A hétvége elteltével eljött a vasárnap amikor végre már megyünk vissza New Yorkba. A többiek amióta volt ez a eljegyzés incidens ezzel szekálnak. Hihetetlenül gyerekesek néha, de így tökéletesek!
-Mrs.Horan jönne már, mert lekéssük a gépet - kiabált fel nevetve Louis.
-Fogd már be kicsit unalmas - morogtam. Na igen még nem éppen vagyunk jóba.
-Mrs.Horan - visított Erica.
-Ki hívta Mrs.Horant? - nevetett Dais.
-Húgi mikor is lesz a lagzi? - karolta át a vállam Ben.
-Lehetek koszorús fiú? - nevetett Luke.
-Hé ugye én koszorúslány leszek? - ütögetett Penny.
-Lehetek a tanúd? - jelent meg Jack.
-Hé milyen ruhát szeretnél Mrs.Horan - jött be vigyorogva Ellie.
-Énekelhettünk majd az esküvőn? - jelentek meg a fiúk.
-Befejeztétek? - kérdeztem.
-Igen - bólintott mindenki.
-Köszönöm - nevettem.
Megfogta mindenki a cuccát és bepakoltuk a limuzinba amivel szokás szerint megyünk a reptérre, mert miért ne keltsünk még nagyobb figyelmet.
-Nialler - kiabált Liam. -Jönnél?
-Hol van? - kérdeztem értetlenül.
-Nem tudod hol a jövendőbeli férjed? Jaj húgi - szólalt meg Ben mire hasba vágtam.
-Ez jól esett - mosolyogtam rá.
-Amúgy épp sms-ezik a csajjal akivel találkozott - tért vissza Liam a kérdésre.
-Aha - mondtam és Marvin mellkasának dőltem.
Féltékeny? Én? Azt se tudom mi az. Eszik, vagy isszák?
A szöszi is végre megérkezett,de a telefon az orra előtt és csoda, hogy nem esett el bár, ha elesik betörik a telefonja és végre nem sms-ezik azzal a kurvával. Különben is miért érdekel engem, hogy kivel sms-ezik? Nem érdekel!
Amikor a szöszi elment előttem hirtelen megbotlott és akkor vettem észre, hogy kitettem a lábam. Basszus...
-Bocsi - vágtam rá mire Niall csak csúnyán rám nézett és tovább ment. A struccok dugják a fejüket a földbe, mert most én is strucc leszek.
Marvinnal együtt kisétáltunk a limuzinhoz és beültünk.
-Siessen már ez a tragacs - morgolódott Ellie már, vagy 5 perce.
-Okés neked mi a bajod? - kérdeztem.
-Apa szülinapja a bajom ami van és én meg itt vagyok - duzzogott. -Hülye London! Hülye meccs! Hülye minden!
-El nyugodj le odaérsz időbe és te leszel apád meglepetése - nyugtatta Marvin hirtelen Marvin szemén valami különös átfutott valami vonzalom. Még mindig szereti.
Az út további részébe nem szólaltunk meg és amint odaértünk Ellie csak úgy rohant is tovább míg mi utána szaladtunk. Persze több száz rajongó várt ránk és hirtelen rám jött a pánik roham. Nem nagyon szeretem a tömeget. A nagy rohanásba én megálltam és visszahúztam szerencsétlen Marvint is aki kérdően nézett rám aztán meglátta, hogy kapkodom a levegőt.
-Srácok - szólt a többiek felé. -Emma rosszul van!
-Mi? - rontott vissza mellé valaki nem igen láttam a tömegtől, de amikor mellém érkezett megláttam a szőke hajkoronát és rájöttem ki Ő.
-Pánik rohama van - mondta Ben. -Nem bírja a tömeget!
Gyengültem és már nem éreztem semmit csak azt, hogy valaki a karjaiba fog és rohan velem tovább aztán utána minden homály.
-Em! Kelj fel - szólongatott egy ismerős hang.
Óvatosan kinyitottam a szemem és mindenki körülöttem állt és engem figyeltek. A fejem Marvin ölébe pihent míg a lábam Ben lábán pihent. Körbenéztem és akkor fogtam fel, hogy már a repülőn vagyunk.
-Mi történt? - kérdeztem, de a torkomon alig jött ki hang aztán Ben felém nyújtotta az ásványvizét mire abba beleittam. -Köszönöm.
-Elájultál - mondta Marvin.
-Pánik roham jött rád húgi - motyogta Ben.
-Jól vagyok - ültem fel és megpusziltam bátyám arcát aztán szorosan magamhoz öleltem.
-Ezeket miért kaptam? - kérdezte mosolyogva.
-Mert a bátyám vagy és törődsz velem - mosolyogtam rá.
Körülnéztem és pipálgattam a jelenlévőket, de két ember eltűnt. Na kik? Kivételesen nem Harry és Erica, hanem Ellie és Louis. Hol vannak?
-Hol van a két idióta? - kérdeztem.
-Ellie mosdót kereste és Louis elkísérte - mondta Zayn aztán a fejére csapott. -Ezek dugnak a vécébe!
Elnevettük magunkat a kijelentésen és mindenki elfoglalt a helyét és becsatoltuk magunkat a fejem Marvin vállára hajtottam és közbe bámultam kifelé az ablakon amikor hirtelen előre buktam és kiömlött belőlem a reggeli. Tegnap este kicsit össze-vissza ettem mindent.
-Írjuk fel a Napra, hogy ez ma nem az én napom - dőltem vissza a helyemre amikor ismét éreztem, hogy hányingerem van és futottam a vécé fel.
-Én nem ajánlom - kiállt utánam Hazza, de nem érdekelt tovább futottam.
A vécéhez érve dörömböltem, de semmi.
-Nyissátok ki a retkes ajtót - nyeltem vissza amit vissza kell.
-Ha tudnánk megtennénk - morogta Louis.
-Beragadtak? - futott Penny. -Ellie klausztrofóbiás!
-Észrevettem - mondta Louis. -Nyissátok ki nem bírja sokáig már én tartom.
-Várjatok - jelent meg előttem Marvin és elkezdte ráncigálni az ajtót amikor hirtelen meglátta a zárba a kulcsot. -Komolyan? Csak kint hagytátok a kulcsot.
Marvin kinyitotta az ajtót mire Ellie dőlt ki és, ha Louis nem fogja elterült volna a padlón.
-Miért mentél be? - kérdezte Dais.
-Mert rosszul lett és amikor bementem a húzat becsapta az ajtót - mondta Louis.
-Hé itt valaki haldoklik - morogta Liam és Louis gyorsan felkapta mire éreztem, hogy jön ismét fel a tegnapi kaja és kilöktem az útból mindenkit és a vécéhez léptem.
Az út végéig a vécéhez láncoltam magam, mert egyszer se múlt el a hányingerem. Hirtelen Daisy és Erica jelent meg mellettem.
-Jól vagy? - kérdezte Erica.
-Úgy nézek ki? - kérdeztem.
-Nem - mondta Daisy. -Mi ez a hányás?
-Tegnap össze-vissza táplálkoztam - mondtam.
-Én nem erre gondoltam - rázta a fejét Erica mire ránéztem. -Marvinnal megtörtént már? Védekeztettek? Nem késik?
-Jézusom Erica nem vagyok terhes - térek észhez.
-Ezt nem tudhatod - mondta Dais. -Hisz hétvégén 100%, hogy volt valami köztettek.
Igazuk volt. A hétvégén lefeküdtem Marvinnal.
-Az még nem jelenti azt, hogy terhes vagyok - forgattam meg a szemem.
-Azért, ha földre szállunk veszünk egy tesztet - mondta Erica mire Dais egyetértően bólintott.
-Csak, hogy megnyugodjatok - morogtam.
A lányok kimentek és újra egyedül maradtam a vécén és amikor már minden kijött megtöröltem az arcom és a kezem és elindultam visszafelé. Marvin Ellie előtt térdelt míg Louis tartotta a fejét és a többiek meg köré álltak.
-Nem ajánlom ezt a körül állás dolgot hisz halálra rémül velem is majd nem megtörtént - szóltam oda. -Kicsit menjetek arrébb!
-Oh az ápoló nő - nevetett Ben.
-Miért kell lepcses szájúnak lenned? - fordultam felé.
-Ez a dolgom - vonta meg a vállát mire én megforgattam a szemem.
Megnéztem Ellie pulzusát ami kicsit szapora volt.
-Na mi van doktornő? - kérdezte Zayn.
-Szapora pulzus - mondtam. -Kicsit hagyjátok pihenni sok ez neki.
-Jaj az csak Louis miatt van - nevetett Hazza.
Mindenkit a helyére küldtem és mivel az én helyemre fektették Elliet így én átültem a helyére ahol Niall ült még mindig sms-ezett. Marvin ott maradt Ellie mellett míg a többiek leültek a helyükre. Így a hármas soron csak én és Niall ültem. Ez csodás! Remélem érzitek az iróniát.
Miközben vártam mikor mondják be, hogy leszállunk végig Marvint figyeltem. Az már biztos, hogy még mindig szereti csak nem értem akkor miért nem tesz érte valamit. Vagyis tudom, mert elmondta. Félti a barátságukat. Valamennyire megértem, de valamennyire viszont nem értem meg. Ha szereti akkor harcoljon érte és ne próbálja meg elfelejteni, mert sose fog neki sikerülni. Na ezt pont én mondom aki szintén elakarja valakit felejteni.
-A pasid nagyon közel van Elliehez - hajolt hozzám közelebb Niall.
-Marvin és Ellie nagyon jó barátok csak - legyintettem.
-Aha jó barátok persze - mondta.
-Inkább maradj csöndbe és beszélgess a barátnőcskéddel - morogtam.
-Jó - vágta rá.
-Jó - vágtam rá.
Még párszor eljátszottuk ezt a játékunkat amikor már a többiek
szóltak ránk, hogy hangosak vagyunk. Utána viszont nem igen szóltunk egymáshoz csak vártuk, hogy megérkezzünk. A fejem viszont kezdet nehéz lenni így ledöntöttem a fejem Niall vállára és amikor felnéztem rá Ő is felnézett a telefonjából és a tekintettünk, hacsak 1 percre is találkozott.
-Niall földet értünk próbálni megyünk - szólalt meg a másik sorból Liam ezzel megszakítva a pillantásunkat.
Feleszméltem és felemeltem a fejem a válláról és inkább az ablak felé tekintettem.
-Rendben - mondta Niall aztán amikor felé fordultam arca meglehetősen közel volt az enyémhez. -Visszadőlhetsz ám.
Bólintottam, mert a torkomon egyetlen hang se jött ki a számon és visszahajtottam a fejem Niall vállára.
Ellie percekkel később felébredt és pont abba a pillanatba szólalt meg a hangos bemondó, hogy kössük be magunkat, mert leszállás következik így meg is tettük. Amint leszálltunk megfogtam a cuccom és indultam is volna, ha nem fogta volna meg valaki a derekam és rántott volna vissza.
-Kinn rengetegen várnak ránk így jobb lesz, ha mellettem maradsz - suttogta kedvesen a fülembe Niall amitől a szívem erősebben kezdett el verni és amikor ránéztem ismét összeakadt a tekintettünk. -A barátod Ellievel maradt inkább.
-Megértem - bólintottam és közelebb férkőztem Niallhoz.
Niall mindvégig fogta a derekam míg én bújtam hozzá főleg amikor kiértünk a repülőtérről és a kocsihoz mentünk. Remélem a fotósok lefotóztak és holnap rikítani fogok az újságok címlapján, mint Niall Horan új barátnője. Érezni az iróniát, de jó értelembe.
A kocsihoz érve Niall betessékelt a limuzinba és Ő is beült mellém a többiek viszont már rég bent ültek. Mivel Ellie már kicsit jóban volt - sőt nagyon jóban volt - így az első utunk a bárba vezetett az apja miatt így mi is többiek odamentünk. A fiúk kitettek minket a bár előtt míg Ők tovább mentek a stúdióba. Ez lesz az utolsó koncertjük? És utána elmennek? Könnyebb lesz a felejtés.
-Terv a következő - kezdte Ellie. -Ti beléptek és elmondjátok, hogy én nem jöttem haza és új életet kezdek Londonba aztán egyikőtök beköti valamivel a szemét én meg az ölébe ülök és bumm meglepi.
-Értettük - egyeztünk bele.
Beléptünk a bárba és a szülők ugyanott ültek, de amikor beléptünk mindegyikük arca vidámmá változott kivéve Ellie szülei nem örültek annyira amikor látták, hogy a lányuk sehol.
-Boldog szülinapot - ugrottunk Ellie apjához.
-Barney bácsi tudjuk, hogy szülinapod van, de Ellieről van szó... - kezdte Penny.
-Mi a baj? Mi történt? Megölöm azokat a fiúkat - állt fel egyből.
-Nem a fiúk tehetnek róla - mondta Luke.
-Bökjétek már ki - türelmetlenkedett.
-Ellie Londonba kezd új életet - mondta Daisy szomorúan mire mindannyian bólintottunk keservesen.
-Neeeee - kiáltott fel. -Az én lányom nem élhet abba a városba! Miért?
-Nem tudjuk a különösebb okát mi se csak annyit tudunk, hogy nagyon jól érezte ott magát - magyarázta Marvin.
-De hát... - szólalt meg Ellie anyja mire Penny leintette.
-Viszont mivel Ellie nem lehetett itt mi meglepetéssel készültünk - mondta Penny és előhúzott egy kendőt a zsebéből. -Most ezzel bekössük a szemed Barney bácsi.
-Úgyse lesz jobb kedvem, de sok sikert - morogta és bekötöttük a szemét.
Intettünk Ellienek aki lassan odajött hozzánk hang nélkül mire mindenki elmosolyodott. Elsőként is kicsit kínozta az apját és elkezdte masszírozni a hátát.
-Daisy kérlek ne - sóhajtott Ellie apja mire mindenki elkezdett kuncogni.
-Mi van akkor, ha én vagyok? - kiáltott fel Phoebe néni mivel Ő masszőr.
-Te masszőr vagy így te biztos jobban csinálod, de Ő meg aki csinálja gyenge így ezért gondoltam Daisyre - magyarázta Ellie apja mire Daisy mérgesen nézett rá és Ellie meg majd nem fejbe kólintotta.
Ellie nem habozott egyszerűen apja ölébe ült és megfogta a haját aztán az apja arcához dörzsölte mire felhorkantott és letépte magáról a kendőt.
-Ellie - mosolyodott el.
-Boldog szülinapot a legjobb édesapámnak - ölelte meg Ellie az apját.
-Te vagy a legjobb ajándékom - mosolygott Ellie apja aztán ránk nézett. -Ti...
-Mi? - kérdeztük egyszerre kuncogva.
-Ti vagytok a legjobbak skacok - mosolygott ránk.
-Tudjuk - legyintettünk pontosan egyszerre a kezünkkel mire elnevettük magunkat.
Ellie még mindig az apja nyakán lógott és ettől az apa-lánya jelenettől kedvet kaptam az én apámat megölelni, de úgy látszik nem csak engem hatott meg mivel Daisy is az apja nyakán lógott, Penny az apja ölébe ült míg Erica is Chandler bácsi ölébe bújt.
-Hangosan kijelenthetjük ma van az apa-lánya nap - nevetett Ellie anyja.
-Találós kérdés - emeltem fel a kezem. -Melyikünk apjának van a legunalmasabb munkája?
-Az enyémnek - vágta rá mindenki kivéve Ellie.
-Ellie neked a te apád mit dolgozik, hogy nem unalmas? - kérdeztem értetlenül mire mindenki mosolygott.
-Barney te mit is dolgozol? - kérdezte Penny apja.
-Kérlek - legyintett a kezével mosolyogva Ellie apja.
-Nem értem - ráztam a fejem mosolyogva.
-Erre a kérdésre csak Ő tudja a választ meg a szülők meg talán Ellie, de minket ebbe a titokba nem osztottak bele így mindig amikor ezt megkérdezzük tőle ez a válassza - magyarázta el Marvin.
-Már nem ez a munkám - emelte fel a kezét Ellie apja.
-De az volt - mondta Daisy anyja.
A sokadik kör után már szédültem és már csak arra mentem amerre a többiek. Bár amikor elkezdtek veszekedni én is beleszóltam csak mindenki leszólt, hogy fogjam be így hát befogtam. Fogalmam sincs hova mentünk, de valami víz közelébe mentünk ahol ismét elfogott a hányinger és valamelyik szerencsétlen cipőjére hánytam.
-Bocsi aminek jönni kell annak jönni kell - mondtam amikor ismét felegyenesedtem.
-Köszi - morogta a hang akinek a lábára hánytam sajnos már az arcokat homályosan láttam. Így jár az aki sokat iszik!
-Marvin haza vinnéd a lányom? - hallottam meg apa hangját.
-Természetesen - mondta az említett személy és hirtelen már a lábam nem érte a talajt. Marvin belepuszilt a hajamba. -Menjünk haza kedvesem!
Nem válaszoltam inkább a fejem a mellkasára döntöttem és onnan hallgattam szívének dobbanásait. Hm... részegen milyen jó szavakat használok ez jól jönne dal íráskor. Érzem, hogy a holnap reggel nem lesz álmaim reggele.
-Szeretlek Niall - suttogtam halkan és elaludtam.
A sokadik kör után már szédültem és már csak arra mentem amerre a többiek. Bár amikor elkezdtek veszekedni én is beleszóltam csak mindenki leszólt, hogy fogjam be így hát befogtam. Fogalmam sincs hova mentünk, de valami víz közelébe mentünk ahol ismét elfogott a hányinger és valamelyik szerencsétlen cipőjére hánytam.
-Bocsi aminek jönni kell annak jönni kell - mondtam amikor ismét felegyenesedtem.
-Köszi - morogta a hang akinek a lábára hánytam sajnos már az arcokat homályosan láttam. Így jár az aki sokat iszik!
-Marvin haza vinnéd a lányom? - hallottam meg apa hangját.
-Természetesen - mondta az említett személy és hirtelen már a lábam nem érte a talajt. Marvin belepuszilt a hajamba. -Menjünk haza kedvesem!
Nem válaszoltam inkább a fejem a mellkasára döntöttem és onnan hallgattam szívének dobbanásait. Hm... részegen milyen jó szavakat használok ez jól jönne dal íráskor. Érzem, hogy a holnap reggel nem lesz álmaim reggele.
-Szeretlek Niall - suttogtam halkan és elaludtam.
*Ellie Stinson szemszöge*
- Elmegyek mosdóba. - mondtam és felálltam mire Louis is ezt tette.
- Louis, már nem vagyunk összeragadva. - forgattam meg a szemeimet.
- De megmutatni megmutathatom, hogy merre van. Vagy tudod? - húzta fel a szemöldökét én pedig egy sóhaj kíséretében elindultam. Louis mutogatta az utat és be is értem. Pont, hogy átléptem a küszöbön úgy lettem rosszul Louis pedig egyből mellettem volt, szerencsétlenségünkre pedig az ajtó is becsapódott. A gyomrom elkezdett liftezni és körbe-körbe néztem, felmérve mekkora helyre is lettünk bezárva. Louis lerakott a földre és próbálta kinyitni az ajtót, de nem ment neki, ez pedig elég volt nekem ahhoz, hogy a levegőt alig kapjak.
- Ellie, mi a baj? - ült le mellém Louis. - Ugye nem klausztrofóbiás vagy? - fogta meg a kezem és csak egy bólintással tudtam válaszolni neki és erősen szorítottam a kezét.
- Segíts felállni. - mondtam ő pedig egyből segített, de az állás nem volt az erősségem ebben a pillanatban. Elkezdtek dörömbölni az ajtón, nem tudom ki volt és mit mondott mert nem tudtam koncentrálni, csak Penny hangjára lettem figyelmes.
- Beragadtatok? Ellie klausztrofóbiás!! - aggódott értem.
- Észrevettem. Nyissátok ki! Nem bírja sokáig, már én tartom. - a hangja kicsit megnyugtatott, de főleg az, hogy tudom kint vannak a barátaim. Megint egy nagy sötétség, arra eszméltem, hogy a föld felé tartok, de mégsem ért az a fájdalmas baleset. Már sírni lett volna kedvem, de tudván, hogy már kint vagyunk inkább próbáltam megnyugodni amennyire ilyenkor tudok. Louis felkapott az ölébe és úgy indult el velem én pedig akaratlanul kapaszkodtam belé. Nem akartam elengedni.
Már nem éreztem Louis illatát ami kicsit megijesztett, de mikor elkezdte simogatni az arcomat tudtam, hogy ő az. Újabb kiesés, csak arra emlékszem, hogy Emma megmérte a pulzusomat Marvin pedig előttem térdelt én pedig egyre fáradtabb lettem. Az, hogy a többiek már nem álltak körül és csak a két fiú maradt velem, segített.
- Ellie.. - mondta halkan Marvin.
- Mikor érünk már haza? - kérdeztem fáradtan.
- Most szálltunk fel, még egy 10 óra. - mondta mellőlem én pedig egy nagyot sóhajtottam.
- Marvin.. Ha nem szereted Emmát akkor ne játssz vele. - fogtam meg a kezét.
- Nem azért csinálom. - mondta és egy aprót mosolygott. - Próbállak elfelejteni és azt akartam, hogy te is lásd, nekünk nincs jövőnk. Addig akartam együtt lenni Emmával amíg benned újra rend nem lesz. - magyarázta Marvin.
- Bennem nem lesz többé az a rend. - mosolyogtam egyet és Louisra néztem aki már aludt.
- Ó, te kis.. - nevetett.
- Nem tudom mi van velem. Kétszer is vele aludtam úgy, hogy nem feküdtünk le és velem volt mindig, de barátnője van és még én sem tudom, hogy akarom e. Mármint, hogy ő el tud e engem viselni, hogy ő legyen az aki miatt feladom a múltat. - magyaráztam Marvinnak.
- Nem kell most döntened, hiszen ő megvár, hidd el. - mosolygott barátom.
- De Marvin, én téged mindig szeretni foglak. - mondtam halkan.
- Tudom, én is téged. - adott egy puszit az arcomra. - Így sokkal jobb lesz. Amúgy is, kicsit felnyílt a szemem. - mondta és elfordította a fejét én pedig kerestem a tekintettemmel, hogy most kit is szuggerál, de nem tudtam rájönni. - Még egy kicsit Emmával leszek, segítek neki felejteni, aztán rátérek arra a nőre akit még csak most vettem észre. - mosolygott rám.
- Kíváncsian várom, hogy ki az. - mosolyogtam aztán ásítottam egyet.
- Nem baj, ha..
- Menj csak. Itt van nekem Louis. - mosolyogtam. - De amit mondtam azt senkinek!!
- Értettem főnök. - nevetett. Elkezdtem Louis kezét simogatni mire felkelt.
- Baj van? - kérdezte egyből.
- Elég kényelmetlen így lenni.. Mind a két értelemben.. - mondtam halkan.
- Előre menjünk? Van ott egy kanapé és senki nincs ott. - kérdezte én pedig bólintottam. Segített felállni, megvártam és a derekamat fogva vezetett előre. - A kanapéhoz megyünk pihenni. - mondta Louis.
- Gumit használjatok! - kiáltotta utánunk Harry mire Louis bemutatott neki, ezen pedig nevettem. Kiértünk a kanapéhoz ő pedig egyből levágódott rá. A szívem a nyakamba dobogott. hisz, ha most odafekszek mellé esetleg rá és elalszok, akkor a többiek bármikor bejöhetnek ide. Nem akarom, hogy tudják, hogy én kötődök hozzá.
- Na.. - fogta meg a kezem és elkezdett húzni. - Nem fognak bejönni a többiek. - mondta, mintha kitalálta volna a gondolataimat.
- De Eleanor... - néztem le a földre.
- El, ne törődj vele. Iránta már nem érzek semmi olyat, következő vitánk szakítással fog végződni.- már mellette ültem és a szívem még gyorsabban vert, de végül a mellkasára feküdtem és az álom rögtön elnyomott.
****
Arra keltem, hogy valaki -Louis- simogatja az arcomat, karomat és a hátamat is.
- Mi van? - dörzsöltem meg a szememet és észrevettem a földön Harryt, Liamet és Zaynt.
- Nemsokára landolunk. - mondta halkan Louis.
- Nem akarok felkelni. - dörzsöltem a mellkasába a fejemet.
- Én sem.. - mondta halkan.
- Jajj srácok. olyan nehéz volt idáig eljutni? - kérdezte mosolyogva Zayn.
- Lehet dugtak is. - nézett perverzen Harry.
- A fejedet fogom most már beledugni a vécébe. - dünnyögtem.
- Én videózok. - nevetett Zayn.
- Amúgy ti mit kerestek itt? - kérdeztem.
- Hát, gondoltuk, hogy felkeltünk titeket, meg megnézzük, hogy nem öltétek e meg egymást, de Louis már fent volt. - mesélte Liam miközben a telefonját nyomkodta.
- De már felkelt Ellie is, úgyhogy húzzatok ki! - mondta Louis, de a fiúk ugyanúgy ott ültek tovább mikor Sophia vágtatott be.
- Nem megmondtam, hogy ne zavarjátok őket? Borzasztóak vagytok! - próbált mérgesen nézni Sophia, de ahhoz túl kedves, hogy a fiúk megijedjenek tőle. - Liam, ha nem húzol ki az idiótákkal akkor este nem lesz szex! - szerintem Soph viccnek szánta, de elég komoly volt hozzá. Én nevettem Liam pedig már ki is húzta a két idiótát innen. Egy csókot nyomott Soph szájára és ő is eltűnt.
- Lou, 10 perc múlva landolunk. - mosolygott barátnőm és ő is eltűnt.
- Átaludtuk mind a 10 órát? - kérdeztem nevetve.
- Ezek szerint. - mosolygott Louis. Felkeltem róla és megvártam, hogy Ő is felkeljen. - Úgy megcsókolnálak. - jelentette ki mire a szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Akartam, ó de még mennyire, hogy akartam! Belekapaszkodtam a pólója aljába ahogyan közeledett felém. Pár nappal ezelőtt azonnal pofon vágtam volna, de most már nem, már csak érezni szeretném Őt. Hihetetlen közel volt hozzám és a testem remegett aminek következtében erősebben fogott engem.
- Hihetetlen mit tudok kiváltani belőled. - suttogta.
- Én is alig hiszem el. - mondtam halkan. Ezt a tökéletes pillanatot, amit annyira akartam, csak egyetlen ember tette tönkre. Az akinek nem kellett volna. Marvin arca egyből komor lett, ahogy meglátta, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz.
- Ne haragudjatok.. - hajtotta le a fejét és visszament és én is rohantam a többiekhez, egyenesen Daisyhez.
- Ben, nem haragszol, ha kicsit elrabolom a legjobb barátnőmet? Vagy tudod mit? Az se érdekel, ha te is hallod. - a testem még mindig remegett.
- Mi történt? - fogta meg a kezemet Daisy.
- Én.. vagyis Louis.. vagyis mi... és Marvin... - nem tudtam egy normális mondatot se mondani.
- Úgy remegsz, mint a nyárfalevél. - ült át a másik oldalamra Ben.
- Louis majdnem megcsókolt, de Marvin bejött és nem történt semmi. Az univerzum küldte őt, hogy jelezze, nem jó ötlet Louis, nem ő az akivel lehetek. - mondtam kicsit összeszedettebben.
- Drágám, nem Marvin a jel. - mosolygott Daisy.
- Hanem? Daisy, muszáj lesz rendet raknom magamban. Louisék elmennek és soha többet nem találkozunk. Kezdenem kell magammal valamit, el kell felejtenem a dalt...
- Milyen dalt? - kérdezte Ben.
- Louis rólam ír egy dalt...- mondtam halkan. - Ettől az egésztől pedig úgy érzem, hogy megfulladok.
- El.. Szerelmes vagy. - mondta Ben, Daisy pedig bólogatott.
- Nem vagyok szerelmes. - ráztam meg a fejemet. - Nem akarok. - javítottam ki magam. Ekkor jött be Louis is és csak engem nézett én pedig őt. - Neki barátnője van. Ő túl jó hozzám, én nem bírnám el azt a terhet amit a sztárvilágban kapnék, de annyira ellenállhatatlan. - motyogtam.
- El.. - simogatta meg a karomat Daisy.
- A tetoválásaiért odáig vagy, a teste kibaszott jó, a szemei gyönyörűek, a haja tökéletes.... Én pedig egy idióta vagyok. - zártam le a mondandómat és lehajtottam a fejemet.
- Váó.. - mosolygott Daisy.
- El.. szeretnék valamit mondani. - jött ide Louis. Leguggolt elém, megfogta a kezeimet és csak azokat nézte. - Én.. Sajnálok mindent, amit mondtam rólad, ahogyan viselkedtem veled. Ne haragudj rám. Elmondani nem tudom, hogy milyen nagy fordulatot vett a véleményem rólad, és én..
- Louis! - állítottam meg. Hirtelen rám nézett én pedig a szemébe, el kell mondanom neki. - Ne vallj szerelmet most nekem! - mondtam halkan. - Köztünk soha nem lesz semmi. - remegett a szám, meg úgy az egész testem. A kezeimet gyorsan elhúztam Louis kezei közül, hogy ne vegye észre, miszerint hazudtam.
- Ellie...
- Kérjük foglalják el a helyüket és kapcsolják be a biztonsági öveiket. - szólalt meg a hangosbemondó én pedig visszamentem Liam és Sophia mellé. Nem szóltam egy szót sem, csak ültem és agyaltam. Soha többé nem fogom látni, ezen pedig a szívem összeszorult. Holnap után reggel már mennek is, talán örökre.
- Minden rendben van? - kérdezte Sophia.
- Annyira aranyosak voltatok. Most mi történt? - faggatott Liam is.
- Nem akarok sírni, de vége. - a hangom rekedt volt.
- De még el sem kezdődött. - mondta Liam.
- Nem is fog. Úgyis eltűntök innen. - mondtam és becsuktam a szemeimet. - De ma van apu szülinapja. - mosolyogtam egy aprót.
- Nem kell erősnek mutatnod magad. - mondta Liam mire Sophia megcsapta a karját.
- Most hagyd. Épp szakított. - mondta halkan ami kicsit megnevettetett.
A repülő leszállt és mivel nem volt csomagom ezért egyből rohantam ki a terminálból, tudom, hogy a szüleim itt lesznek, de mikor kiértem csak Marshall bácsit és Tracy nénit láttam. Lefagytam.
- Hol vannak anyuék? - hajtottam le a fejemet és éreztem, hogy fáj a szívem. Nagyot nyeltem és végignéztem ahogy a barátaim megölelik az itt várakozó két személyt. Mérgemben a földhöz vágtam az egyetlen táskámat amibe az irataim és a telefonom volt.
- Hé, méregzsák. Anyád elfelejtette levezetni a benned felgyülemlő stresszt? Akkor jókor jöttem. - hallottam meg Katie hangját.
- Te? - kérdeztem és egyből a nyakába ugrottam.
- A nővérem azt mondta, hogy valami fergetegeset terveztek apád születésnapjára, úgyhogy hülye lettem volna kihagyni. A hokit meg itt is tudom nézni. - mosolygott.
- Csak vigyél tőlük jó messzire. - sóhajtottam és Louisra néztem. Ideje visszaszerezni a régi Ellie Stinsont! - És mit szólnál, ha megünnepelnénk találkozásunkat egy sörrel vagy egy hoki meccsel? - fordultam Katie felé mire egy nagyot csapott a karomba.
- Hülye vagy? Terhes vagyok. - mosolygott.
- Mi? - fagytam le. - Nem teheted ezt velem. ezek után kivel fogok hokizni a nappaliban? - néztem rá mérgesen aztán mosolyognom kellett.
- Ő lesz a legkisebb a családba. - mosolygott Katie és várta a reakciómat majd előhúzott egy baba zoknit. Megfogtam és csak néztem. Odamentem a többiekhez és felmutattam a zoknit.
- Baba zokni. - néztem csillogó szemekkel.
- Ugye nem vagy terhes? - kérdezte Marshall bácsi.
- Nem. - mint aki be volt szívva úgy viselkedhettem.
- Honnan szerezted? - kérdezte Penny.
- Lesz egy kis unokatesóm. -csillogtak a szemeim.
- De neked már van kettő is. - mondta Luke.
- De ők már idősebbek nálam. - mondtam.
- Daisy, el kell mennünk gyerekcuccokat nézni. - motyogtam.
- Ezt jól hallom? - nevetett Zayn.
- Na de ki terhes? - kérdezte Marvin.
- Hát Katie!!!! - mondtam és elkezdtem ugrálni mire nagynéném is megérkezett hozzánk.
- Meglepi! De nem elrontani vele Barney születésnapját! - vette ki a kezemből a zoknit.
- Na, irány a bár! - mondta Tracy néni.
****
Megbeszéltük, hogy a McLaren's előtt találkozunk és indulunk apu meglepi hajókázására. Sikeresen elkészültem és lementem a bár elé, ahol mindenki rám várt.
- Mehetünk? - mosolyogtam rájuk.
- El.. Mi ma koncertre megyünk. - mondta Erica.
- Mi van? - néztem felhúzott szemöldökkel. - Daisy? Marvin? Esetleg Luke? Penny? - néztem az említettekre.
- Utolsó koncertjük New Yorkba.. - mondta halkan Daisy.
- Leszarom! Ma meg az apám születésnapja! - akadtam ki.
- Sajnáljuk. - mondta Luke.
- Ja persze... Ennyit ér nektek az apám? Gratulálok nektek! Menjetek csak a szar koncertre, igaz barátok. Remélem szar lesz. - mondtam és hátat fordítva nekik indultam el a kikötő felé. - Bekaphatjátok! - kiabáltam még vissza nekik és felemeltem a középső ujjamat.
Sietve trappoltam a kikötő felé, ami amúgy nem volt messze, csak át kellett vágtatnom a Central Parkon. Miután megtettem felszálltam a hajóra és anyut kerestem.
- Hol hagytad a többieket? - kérdezte.
- Koncertre mentek. - mondtam megforgatva a szemeimet.
- Úgyis jönnek. - mondta Lily néni.
- Nem érdekel már. A lényeg, hogy én itt vagyok apuval és veletek. - mosolyogtam és elvettem egy koktélt a pincér csávótól.
- Oké, Ted mindjárt hozza az ünnepeltet. - mosolygott Tracy.
A sokadik köröm után kezdett esteledni és apa is megjelent. Valami hihetetlen nagy boldogság járta át a testemet ahogy megölelt anyát és engem egyszerre.
- Nagyon szeretlek titeket. - mondtam az ölelésünk közben.
- Mi is prücsök. - mondta apu és kaptam egy puszit. - Akkor ideje bulizni! - mosolygott és már fogta is a whiskeyét, de a pezsgő még csak most jött. Koccintottunk mikor elhaladtunk a Szabadság szobor mellett és énekeltünk is az ünnepeltnek. Ekkor a hajó megállt és feljöttek a többiek bár nem érdekeltek annyira, tudtam, hogy most jön anyu ajándéka. Elkérte a mikrofont és a zenét is lejjebb halkíttatta. Már teljesen sötét volt.
- Huh. Most én adnám oda az ajándékomat, mégpedig frissítem a fogadalmamat.- mosolygott anyu mire apu odaadta a poharát és közelebb ment hozzá. - Lassan 20 éve házasok vagyunk és erről eszembe jut az, amit anyám mondott az esküvőnk előtt. "A házasság olyan, mint a repülés. Tudod, elborít a halálfélelem, de ha van valakid, akivel biztonságban vagy, olyan mint a repülés. Ha van valaki, akire úgy érzed mindig számíthatsz majd. Akire támaszkodhatsz, akkor nem lesz baj." Ez után megkérdezte, hogy van-e ilyen ember az életemben, és én mondtam, hogy van. A végén ígéretet tettünk egymásnak, hogy mindent megteszünk a szerelmünkért, mert a szeretet a legjobb dolog, amit mind a ketten tudunk nyújtani. És ezt egy szép tavaszi estén elkezdtük. Attól a ponttól már nem pánikoltam. Lett egy csodálatos, gyönyörű lányunk és úgy érzem, hogy amit akkor fogadtam meg az esküvőn, az már nem elég, nem minden. Barney! Ezentúl fogadom, hogy a házasságunk nem lesz unalmas, hétköznapi. Mindent megteszek azért, hogy boldog legyél. Minden titkomat ugyanúgy elmondom neked, együtt megoldjuk a saját és Ellie gondjait. Nem ígérem, hogy nem kapsz többé ilyen meglepetéseket, amik hazugsággal járnak, mert nem bírnánk ki. Ígérem, hogy az elmúlt húsz év után az együtt töltött életünk fergeteges lesz! Szeretlek Barney Scherbatsky! Boldog születésnapot. - fejezte be a mondandóját anya, amin nem csak ő könnyezett és apu, hanem én is. Mindenki tapsolt és ujjongott én pedig csak egy helyben álltam és néztem a szüleimet ahogy éppen megcsókolják egymást.
- Felkérhetlek egy táncra? - hallottam meg Louis hangját. Felé fordultam és láttam, hogy épp kinyújtja a kezét felém. Félve de elfogadtam és maga után húzott. Megfogta az egyik kezével a derekamat, a másikkal pedig a kezemet. Jobb karomat a nyakára helyeztem és úgy táncoltunk. Pearl Jam - Future Days című száma ment, kicsit ironikus. Pár órával ezelőtt jelentettem ki, hogy nincs jövőnk. - Nem akarlak elfelejteni. - mondta.
- Nincs más választásod. - mondtam egyszerűen.
- Nem értelek. Londonban annyira jó volt minden. - rázta meg kicsit a fejét.
- Tudom. - nyeltem egy nagyot. - De így jobb lesz. Csak egymás idegeire mennénk.
- Vállalnám érted. - túl sok ez nekem.
- Nem fogom itt hagyni a családomat. - mondtam.
- Akkor nem költözöl Londonba? - kérdezte meg amit Zayn már említett, de kértem, hogy ne kérdezzék meg. Megszólalni se tudtam.
"Hiszem,
És hiszem, mert látom
A jövőbeli napjainkat,
A Te napjaid és az enyémek."
Pont jókor jött a refrén is, remek. Hogyan csinálja ezt?
- Nem lennék képes itt hagyni a szüleimet. - ismételtem magam ő pedig csak a vállamba fúrta a fejét mire nevettem egy kicsit majd megráztam a fejemet.
- Idióta vagy. - mondtam, mire mellettünk álló barátaim majd elájultak.
- Mindenki más jön. - jegyezte meg Louis én pedig gyorsan Daisy felé fordultam.
- Nagyon jó egyetemek vannak ott. - mondta Penny mire Daisy csak bólogatott.
- Én akkor sem megyek. - mondtam és ekkor megszólalt a tűzijáték. Legszívesebben most én is felrobbantam volna.
- Kérjük foglalják el a helyüket és kapcsolják be a biztonsági öveiket. - szólalt meg a hangosbemondó én pedig visszamentem Liam és Sophia mellé. Nem szóltam egy szót sem, csak ültem és agyaltam. Soha többé nem fogom látni, ezen pedig a szívem összeszorult. Holnap után reggel már mennek is, talán örökre.
- Minden rendben van? - kérdezte Sophia.
- Annyira aranyosak voltatok. Most mi történt? - faggatott Liam is.
- Nem akarok sírni, de vége. - a hangom rekedt volt.
- De még el sem kezdődött. - mondta Liam.
- Nem is fog. Úgyis eltűntök innen. - mondtam és becsuktam a szemeimet. - De ma van apu szülinapja. - mosolyogtam egy aprót.
- Nem kell erősnek mutatnod magad. - mondta Liam mire Sophia megcsapta a karját.
- Most hagyd. Épp szakított. - mondta halkan ami kicsit megnevettetett.
A repülő leszállt és mivel nem volt csomagom ezért egyből rohantam ki a terminálból, tudom, hogy a szüleim itt lesznek, de mikor kiértem csak Marshall bácsit és Tracy nénit láttam. Lefagytam.
- Hol vannak anyuék? - hajtottam le a fejemet és éreztem, hogy fáj a szívem. Nagyot nyeltem és végignéztem ahogy a barátaim megölelik az itt várakozó két személyt. Mérgemben a földhöz vágtam az egyetlen táskámat amibe az irataim és a telefonom volt.
- Hé, méregzsák. Anyád elfelejtette levezetni a benned felgyülemlő stresszt? Akkor jókor jöttem. - hallottam meg Katie hangját.
- Te? - kérdeztem és egyből a nyakába ugrottam.
- A nővérem azt mondta, hogy valami fergetegeset terveztek apád születésnapjára, úgyhogy hülye lettem volna kihagyni. A hokit meg itt is tudom nézni. - mosolygott.
- Csak vigyél tőlük jó messzire. - sóhajtottam és Louisra néztem. Ideje visszaszerezni a régi Ellie Stinsont! - És mit szólnál, ha megünnepelnénk találkozásunkat egy sörrel vagy egy hoki meccsel? - fordultam Katie felé mire egy nagyot csapott a karomba.
- Hülye vagy? Terhes vagyok. - mosolygott.
- Mi? - fagytam le. - Nem teheted ezt velem. ezek után kivel fogok hokizni a nappaliban? - néztem rá mérgesen aztán mosolyognom kellett.
- Ő lesz a legkisebb a családba. - mosolygott Katie és várta a reakciómat majd előhúzott egy baba zoknit. Megfogtam és csak néztem. Odamentem a többiekhez és felmutattam a zoknit.
- Baba zokni. - néztem csillogó szemekkel.
- Ugye nem vagy terhes? - kérdezte Marshall bácsi.
- Nem. - mint aki be volt szívva úgy viselkedhettem.
- Honnan szerezted? - kérdezte Penny.
- Lesz egy kis unokatesóm. -csillogtak a szemeim.
- De neked már van kettő is. - mondta Luke.
- De ők már idősebbek nálam. - mondtam.
- Daisy, el kell mennünk gyerekcuccokat nézni. - motyogtam.
- Ezt jól hallom? - nevetett Zayn.
- Na de ki terhes? - kérdezte Marvin.
- Hát Katie!!!! - mondtam és elkezdtem ugrálni mire nagynéném is megérkezett hozzánk.
- Meglepi! De nem elrontani vele Barney születésnapját! - vette ki a kezemből a zoknit.
- Na, irány a bár! - mondta Tracy néni.
****
Megbeszéltük, hogy a McLaren's előtt találkozunk és indulunk apu meglepi hajókázására. Sikeresen elkészültem és lementem a bár elé, ahol mindenki rám várt.
- Mehetünk? - mosolyogtam rájuk.
- El.. Mi ma koncertre megyünk. - mondta Erica.
- Mi van? - néztem felhúzott szemöldökkel. - Daisy? Marvin? Esetleg Luke? Penny? - néztem az említettekre.
- Utolsó koncertjük New Yorkba.. - mondta halkan Daisy.
- Leszarom! Ma meg az apám születésnapja! - akadtam ki.
- Sajnáljuk. - mondta Luke.
- Ja persze... Ennyit ér nektek az apám? Gratulálok nektek! Menjetek csak a szar koncertre, igaz barátok. Remélem szar lesz. - mondtam és hátat fordítva nekik indultam el a kikötő felé. - Bekaphatjátok! - kiabáltam még vissza nekik és felemeltem a középső ujjamat.
Sietve trappoltam a kikötő felé, ami amúgy nem volt messze, csak át kellett vágtatnom a Central Parkon. Miután megtettem felszálltam a hajóra és anyut kerestem.
- Hol hagytad a többieket? - kérdezte.
- Koncertre mentek. - mondtam megforgatva a szemeimet.
- Úgyis jönnek. - mondta Lily néni.
- Nem érdekel már. A lényeg, hogy én itt vagyok apuval és veletek. - mosolyogtam és elvettem egy koktélt a pincér csávótól.
- Oké, Ted mindjárt hozza az ünnepeltet. - mosolygott Tracy.
A sokadik köröm után kezdett esteledni és apa is megjelent. Valami hihetetlen nagy boldogság járta át a testemet ahogy megölelt anyát és engem egyszerre.
- Nagyon szeretlek titeket. - mondtam az ölelésünk közben.
- Mi is prücsök. - mondta apu és kaptam egy puszit. - Akkor ideje bulizni! - mosolygott és már fogta is a whiskeyét, de a pezsgő még csak most jött. Koccintottunk mikor elhaladtunk a Szabadság szobor mellett és énekeltünk is az ünnepeltnek. Ekkor a hajó megállt és feljöttek a többiek bár nem érdekeltek annyira, tudtam, hogy most jön anyu ajándéka. Elkérte a mikrofont és a zenét is lejjebb halkíttatta. Már teljesen sötét volt.
- Huh. Most én adnám oda az ajándékomat, mégpedig frissítem a fogadalmamat.- mosolygott anyu mire apu odaadta a poharát és közelebb ment hozzá. - Lassan 20 éve házasok vagyunk és erről eszembe jut az, amit anyám mondott az esküvőnk előtt. "A házasság olyan, mint a repülés. Tudod, elborít a halálfélelem, de ha van valakid, akivel biztonságban vagy, olyan mint a repülés. Ha van valaki, akire úgy érzed mindig számíthatsz majd. Akire támaszkodhatsz, akkor nem lesz baj." Ez után megkérdezte, hogy van-e ilyen ember az életemben, és én mondtam, hogy van. A végén ígéretet tettünk egymásnak, hogy mindent megteszünk a szerelmünkért, mert a szeretet a legjobb dolog, amit mind a ketten tudunk nyújtani. És ezt egy szép tavaszi estén elkezdtük. Attól a ponttól már nem pánikoltam. Lett egy csodálatos, gyönyörű lányunk és úgy érzem, hogy amit akkor fogadtam meg az esküvőn, az már nem elég, nem minden. Barney! Ezentúl fogadom, hogy a házasságunk nem lesz unalmas, hétköznapi. Mindent megteszek azért, hogy boldog legyél. Minden titkomat ugyanúgy elmondom neked, együtt megoldjuk a saját és Ellie gondjait. Nem ígérem, hogy nem kapsz többé ilyen meglepetéseket, amik hazugsággal járnak, mert nem bírnánk ki. Ígérem, hogy az elmúlt húsz év után az együtt töltött életünk fergeteges lesz! Szeretlek Barney Scherbatsky! Boldog születésnapot. - fejezte be a mondandóját anya, amin nem csak ő könnyezett és apu, hanem én is. Mindenki tapsolt és ujjongott én pedig csak egy helyben álltam és néztem a szüleimet ahogy éppen megcsókolják egymást.
- Felkérhetlek egy táncra? - hallottam meg Louis hangját. Felé fordultam és láttam, hogy épp kinyújtja a kezét felém. Félve de elfogadtam és maga után húzott. Megfogta az egyik kezével a derekamat, a másikkal pedig a kezemet. Jobb karomat a nyakára helyeztem és úgy táncoltunk. Pearl Jam - Future Days című száma ment, kicsit ironikus. Pár órával ezelőtt jelentettem ki, hogy nincs jövőnk. - Nem akarlak elfelejteni. - mondta.
- Nincs más választásod. - mondtam egyszerűen.
- Nem értelek. Londonban annyira jó volt minden. - rázta meg kicsit a fejét.
- Tudom. - nyeltem egy nagyot. - De így jobb lesz. Csak egymás idegeire mennénk.
- Vállalnám érted. - túl sok ez nekem.
- Nem fogom itt hagyni a családomat. - mondtam.
- Akkor nem költözöl Londonba? - kérdezte meg amit Zayn már említett, de kértem, hogy ne kérdezzék meg. Megszólalni se tudtam.
"Hiszem,
És hiszem, mert látom
A jövőbeli napjainkat,
A Te napjaid és az enyémek."
Pont jókor jött a refrén is, remek. Hogyan csinálja ezt?
- Nem lennék képes itt hagyni a szüleimet. - ismételtem magam ő pedig csak a vállamba fúrta a fejét mire nevettem egy kicsit majd megráztam a fejemet.- Idióta vagy. - mondtam, mire mellettünk álló barátaim majd elájultak.
- Mindenki más jön. - jegyezte meg Louis én pedig gyorsan Daisy felé fordultam.
- Nagyon jó egyetemek vannak ott. - mondta Penny mire Daisy csak bólogatott.
- Én akkor sem megyek. - mondtam és ekkor megszólalt a tűzijáték. Legszívesebben most én is felrobbantam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése