vissza.
- Te mit dolgozol? - kérdezte a vörös hajú barátnőm.
- Hehh, kérlek. - nevetett és elment. Hát igen. Daisy nem tudja azt a sztorit, hogy apu mit is dolgozik mi pedig megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neki, mert az vicces.
- Elmegyek letusolni. - mondta Daisy és már el is tűnt. Tudja, hogy hol talál magának ruhát, meg törülközőt így nem kell megmutogatnom neki.
- Na akkor mi legyen? - kérdezte Marvin de én nem értettem.
- Mégis mivel? - mosolyogtam.
- Hát amit anyu mondott... - nézett le a földre.
- Talán igaza van anyukádnak.. Nagyon nagy ügynek vesszük.. - néztem rá.
- Anyu szerintem hülyének is nézett minket. - nevetett fel Marvin engem pedig mosolygásra késztetett.
- Komolyan gondoltál mindent ami akkor történt? - kérdeztem meg amire nagyon kíváncsi voltam.
- Teljesen. - nézett rám teljesen komoly fejjel, de mégis mintha mosolygott volna. Ekkor nem hallottuk a vízfolyást, tehát biztosan végzett Daisy. Kő-papír-olló segítségével eldöntöttük, hogy én megyek most fürdeni. besétáltam a szobámból nyíló saját fürdőszobámba ami már üresen várt engem. Levettem a ruháimat, felkötöttem a hajamat és beálltam a zuhany alá. Nem akartam most órákig alatta állni ezért most csak 3 perc áztatás után kezembe vettem a tusfürdőt és amint nyomtam a kezembe belőle azt elkentem a testemen majd le is folyattam magamról. Elzártam a csapot, kiléptem a kabinból, megtörülköztem, felöltöztem és bementem a szobámba ahol Daisy már megágyazott magának és a bátyjának a földön mivel egyszemélyes ágyam van aminek az oka, hogy apám ezzel is megakarja mutatni, hogy nekem még nem kell magam mellé pasi. Vicces a logikája, de ezért is ő az én apám. Marvin bement a fürdőbe, de ugyan olyan hamar is jött ki. Lefeküdt a húga mellé miután lekapcsolta a lámpát.
- Daisy, írtál a többieknek? - kérdeztem már csukott szemmel.
- Igen és azt mondták, hogy oké. Na jó éjt. - mondta barátnőm de még nyomta a telefont.
- Jó éjt. - mondtuk egyszerre Marvinnal és egy kis idő után jötte egy üzenetem.
" Ha elalszik a húgom, szorítasz nekem egy kis helyet magad mellett? xx "
Erre csak egy igent írtam vissza és már csak vártam. Mindenféleképpen ébren akartam addig maradni amíg fel nem jön, de lassan 1 óra elteltével sem jött nekem pedig a szemeim egyre nehezebbek lettek. Érdekes érzés volt mert nem éreztem, hogy befeküdt mellém Marvin, csak azt, hogy hátulról átölelt és egy puszit nyomott a fejemre. Akkor most hivatalosan is kavarunk?.. Felé fordultam és a mellkasára raktam a kezemet és végül elaludtam, és tudtam, hogy nem mellette fogok felébredni.
- Na figyeljetek.. El kéne döntenetek egy vitát.. - szólalt meg Penny.
- Ez már érdekesen hangzik. - csillant fel Daisy szeme. Tiszta olyan mint Lily néni.
- A citrom-törvényről van szó. Nem tudunk megegyezni abban, hogy a randi első 5 vagy első 3 percében lehet lelépni. - mondta Luke.
- Ez könnyű.. A 3. percben. - mondta Daisy én pedig nagyot csaptam a homlokomra.
- A randi első 5 percében. - mondtam és Penny oldalára álltam, mert ő is azt mondta Marvin pedig jött utánam, hogy szerinte is és ezzel egy időben kialakult egy nagy vita köztünk ami egészen a kávézóig tartott. Mindenki sóhajtott egyet, hogy végre befejeztük, de választ még nem kaptunk. Leültünk a legszimpatikusabb asztalhoz és odajött egy szőke hajú lány. Hűha, itt ilyen fiatalok is kiszolgálnak? Apámnak igaza volt.
Ide jött egy szőke hajú lány, de amint megszólalt újra elkezdtünk veszekedni.
- Szerintem hallgassatok Elliere, hiszen az ő apja mondta ki ezt a törvényt. - mondta Luke én pedig egyetértőn bólogattam. Remek, úgy néz ki, hogy a vihar elszállt.
- Itt nincs kiszolgálás, vagy mi a franc? - kiáltottam fel, mert ha már idáig eljöttünk akkor legyen jó. A kiszolgáló lány vissza is jött elég mérgesen.
- Mit parancsolnak? - kérdezte meg mi pedig egyszerre mondtuk, hogy egy Lattét kérünk, kivéve Marvint, aki szokás szerint direkt mást kér.
- Én egy kávét kérek két cukorral. - mondta egyszerűen.
- Én is azt szoktam kérni. - mosolygott rá a lány és összeakadt a tekintetük. Jézusom, akadjon már le ez a szőke kis picsa. Jó lehet kicsit féltékeny vagyok, de Marvin is leakadhatna róla a tegnapi után. Amint eszembe jutott elmosolyodtam kicsit. Percekig még egymást nézegették, de elegünk lett ebből és mindannyian megköszörültük a torkunkat.
- Még ma kihozod? - kérdezte Penny mire a lány feleszmélt. Végre.
- Ja igen persze. - dadogott össze-vissza és elindult a pult felé.
- Helyes kislány. - mosolygott Marvin és az asztal alatt rárakta a kezét a combomra. Háhá!! Ennyit neked szőkeség, mától kislány vagy Marvin szemébe!!! Míg magamba eldicsekedtem, hogy én győztem, elindult egy újabb vita, de most azon, hogy talán Marvin végre megállapodik. Én nem szóltam egy szót sem, csak élveztem, hogy kis köröket rajzol a combomra az említett fiú közben a szőke hajú lány csak letette a rendeléseket mire mindannyian csendben lettünk. Ez már nálunk megszokott, de aki most lát minket először, azt hiszi, hogy betegek vagyunk.
- Elmegyek még cukorért. Ti kértek? - állt fel Daisy, de mindenki csak megrázta a fejét, hogy nem.
- Annyira nem rossz ez a hely.. majd talán ha nyugdíjasok leszünk. - állapította meg Luke mire felnevettünk.
- Ma este McLaren's? - kérdezte meg Penny és egyből igent kántáltunk, hisz az a hely inkább való nekünk.
- Hallottátok, hogy tegnap kijött a One Direction új száma? - kérdezte ujjongva Marvin mire nevettünk, mert a húgát utánozta. Igen mi is szeretjük a lányokkal őket a fiúk meg nem fikázzák le, csak eltűrik.
- Isteni szám. - nevettem fel mivel a Steal My Girlről volt szó. Lassan megittuk már a koffein bombánkat és kitárgyaltuk, hogy raknánk sorrendbe őket amitől a fiúk már ki voltak. Odanéztem Daisy felé és éppen beszélgetett a szőke lánnyal. Odafordultam Marvin felé mert megbökte a combomat.
- És ha én most elvinnélek titeket a koncertre én lennék az istenetek? - kérdezte Marvin mire Pennyvel felnevettünk és a két fiú is csak mosolygott, de nekem biztosan ő lenne az istenem. Egész végig őt figyeltem ahogy vágja az arcokat és már röhögő görcsöm lett. Mikor elfogyasztottunk mindent, még Daisyét is így felálltam és kiabáltam neki, hogy indulunk. A többiek már kint voltak én pedig még vártam a barátnőmet, természetesen az ajtóban vártam rá.
- Bocsi, arrébb mennél? - mosolygott rám egy aranyos srác.
- Ja, persze. Ne haragudj. - mondtam közben kicsit mosolyogtam is.
- Köszi. - mosolygott jobban majd ment is és a barátnőm is megérkezett.
- Na indulás!!! - nevetett. Elindultunk a többiek után, csak kicsit hátrébb voltunk.
- Mit beszéltél azzal a szőke csajjal? - kérdeztem és elhúztam a számat.
- Imádom mikor a szőkékkel van bajod mikor te is szőke vagy. - nevetett ismét. - Egyébként, csak beszélgettünk, mert ugyanolyan nyakláncunk van, kérdezett a bátyámról meg, hogy együtt vagytok-e, de nyugi mondtam, hogy nem, de istenem! Annyira összeillenének Marvinnal!! - áradozott Daisy mire én kitágult szemekkel néztem. Nem tetszett ez a kijelentése, nem illenének össze.
- Hát szerintem nem. Nem szimpatikus a csaj. - mondtam semleges hangnemben.
- Ellie!! Ne ítélj mindig a külső alapján! És miért nem illenének össze? Tökéletesek lennének! Talán bejön Marvin? - húzta fel a szemöldökét.
- Mi? Dehogy is, barátok vagyunk. - erősítettem meg. Ja, persze Ellie.. barátok mi? - És fogsz még találkozni ezzel a csajjal? - tereltem a témát.
- Nem hiszem, hisz nem tudom csak a nevét. - kezdte el piszkálni a körmét.
- És mi a neve? - sóhajtottam.
- Emma. - mosolygott.
- Oké. - húztam el az é betűt és közben utolértük a többieket.
- Akkor ma este McLaren's? Anyáék is lent lesznek. - kérdezte Penny.
- Lassan már nem fogunk elférni. - nevetett Marvin.
- Már most se férünk el. - sóhajtott Daisy.
Hazaérve Daisy feljött hozzánk és majd onnan megyünk anyáékkal a bárba, addig is összekészülődtünk és ettünk egy kis sütit is.
- Csináljunk selfiet!! - kiáltotta barátnőm teli szájjal, ezért is szeretem ezt a hülye fejét! Nem tudom mi lenne velem nélküle!!
Én: Bocsi most mennem kell! Szia majd később beszélünk :)
Gyorsan kiléptem és félretettem a laptopom. Felálltam az ágyamról és amint kiléptem a szobámból megláttam a bátyámat és az ágyasát smárolni. Gondolom elköszön tőle örökre. Várjunk csak anya azt mondta már elment a liba erre még itt van és láthatom. Remek!
Leültem a pult előtti bár székre és onnan figyeltem Őket.
-Majd hívlak - mondta a bátyám.
Nem fog hívni ezt elárulom édesem.
-Várom - mondta a lány és még egyszer megcsókolták egymást aztán elment örökké.
A bátyám leült a mellettem lévő székre és a pultra könyökölt.
-Mi a reggeli? - kérdezi anyára mosolyogva.
Belebokszoltam ököllel a vállában és felálltam, hogy visszamenjek a szobámban felöltözni. Kivettem a szekrényemből a mai öltözékem és magamra is kapkodtam egyből. Befontam a hajamat oldalra és a napszemüvegem felhelyeztem aztán magamhoz kaptam a táskám és visszamentem a többiekhez.
-Hova-hova? - futok össze apával amikor Ő is kijött a szobából.
-Dolgozni - mondtam.
Leültem a bárszékre és vártam, hogy anya elém tegye a reggelimet ami a szokásos pirítós volt amit mindennap kérek.
Hirtelen az ajtónk tárult ki, de úgy, hogy mindannyian odakaptuk a fejünket.
-Joey mondtam, hogy nem ronthatsz be így - mondta apa.
Joey bácsi egyből a kezét a szemére tette. -Lányok pucérak?
-Nem - mondta apa megforgatva a szemeit.
-Akkor nem értem miért vagy kiakadva - vette le a kezeit a szeméről. -Sziasztok!
Mi is visszaköszöntünk neki és folytattam a reggelimet miközben egyszer-egyszer ránéztem bátyámra aki felé egy dühös pillantást vetettem. Aztán inkább apa és Joey bácsi beszélgetését kezdtem hallgatni.
-Szóval mit tegyek? - kérdezi kétségbeesetten Joey bácsi.
-Már régóta randiztok Joey mond el mit érzel iránta basszus állapodj már meg - mondta apu.
-Ez az érzelem kimutatás a te szakterületed Ross - veregette meg Joey bácsi apa vállát.
-Segítsek, vagy ne? - morogta apa.
-Segíts, de te ehhez kevés vagy - nyújtotta ki a nyelvét apára Joey bácsi. -Kell Chandler is. Van is egy ötletem ma pasis este! Úgyis rég voltunk már együtt, mint kanok.
Elnevettem magam ahogy Joey bácsi bepörgött és még szívesen hallgattam volna a beszélgetést, de elfogok késni. Felhúztam a cipőmet és elköszönve mindenkitől elindultam a munkahelyemre. Furcsa érzés ott dolgozni mivel anya is itt dolgozott és ez a hely volt a szüleim és barátai törzshelye. Ezen a helyen kezdődött el minden. És most itt vagyok én aki itt dolgozik és itt ülök össze a barátaimmal akik a rokonaim.
Felvettem kötényem és egyből beálltam a pult mögé. Amikor bejött egy csapat és leült a helyünkre akkor szívesen elküldtem volna Őket a fenében, hogy az az én helyem, de helyette jó kislányként elindultam feléjük.
-Mit parancsolnak? - kérdeztem semleges arc kifejezéssel.
A csapat elkezdett kiabálni mindenki mindenkivel módon és rám se bagóztak. Remek egy veszekedő banda tévedt benn. Örülök!
Visszamentem a pulthoz és a rákönyököltem a pultra.
-Mi van kis csaj? - jön oda a munkatársam Jeff, aki Gunther fia. Gunther anya munkatársa volt aki ugyanígy itt dolgozott és most már övé az üzlet.
-Az asztalomnál veszekednek - morogtam.
-Most már csendesebbek - bökött oda.
-Nem cserélünk? - kértem.
-Nem. Jó munkát - veregette meg a vállam.
Megfordultam és épp akkor kiáltott fel a szőke lány:
-Itt nincs kiszolgálás, vagy mi franc?
Morogva oda lépkedtem hozzájuk és újra feltettem a kérdésem:
-Mit parancsolnak?
Mindenki egyszer szólalt meg ugyanazt kántálva kivéve az egyik srác.
-Én egy kávét kérek két cukorral - mondta nemes egyszerűséggel.
-Én is azt szoktam kérni - mosolygok rá és összeakad a tekintettünk.
Percekig néztem bele azokban a gyönyörű szemekben igaz egyszer-egyszer lesütve a szemem elmosolyodtam, de mindig visszatértem a gyönyörű szemű sráchoz.
Hirtelen megköszörülték a torkukat a többiek.
-Még ma kihozod? - kérdezte meg a srác mellet ülő barna hajú lány.
-Ja igen persze - dadogtam és megfordultam, hogy a pulthoz vissza sétáljak, de még eltudtam kapni egy mondatot a srác szájából.
-Helyes kislány!
Kislány? Komolyan? Jó, hogy nem egy állathoz viszonyít.
Elkészítettem a rendelésüket és visszavittem nekik, de megint vitatkoztak így csak letettem az asztalra a rendeléseket és visszamentem a pulthoz.
Vicces volt őket nézni ahogy vitatkoznak. Izgalmas nézni más embereket ahogy veszekednek. Megnyugtató.
-Egy jó pincér nem ülne itt - jelent meg előttem az asztalnál ülő vörös hajú lány.
-Nem vagyok jó pincér - dünnyögtem.
-Hát oké - mondta. -Kaphatnék még cukrot?
Elővettem a pult alól kis csomagos cukrokat és elé tettem.
-Vedd amennyi kell - mondtam.
-Köszi - mosolygott és kivett kettőt belőle.
Aztán észrevettem a nyakán lógó ékszert. Olyan van nekem is még a szülinapomra kaptam anyáéktól akkor még Ben is álmodozó férfi volt.
-Szép a nyakláncod nekem is ilyenem van - mosolygok rá mielőtt elmenne.
-Köszönöm a születésnapomra kaptam a szüleimtől - mondta és megérintette a láncot.
-Micsoda véletlen én is - nevetek fel.
-Hány éves lettél? - kérdezte.
-Tizennyolc, és te? - kérdeztem vissza.
-Én is - nevetett fel.
-Na jó kérlek ne utánozz - nevetek.
-Vagy te utánozol engem - nevetett.
-Vagy csak véletlen egybeesés - mosolyodom el.
-Az is lehet - mondta. -Ja amúgy Daisy vagyok.
-Én meg Emma - mondtam.
-Örülök, hogy megismertelek Emma - mondta mosolyogva Daisy.
-Én is Daisy - mondtam.
Már ment volna vissza amikor inkább visszaült a helyére.
-Inkább maradnék - mondta.
-Az jó, mert lenne egy kérdésem - kezdtem mire Ő érdeklődve tekintett rám. -Amúgy az a srác aki lekislányozott a barátod?
-Nem - hangosan felnevetett. -A bátyám. Én jelenpillanatban szingli vagyok.
Felvillant fejem felett a villanykörte. Daisy kedves lánynak tűnik és szingli nekem meg van két töketlen rokonom akik fiúk és eléggé jóképűek. Talán Ő helyre tudná rázni az én töketlen bátyám, vagy az én idióta unokatestvérem. De kivel kéne összehoznom? Istenem csak küldj egy jelet!
Hirtelen az ajtó feletti csengő megint csilingelt csak most az én bátyám lépett be rajta. Ez az a jel?
-Emma itt vagy? - hessegette előttem a kezeit Daisy.
-Ja igen mi van? - kérdeztem.
-Kérdeztél valamit és én válaszoltam - mosolygott. -Amúgy miért kérdezted? Tetszik a bátyám? Bemutathatlak neki!
-Csak megkérdeztem, mert érdekelt és szerintem a bátyádnak tetszik valaki más - böktem felé és egy szőke lány felé. -Amúgy is nekem van valakim.
Igen Emma ki az? Az akivel félsz találkozni? Igen tényleg jó kapcsolat.
-Jaj nem Ők csak barátok és az a szőke lány a legjobb barátnőm és nem kavar a bátyámmal - nevetett.
Válaszolni akartam amikor épp a szőke hajú lány kiabált Dasiynek, hogy mennek. Elköszöntem Daisytól és már futott is a barátai után.
Úgy tettem, mintha csinálnák valamit így elkezdtem törölgetni a pultot amikor a bátyám pattant le elém.
-Ki volt az a csaj? Olyan ismerős volt!
-Ha felmered keresni azért, hogy megdugd és otthagyd akkor megöllek. Ő nem érdemli meg ahogy senki más - válaszoltam felé se pillantva.
-Pedig boldoggá tenném - mondta és nem kellet ránéznem, hogy tudjam mosolyog.
-Ja aztán szomorúvá - morogtam.
-Hagyjuk úgyse érted - mondta. -Mi van veled? Láttam nagyon nézted a helyünkön lévő srácot.
-Igen? Te engem figyeltél? De cuki vagy - forgattam meg a szemem.
-A húgom vagy és vigyázok rád - mondta.
-Rám nem kell vigyázni tudok magamra - nézek fel rá. -Ha végre visszakapom a normális álmodozó bátyám akkor nem leszek ellenséges veled, de amíg egy ősparaszt vagy ne várj mást!
-Az igazit váró álmodozó Ben eltűnt fogadd el - mondta.
Nem törődtem vele ott hagytam és inkább felvettem a rendeléseket a többi asztalnál is. Daisy tökéletes lenne Bennek, de így nem amíg Ben nem önmaga. Így csak kihasználná a szerencsétlen lányt. Daisy boldogabb lesz a bátyám nélkül bár Jack unokatestvérem normális. Nem, nem, nem Emma ezt fejezd be hagyd fel ezt a kerítős játékod!
Aztán újra eszembe jutott a srác szeme. Azok a gyönyörű barna szemek teljesen meglágyították a szívem. Mielőtt belenéztem a szemeibe a szívem jeges volt, de amikor belenéztem elkezdett kiolvadni és ismét elkezdett erőteljesen verni, mint akkor amikor utoljára voltam igazából szerelmes. Nem én nem lehetek újra szerelmes az teljességgel lehetetlen, hogy én újra átéljem azt az érzést. Csak szenvedéssel végződne. De nem tudom kiverni a srác barna szemeit a fejemből. Vajon mi lehet a srác neve?
*Ellie Stinson*
(Még a Stinson-Eriksen vacsora napján este)
- Lassan menni kéne Liliomszál nem gondolod? - kérdezte Marshall bácsi.
- De.. Gyerekek irány! - parancsolt Lily néni ami vicces volt, mert mindenki magasabb volt nála.
- Anyu.. Nem aludhatnánk ma itt Marvin-nal? - kérdezte Daisy.
- Nem tudom.. Ha Robin néniék nem bánják.. - nézett anya felé Lily néni, ezzel egy időben Daisy, Marvin és én kölyök kutya szemekkel néztünk rá.
- Dehogy bánjuk! Maradjanak csak! - mosolygott anyu és megölelte Lily nénit majd Marshall bácsit is és apu szintén így tett velük.
- Jó. Na gyerekek legyetek jók, Barney bácsi a főnök! - mondta Marshall bácsi és kezet fogott a fiával a lányának pedig egy puszit adott.
- Marshall, szerintem inkább legyen Robin a főnök.. - nézett furán Lily néni apára aki már örömtáncot járt, hogy végre elviheti a következő férfi generációt a sztriptízbárba.
- Igaz. Robin néni a főnök! Jó éjt nektek! - kaptam én is egy-egy puszit majd kimentek.
- Ez nem ér.. - mondta apu szomorúan.
- De apa, ne legyél szomorú! Nézhetsz velünk filmet. - ültem bele az ölébe.
- Az én kislányomért bármit! - mosolygott apa szeretetteljesen és adott egy puszit.
- És mosogatni ki fog? - jött apa mögé anyu és megpacskolta a haját.
- Az asszonyért is bármit! - nevetett apa. Felálltam az öléből és nekilátott mosogatni.
- Én nagyon fáradt vagyok.. ne nézzünk filmet.. - kérte Daisy mi pedig beleegyeztünk Marvinnal.
- És srácok.. Hogy álltok? Van valakitek? - kérdezte anyu mire én rácsaptam a fejemre.
- Anya.. - sóhajtottam.
- Jó, csak kérdeztem, mert ha azt tettem volna fel, hogy "És Daisy, te hova mész tovább tanulni?" az se lett volna jó. - magyarázta anya.
- Nem baj El. Nekem nincs senkim és Marvinnak sem, néha egy-két ágyasa. - forgatta meg a szemeit Daisy.
- Ne szólj bele az életembe Daisy.. - mondta Marvin majd anyára mosolygott.
- Jól van, hanyagoljuk. - húzta el a száját anya. - Hallottatok már a Central Perk nevű kávézóról? - kérdezte. Mind a hárman megráztuk a fejünket.
- Oda ne menjetek! Szörnyen kifinomult hely. - fintorgott apa amin csak nevettünk.
- Elnézhetnétek oda, folyton ti is csak a McLaren'sbe jártok. - magyarázta anya.
- Jól teszik. A McLaren's a király. - zárta el a csapot apa. Nagyon gyorsan tud mosogatni azt meg kell hagyni.
- Szerintem, ha egyszer elmegyünk oda akkor nem lesz belőle baj. - mondta Marvin mi pedig egyetértően bólogattunk.
- Na menjünk szívem. - nyújtotta kezét apa anya felé ő pedig felállt és mind kaptunk egy puszit tőle majd apától is.
- Jó éjt gyerekek. - intett anya.
- Jó éjt. - mondtuk egyszerre.
- Barney bácsi? - kérdezte Daisy.
- Igen? - fordult vissza.
- Te mit dolgozol? - kérdezte a vörös hajú barátnőm.
- Hehh, kérlek. - nevetett és elment. Hát igen. Daisy nem tudja azt a sztorit, hogy apu mit is dolgozik mi pedig megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neki, mert az vicces.
- Elmegyek letusolni. - mondta Daisy és már el is tűnt. Tudja, hogy hol talál magának ruhát, meg törülközőt így nem kell megmutogatnom neki.
- Na akkor mi legyen? - kérdezte Marvin de én nem értettem.
- Mégis mivel? - mosolyogtam.
- Hát amit anyu mondott... - nézett le a földre.
- Talán igaza van anyukádnak.. Nagyon nagy ügynek vesszük.. - néztem rá.
- Anyu szerintem hülyének is nézett minket. - nevetett fel Marvin engem pedig mosolygásra késztetett.
- Komolyan gondoltál mindent ami akkor történt? - kérdeztem meg amire nagyon kíváncsi voltam.
- Teljesen. - nézett rám teljesen komoly fejjel, de mégis mintha mosolygott volna. Ekkor nem hallottuk a vízfolyást, tehát biztosan végzett Daisy. Kő-papír-olló segítségével eldöntöttük, hogy én megyek most fürdeni. besétáltam a szobámból nyíló saját fürdőszobámba ami már üresen várt engem. Levettem a ruháimat, felkötöttem a hajamat és beálltam a zuhany alá. Nem akartam most órákig alatta állni ezért most csak 3 perc áztatás után kezembe vettem a tusfürdőt és amint nyomtam a kezembe belőle azt elkentem a testemen majd le is folyattam magamról. Elzártam a csapot, kiléptem a kabinból, megtörülköztem, felöltöztem és bementem a szobámba ahol Daisy már megágyazott magának és a bátyjának a földön mivel egyszemélyes ágyam van aminek az oka, hogy apám ezzel is megakarja mutatni, hogy nekem még nem kell magam mellé pasi. Vicces a logikája, de ezért is ő az én apám. Marvin bement a fürdőbe, de ugyan olyan hamar is jött ki. Lefeküdt a húga mellé miután lekapcsolta a lámpát.
- Daisy, írtál a többieknek? - kérdeztem már csukott szemmel.
- Igen és azt mondták, hogy oké. Na jó éjt. - mondta barátnőm de még nyomta a telefont.
- Jó éjt. - mondtuk egyszerre Marvinnal és egy kis idő után jötte egy üzenetem.
" Ha elalszik a húgom, szorítasz nekem egy kis helyet magad mellett? xx "
Erre csak egy igent írtam vissza és már csak vártam. Mindenféleképpen ébren akartam addig maradni amíg fel nem jön, de lassan 1 óra elteltével sem jött nekem pedig a szemeim egyre nehezebbek lettek. Érdekes érzés volt mert nem éreztem, hogy befeküdt mellém Marvin, csak azt, hogy hátulról átölelt és egy puszit nyomott a fejemre. Akkor most hivatalosan is kavarunk?.. Felé fordultam és a mellkasára raktam a kezemet és végül elaludtam, és tudtam, hogy nem mellette fogok felébredni.
****
- Na figyeljetek.. El kéne döntenetek egy vitát.. - szólalt meg Penny.
- Ez már érdekesen hangzik. - csillant fel Daisy szeme. Tiszta olyan mint Lily néni.
- A citrom-törvényről van szó. Nem tudunk megegyezni abban, hogy a randi első 5 vagy első 3 percében lehet lelépni. - mondta Luke.
- Ez könnyű.. A 3. percben. - mondta Daisy én pedig nagyot csaptam a homlokomra.
- A randi első 5 percében. - mondtam és Penny oldalára álltam, mert ő is azt mondta Marvin pedig jött utánam, hogy szerinte is és ezzel egy időben kialakult egy nagy vita köztünk ami egészen a kávézóig tartott. Mindenki sóhajtott egyet, hogy végre befejeztük, de választ még nem kaptunk. Leültünk a legszimpatikusabb asztalhoz és odajött egy szőke hajú lány. Hűha, itt ilyen fiatalok is kiszolgálnak? Apámnak igaza volt.
Ide jött egy szőke hajú lány, de amint megszólalt újra elkezdtünk veszekedni.
- Szerintem hallgassatok Elliere, hiszen az ő apja mondta ki ezt a törvényt. - mondta Luke én pedig egyetértőn bólogattam. Remek, úgy néz ki, hogy a vihar elszállt.
- Itt nincs kiszolgálás, vagy mi a franc? - kiáltottam fel, mert ha már idáig eljöttünk akkor legyen jó. A kiszolgáló lány vissza is jött elég mérgesen.
- Mit parancsolnak? - kérdezte meg mi pedig egyszerre mondtuk, hogy egy Lattét kérünk, kivéve Marvint, aki szokás szerint direkt mást kér.
- Én egy kávét kérek két cukorral. - mondta egyszerűen.
- Én is azt szoktam kérni. - mosolygott rá a lány és összeakadt a tekintetük. Jézusom, akadjon már le ez a szőke kis picsa. Jó lehet kicsit féltékeny vagyok, de Marvin is leakadhatna róla a tegnapi után. Amint eszembe jutott elmosolyodtam kicsit. Percekig még egymást nézegették, de elegünk lett ebből és mindannyian megköszörültük a torkunkat.
- Még ma kihozod? - kérdezte Penny mire a lány feleszmélt. Végre.
- Ja igen persze. - dadogott össze-vissza és elindult a pult felé.
- Helyes kislány. - mosolygott Marvin és az asztal alatt rárakta a kezét a combomra. Háhá!! Ennyit neked szőkeség, mától kislány vagy Marvin szemébe!!! Míg magamba eldicsekedtem, hogy én győztem, elindult egy újabb vita, de most azon, hogy talán Marvin végre megállapodik. Én nem szóltam egy szót sem, csak élveztem, hogy kis köröket rajzol a combomra az említett fiú közben a szőke hajú lány csak letette a rendeléseket mire mindannyian csendben lettünk. Ez már nálunk megszokott, de aki most lát minket először, azt hiszi, hogy betegek vagyunk.
- Elmegyek még cukorért. Ti kértek? - állt fel Daisy, de mindenki csak megrázta a fejét, hogy nem.
- Annyira nem rossz ez a hely.. majd talán ha nyugdíjasok leszünk. - állapította meg Luke mire felnevettünk.
- Ma este McLaren's? - kérdezte meg Penny és egyből igent kántáltunk, hisz az a hely inkább való nekünk.
- Hallottátok, hogy tegnap kijött a One Direction új száma? - kérdezte ujjongva Marvin mire nevettünk, mert a húgát utánozta. Igen mi is szeretjük a lányokkal őket a fiúk meg nem fikázzák le, csak eltűrik.
- Isteni szám. - nevettem fel mivel a Steal My Girlről volt szó. Lassan megittuk már a koffein bombánkat és kitárgyaltuk, hogy raknánk sorrendbe őket amitől a fiúk már ki voltak. Odanéztem Daisy felé és éppen beszélgetett a szőke lánnyal. Odafordultam Marvin felé mert megbökte a combomat.
- És ha én most elvinnélek titeket a koncertre én lennék az istenetek? - kérdezte Marvin mire Pennyvel felnevettünk és a két fiú is csak mosolygott, de nekem biztosan ő lenne az istenem. Egész végig őt figyeltem ahogy vágja az arcokat és már röhögő görcsöm lett. Mikor elfogyasztottunk mindent, még Daisyét is így felálltam és kiabáltam neki, hogy indulunk. A többiek már kint voltak én pedig még vártam a barátnőmet, természetesen az ajtóban vártam rá.
- Bocsi, arrébb mennél? - mosolygott rám egy aranyos srác.
- Ja, persze. Ne haragudj. - mondtam közben kicsit mosolyogtam is.
- Köszi. - mosolygott jobban majd ment is és a barátnőm is megérkezett.
- Na indulás!!! - nevetett. Elindultunk a többiek után, csak kicsit hátrébb voltunk.
- Mit beszéltél azzal a szőke csajjal? - kérdeztem és elhúztam a számat.
- Imádom mikor a szőkékkel van bajod mikor te is szőke vagy. - nevetett ismét. - Egyébként, csak beszélgettünk, mert ugyanolyan nyakláncunk van, kérdezett a bátyámról meg, hogy együtt vagytok-e, de nyugi mondtam, hogy nem, de istenem! Annyira összeillenének Marvinnal!! - áradozott Daisy mire én kitágult szemekkel néztem. Nem tetszett ez a kijelentése, nem illenének össze.
- Hát szerintem nem. Nem szimpatikus a csaj. - mondtam semleges hangnemben.
- Ellie!! Ne ítélj mindig a külső alapján! És miért nem illenének össze? Tökéletesek lennének! Talán bejön Marvin? - húzta fel a szemöldökét.
- Mi? Dehogy is, barátok vagyunk. - erősítettem meg. Ja, persze Ellie.. barátok mi? - És fogsz még találkozni ezzel a csajjal? - tereltem a témát.
- Nem hiszem, hisz nem tudom csak a nevét. - kezdte el piszkálni a körmét.
- És mi a neve? - sóhajtottam.
- Emma. - mosolygott.
- Oké. - húztam el az é betűt és közben utolértük a többieket.
- Akkor ma este McLaren's? Anyáék is lent lesznek. - kérdezte Penny.
- Lassan már nem fogunk elférni. - nevetett Marvin.
- Már most se férünk el. - sóhajtott Daisy.
Hazaérve Daisy feljött hozzánk és majd onnan megyünk anyáékkal a bárba, addig is összekészülődtünk és ettünk egy kis sütit is.
- Csináljunk selfiet!! - kiáltotta barátnőm teli szájjal, ezért is szeretem ezt a hülye fejét! Nem tudom mi lenne velem nélküle!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése