9.rész Elfojtott érzelmek

*Emma Geller szemszöge*
Míg végig hallgattam szüleim szent beszédét egész végig a szememmel Louist néztem és próbáltam vele szemmel kommunikálni, de valahogy ez nem sikerült. Amire végre áttértek arra a részre amikor Ben lett a hibás már mosolyogtam és kinyújtottam a nyelvem a bátyámra mire Ő csak morgolódott. Hogy is van a mondás; mindig a nagyobb veszít? Igen pontosan így van.
-Ben neked lehetett volna annyi eszed, hogy vigyázol a kishúgodra - oktatta ki anya.
-Ennyi felelősség sincs benned kisfiam hát, hogy lesz belőled apa? - folytatta apa.
Szegény Ben kezdem sajnálni. Az a átokvert testvériség mindig legyőzz.
-Nem Ben hibája - szólalok meg én is mire mindenki rám szegezte a tekintetét. -Én ittam egyedül és Ben megpróbált leállítani, de mint rossz kishúg sikertelenül. Engem büntessetek, ne Őt!
-Kicsim ez minden a te hibád, de Ő a bátyád neki kellet volna rád vigyázni - mondta apa.
-Vigyázott is - mondtam. -Csak én nem törődtem vele.
-Igaz ez Ben? - fordult anya vissza a bátyám felé.
Ben sajnáló tekintettel tekintett felém és megrázta a fejét. Most miért csinálja ezt? Én megpróbálom védeni erre Ő ellenkezik pedig biztosra tudom, hogy Ő vigyázott rám. Benre bármit lehet mondani ami rossz, de rám mindig vigyázott.
-Ben - szóltam rá.
-Nem vigyáztam rád el voltam foglalva a csajozással és észre se vettem amit te csinálsz - mondta. Nem emlékszem az estére, de biztosan tudom, hogy figyelt rám csak nem tudott megakadályozni.
-Hazudik - mutogattam a bátyámra kapálózva. -Figyelt rám csak megint engem véd!
Anya és apa egymásra néztek és értetlenül kapkodták a fejüket köztünk.
-Rachel ez a te pályád - veregette meg apa anya vállát.
-Persze mindig rám hagyod a nehezebbet - fordult anya apa felé.
-Mert te értesz ehhez drágám - mondta apa és megfogta anya mindkét vállát. -Én ehhez gyenge vagyok tudod.
Anya lábujjhegyre állt és megcsókolta apát aztán mosolyogva távolodtak el. -Tudom édesem, tudom!
-Van amit nem akarok látni - mondta fintorogva Ben míg én mosolyogva néztem a két szülőmre.
-Ti még itt vagytok? - fordultak vissza felénk.
-Miért elmehetünk? - kérdeztem mosolyogva.
-Menjetek - mondta anya mosolyogva és belebújt apa ölelésébe.
-De.. - már majd nem folytattam volna  a büntetéssel amikor Ben befogta a számat és a szobámba toloncolt.
Amint beértünk a szobámba én leültem az ágyamra és törökülésbe húztam a lábaimat és úgy meredtem a bátyámra és a mellette álló Louisra.
-Igen? Akartok valamit? - tértem a lényegre.
-Oh igen szeretnénk egy két dolgot kérdezni - ült le Louis az ágyamra. -Miért rohantál el?
-Jaj Louis ezt tudjuk hisz halálosan szerelmes a szöszibe csak még magának se vallja be - mosolygott Ben.
-Szemét - vágtam hozzá egy párnát. -Kiakarlak menteni anyáéknál erre meg nem hagyod!
-Téma terelés pipa - nevetett Louis.
-Te is szemét vagy - mondtam és játszottam a megsértődöttet. 
-Jaj húgi miért nem vallod be, hogy szereted? - öleli át Ben a nyakam és elkezdi simogatni a hajamat.
-Ne ezt ne - kuncogok.
-Befejezzem, ha bevallod - mondta Ben.
-Nincs mit bevallanom - löktem el magamtól.
-Em - szólt rám Louis. -Akkor miért rohantál el?
-Mert talán mondom talán kicsit féltékeny lettem - mondtam és elkezdtem játszani az ágyneművel. Amúgy elég szép ágynemű.
-Tudtam, hogy szereted - ugrott fel mosolyogva Ben, de aztán komolyra váltott. -De mi van Marvinnal?
-Csókolóztunk.. kétszer és igen állati jól csókol, de nincs meg bennem az a bizony érzelem, hogy én vele szeretnék lenni és benne se láttok olyat. Talán csak kihasznál, hogy felejtse Elliet és talán Ellie lefeküdt Niallel, hogy elfelejtse Marvint - öntöttem ki a fiúknak a szívem aztán hirtelen a számra kaptam. -Ellie kihasználta szegény Niallert!
-Nem, Ellie nem olyan ismerem - legyintett Ben.
-Igen Ellie nem tenne ilyet lehet le se feküdtek, mert amint elhúztál felrohantam felöltözni és jöttünk utánad így mi nem hallottuk ahogy megmagyarázzák szóval lehet, hogy le se feküdtek - mondta Louis.
-Jó akkor nem használta ki,de lefeküdhettek - mondtam és a gondolattól éreztem ahogy a szememből lecsúszik egy könnycsepp. Ösztönösen a párnát a kezembe vettem és belenyomtam a fejemet, hogy ne lássák, hogy sírok. Különben is miért sírok? Visszautasítottam. De mégis..
Éreztem, hogy valaki a vállamnál fogva átölel és éreztem ahogy a mellkasába a szíve szaggatottan dobog.
Felnéztem az illetőre és Louis kék szemei vigyorogtak rám.

-Fájna neked is - töröltem meg a szemem.
-Már az is fájt amikor Nialler lejött és a fején megcsókolta meg amikor drágámot köszönt neki szóval most nem akarok belegondolni abba, hogy még is le is feküdtek - öntötte ki a szívét Louis és láttam a szemébe a könnyeket ahogy küszködött velük.
-Ne már srácok, ne sírjatok jó szar azt el hiszem, de lehet félreértés történt - szólalt meg a bátyám mellettünk. -Menjünk vissza és kérdezzük ki Őket!
-Én oda vissza nem megyek - ráztam a fejem hevesen. -Bocsi Louis,de nem akarom látni.
-De vissza kell jönnöd a cuccaidért és a beszélgetés miatt - tiltakozott a bátyám.
-Ben értsd meg én se szívesen megyek vissza Ellie miatt és szerintem te se mennél, ha az a lány akit szeretsz a legjobb haveroddal töltötte az estét - mondta Louis. -A cuccaidat majd elhozzuk, mert attól, mert nem jössz hozzánk azért mi barátok maradunk.
-Köszönöm Louis - mosolyogtam rá és megöleltem.
-Na, de mi visszamegyünk és Bennel elhozzuk a cuccod - húzódott el Louis.
-Visszajössz még? - kérdeztem oldalra bólintva a szemem.
-Haza hozom Ericát, Jacket és Bent meg inkább itt vagyok, mint ott - mondta.
-Okés akkor várlak titeket és Ericát meg Jacket is akiknek azt üzenem, hogy Ők is jöjjenek azonnal ide hozzám - mondtam mosolyogva.
-Igen is főnök - mondta Louis mosolyogva.
A bátyám még nyomott egy puszit a hajamra és Louis is aztán el is mentek.
Eldőltem az ágyamon és figyeltem a fehér plafont, melyen ott ragyogtak ilyen színes csillagok amik sötétbe világítanak még 13 évesen tettük fel Őket amik azóta se kerültek sose a figyelem középpontjába mostanáig.  Most ahogy így elnézem a különböző, színes csillagokat elég érdekesen tűnnek. Nem tettük Őket egymáshoz nagyon közel így minden csillag messze volt egymástól, mint két külön világ ami akár lehetne az én világom is és Niall világa is hisz az is teljesen különböző. Én egy átlagos lány vagyok aki keményen dolgozik azért, hogy ne a szülein éljen és nekem mindenért küzdenem kell és senki se ismeri míg Niallt mindenki ismeri és nem éppen átlagos életet él. Emlékszem tinédzser koromba szeretem volna énekes, táncos vagy színész lenni, de letettem róla, mert túl sok mindent kéne feláldoznom és nem vágyok arra, hogy híres legyek. Jó ez nekem ahogy most van!

*Eközben a fiúknál*
*Niall Horan szemszöge*
-Magyarázzátok meg - állt előttem Erica karba tett kézzel.
-Anya hív - állt fel Ellie mellőlem és már rohant is mire Marvin vissza lökte a kanapéra. -Ráér még.
-Most - mordult rám Liam.
Hirtelen az ajtó vágódott ki és Louis meg Ben jött vissza Emma nélkül. Ez a féltékennyé tétel ne úgy sült el ahogy gondoltam én azt hittem, hogy a vége az lesz, hogy Emma letépi rólam Elliet és Emma megcsókol hát ezt nagyon elcsesztem.
-Hiába faggatjátok Őket a lényeget tudjuk - morogta Louis összeszedve pár cuccot és ránk se nézve. -Együtt töltötték az esélyt ami egyenlő azzal, hogy együtt vannak!
Louis is féltékeny és nem éppen a legjobb hangulatban van. Remek.
-Nem vagyunk együtt - mondta szem forgatva Ellie. -Attól, mert együtt töltöttük az estét nem kell rögtön a szexre gondolni!
-Kamu.. kamu.. kamu - morogta Louis és pakolt tovább.
-És különben sincs semmi közöd hozzá kivel, mikor fekszek le - állt fel Ellie.
-Különben is ki beszélt hozzád? Rád senki se kíváncsi ezeket mind Niallnak mondtam - fordult felénk Louis.
-Szerintem Niall életéhez sincs közöd - mondta Ellie.
-De Ő a barátom aki halálosan szerelmes egy kedves lányba aki igaz visszautasította, de leír róla, hogy szereti és most már be is vallja végre, de elcseszte miattad - lépett Louis közelebb Elliehez. -Csak egy hisztis p...
Mielőtt befejezhette volna Louis a mondanivalóját Ellie keze csattant Louis arcára.
-Rohadj meg - morogta Ellie és kirohant a házból pont, mint Emma.
-Ezt elrontottad - mondtam egy kis csend után.
-Te ne beszélj inkább - vágta hozzám Louis. -Komolyan lecserélted Emmát egy ilyenre? Nem vagy normális haver! És téged se értelek Marvin.
A végét már Marvinnak mondta.
-Figyeljetek én régóta ismerem Őt egészen baba kora óta és, ha ismernétek ti bírnátok csak Ellie ilyen... olyan - magyarázta el Marvin mutogatva.
-Tudom milyen Ellie - mondtam.
-Ti már csak tudjátok - morogta Lou és de mielőtt kiléptek volna felpattantam és az ajtóhoz rohantam.
-Nekem kell mennem - álltam az utukba.
-Így is eleget tettél - mondta Ben.
-Beszélnem kell vele - mondtam.
-Nem akar látni - mondta Louis.
-De nekem meg beszélnem kell vele -  mondtam határozottan.
-Bocs haver, de ha nem akar többet erre a helyre jönni nem engedhetlek téged oda - lökött odébb Louis.
-Eleget csináltál már - morogta Ben és elviharoztak.
Próbálhattam volna utánuk menni, de semmi esélyem, ha tényleg akar ide jönni és nem szeretne látni akkor mi értelme elmenni úgyse nyitna ajtót. Megfordultam és felrohantam az emeltre ahol rögtön a szobámba vettem magam. Amint beértem a szobámba az ágyamra feküdtem és csak néztem a fehér plafont ahol néhol már piszkos fehér volt. Miért kell nekem mindent elcseszni? Szeretem Őt és mégis fájdalmat okozok neki... igen ez vagy te Niall Horan.
Felültem az ágyamon és az ágam alól előhúztam gitárom és a jegyzetfüzetem amin egy ceruza is ott volt.
"Staind coffee cup
Just a fingerprint of lipstick's not enough"
Eddig csak ezt a két sort sikerült összehoznom bezzeg Louis már simán megírt egy dalt vagyis majdnem. Sőt fogadjunk Liam, Harry és Zayn már megírt egy-egy dalt míg én egyet se bírok befejezni. Ez gáz.
Elkezdtem pengetni a húrokat és hozzá énekeltem a két sort is ami eddig meg van mire hirtelen ömlöttek tőlem belőlem a szavak. Ha ez a titok erre miért nem jöttem rá előbb? Gyorsan leírtam a sorokat még hozzá.
"Sleep, where you lay
Still a trace of innocence on the pillow case

Waking up
Beside you I'm my loaded gun
I can't contain this anymore
I'm all yours I've got no control
No control"

Miközben írtam az új dalt és közben énekeltem hozzá meg gitároztam mindvégig Emmán járt az agyam. Az első két sort is neki köszönhettem hisz róla jutott eszembe, mert egy kávéházba dolgozik és ott találkoztunk elsőnek. Ha visszamehetnék az időbe akkor a találkozásunk napjára mennék visza és rögtön bevallanám neki, hogy ki vagyok és előbb megpróbálnám jobban megismerni nem rögtön rázúdítani a randis részt. Sokkal jobb lenne, ha minden így lenne.

Beszélnem kell vele! Letettem a gitárom - akit Julianak hívnak -, és rohantam le a nappaliba, de mégse arra vettem az irányt.

-Hova mész? - kérdi Liam.

-A kávézóba meg kell tudnom hol lakik és beszélnem kell vele  - hadartam el és húztam a lábamra a cipőm. -Amúgy a többiek hol vannak?

-Harry hazavitte Ericát és Jacket míg Zayn hazavitte Daisyt, Marvint, Pennyt és Lukeot. Louis meg még mindig Emmáéknál - mondta.

-Itt hagytak Payno? - tettem a kezét a vállára és rám nézett a nagy barna szemeivel. -Gyere!

-Vártam, hogy ezt mond - nevetett és Ő is felhúzta a lábára a cipőt.

Beültem Liam kocsijába és akkor vettem észre, hogy az utcai lámpákat nem sokára fel kéne kapcsolni, mert sötétedik. Rohamosan telnek a napok és hamarosan itt van Louis meccse ahova én biztosan megyek, mert a meccs az meccs. 

Az út további részébe Emmán járt az agyam és amikor kipattantam az autóból Liammal együtt elindultunk a Central Perk felé. Épp mielőtt benyitottam volna már az ajtóból észrevettem Őt ahogy a pultnak támaszkodva ír valamit. A kanapénál megállapodott a szemem Louison, Benen, Harryn, Zaynen, Erican, Jacken, Daisyn, Pennyn, Ellien és az épp Emmához közeledő Marvinon. Ellie itt? És nem esett Emmának sőt Emma se ugrik neki? Mi történhetett amíg én a szobámba írtam? 

Hirtelen megállapodott a szemem amikor Marvin átöleli Emmát és homlokon csókolja aztán meg ott mindenki előtt simán megcsókolja. A szívem darabokba tört ahogy látom a jelenetet és még a többiek is egy amolyan "aw" szócskát tátognak sőt még Ellie se vág pofákat. 

Neki döntöttem a fejem az ajtónak és csak bámultam Őket.

-Beakarsz menni? - szólalt meg mellettem Liam.

Akarok? Hirtelen az eső is elkezdett esni, mint azon az estén amikor hajnalig bent ültünk a kávézóba és elmondtam neki az igazat.

Bólintottam és megfogtam a kilincset és benyitottam a kis csengő elkezdett csilingelni így minden szem rám és Liamra szegeződött. Beléptem és egy nagy sóhaj kíséretébe leültem ahhoz az asztalhoz ahova akkor ültünk le amikor találkoztunk Emmával. Örökké megjegyzem azt a pillanatot amikor először találkoztam vele amikor ide jött és az édes hangjával felvette a rendelést már akkor tudtam, hogy szeretem Őt. És most újra ismétlődik a történelem, mert amikor felnéztem Ő állt az asztalunk előtt, de nem mosolygott semleges tekintettel állt előttem.

-Mit kérnek az urak? - tette fel a kérdést amit már szerintem betanult.

Téged! - Mondaná Harry, ha még nem ismerné Emma unokatestvérét Ericát. 

-Két kávét - mondta Liam.

-Rendben pillanatokon belül hozom is - mondta és már indult is vissza  a pulthoz.

-Azért jöttél, hogy beszélj vele tudom nem rózsás a helyzeted, de szereted és muszáj megmagyaráznod - súgta Liam.

-Nem megy Liam érted - mondtam. -Láttam Őt ahogy megcsókolja ez már annyit jelent, hogy Marvin nyert. Emma nem érez így irántam.

-Akkor miért rohant el? Akkor miért nem akar látni? - kérdezte.

-Nem tudom - mondtam és csalódottan ledobtam a fejem az asztalra.

-Beszélj vele - lökött le Liam a kezével a székről mire hirtelen mindenki rám nézett. Dejavu érzés. 

Hirtelen újabb ajtó csilingelés és megjelent egy idősebb korosztály akik rögtön a kanapé felé mentek szóval Ők lehetnek a szülők sőt ott van Drake Ramoray. Ők azok a szülők, de vajon melyik a jövendőbeli anyósom és apósom? Már, ha azok lesznek.

Felálltam és grimaszolva Liam felé aki át settenkedett a többiekhez és onnan mosolygott. Oda ültem a pulthoz ahol ismét írt valamit.

-Beszélhetünk? - törtem meg a csendet.

-Nem - mondta rám se nézve.

-Emma... - kezdtem el.

-Ross most komoly megint kezded? Néha annyira az idegeimre mész - kiabálta bele a mondanivalóba a kanapén ülő nő akit nem tudok ki.

-Rachel én nem kezdem, de nem akarok a volt majd nem férjed életéről hallani, mert tudod nagyon is frusztráló - mondta az a Ross a nőnek aki Rachel.

-Legalább nekem csak majdnem férjem bármi tőled ezt furcsa hallani aki már háromszor vagyis velem együtt négyszer nősült - forgatta meg a szemét Rachel. Hú.

-De az utolsó kettő az te voltál - morogta Ross.

-Monica néni - kiabálta Emma mire a fekete hajú nő megfordult. -Min vitatkoznak?

-Ha én azt tudnám - nevetett a fekete hajú nő. 

Emma csak elnevette magát és folytatta az írást. Ők a szülei? Hát az a feket hajú nő nem lehet hisz az Monica néni. Kezdem összerakni a képet. Monica néni, Drake vagyis Joey bácsi és akkor még van a szőke nő és a Monica néni mellett ülő férfi aki gondolom a férje. És akkor még van az a bizonyos Ross és Rachel vitás pár. Okos vagyok!

-Emma - kezdtem el újra mire felnézett. -Sajnálom. 

-Nem érdekel - mondta. -Tőlem még térden is állhatsz azt se érdekel. 

-Azt akarod? - kérdeztem mire érdeklődve nézett rám. -Megteszem!

Odamentem közvetlen elé és térdre álltam és úgy néztem fel rá.

-Jobb így? - kérdeztem mosolyogva.

-Csak hülyét csinálsz magadból - forgatta meg a szemét. -Niall Horan aki egy kávézóba térden állva állt egy lány előtt. Szalagcím gyanús.

Nem mosolygott feltűnően, de megesküszöm, hogy a szája sarkába láttam egy aprócska mosolyt. Kezd megtörni.

Felálltam és szorosan előtte álltam míg Ő csak nézett rám nagy érdeklődő szemekkel várta mit teszek.

-Nem csókollak meg, nem érek hozzád amíg te nem kérsz rá - suttogtam. -Pedig mindennél jobban azt szeretném, hogy megcsókoljalak.

-Arra várhatsz - suttogta és ezernyi érzelem futott át az arcán, de a következőket egy nagy sóhaj kíséretébe mondta el. -Összejöttem Marvinnal.

Tudtam. Most jön az alkalom amikor bevallom neki, hogy sejtettem, mert láttam az ajtóból a kis jelenetet. 

-Láttam - nyeltem egy nagyot.

-Sajnálom Niall tényleg, de ez köztünk nem menne ezernyi ok miatt - mondta.

-Az egyik ok az Ellies ügy - sóhajtottam.

-Az csak tett rá egyet még - legyintett a kezével és hirtelen témát váltott. -De szeretném, ha te is csatlakoznál hozzánk.

-Akkor barátok...? - kérdeztem csillogó szemekkel. -Extrákkal.

-Extrák nélkül - kuncogott és megragadta a kezem és a kanapéhoz húzott. -Anya,apa, Monica néni, Chandler bácsi, Joey bácsi és Phoebe néni Ő itt a banda hiányzó tagja Niall "szívdöglesztő" Horan.

A végét elnevette, de örültem, hogy ilyen becenévvel illett meg csak Marvin nem éppen örült így bele is köhécselt. Meddig fogom bírni azt, hogy Ők ketten együtt vannak? 

-Marvin ne légy már feltűnően féltékeny ez szánalmas - ütötte meg Ellie Marvint mire Marvin leesett a kanapéról. -Eriksen kérlek.

-Jól vagy? - ment oda Emma és felsegítette aztán egy csókot váltottak. -Gondolkozok tényleg ezen a dolgon nekem nincs kedvem egy ritka bénával járni.

-Haha - mosolygott Marvin és magához húzta barátnőjét. Szemét.

-Amúgy üdvözlöm Önöket - szólaltam meg. 

-Jaj Joey bácsi bírni fogod Őt, mert Drake Ramoray rajongó - szólalt meg Emma Marvin karjaiba.

-Komolyan? - kerekedett szemmel nézett rám mire bólintottam. -Fiam.

Hirtelen megölelt és a hátamat ütögette. 

-Joey kérlek ne ijeszd már el szerencsétlent - szólalt meg az a bizonyos Monica néni.

Joey vagyis nekem Dr.Ramoray elengedett és beleült a Monica mellett ülő Chandler ölébe.

-Emlékszel amikor lakótársak voltunk? Fiatalok voltunk és minden jobb volt - áradozott. Hiányoznak a házi állataink.

-Nekem a csocsó asztal - mondta Chandler és lelökte barátját az öléből. -De ennyire nem szeretlek.

Joey szomorkásan ült a földön és kinyújtotta  a nyelvét a barátjára. Öregek,de olyanok, mint az 5 évesek, vagy mint mi. Hányszor duzzogtam a földön én is pont így basszus.

-Jönnek anyáék - kiabált Ellie. -És jönnek Eriksenék és Mosbyék is. Készüljön fel mindenki Ted bácsi fél életét elmeséli nektek!

-Ross 2 - ismételte mindenki kivétel Ellie csapat és a fiúk. 

-És, ha van egy idétlen munkája neki is akkor biztos egyenlő Rossal - helyeselt Rachel.

-Építész - mosolygott Penny.

-Meg van az ikert tesó - nevetett Phoebe.

-Te beszélsz az iker testvérségről? - kérdezte Ross.

-Fogd be - morogta.

Elliék és mi fiúk érdeklődve néztük a kis társaságot akikkel nem lehet unatkozni.
Vitatkoztunk, nevetünk és újra vitatkoztunk mire megérkezett a másik csapat felnőtt csoport. Ellie, Daisy és Penny egyből felugrott, de elsőnek Ellie kezdett bele.
-Ők itt az én szüleim Barney Stinson és Robin Stinson - mutatta be Ellie a szüleit mármint egy szőke hajú öltönyös férfit és egy barna hajú nőt. Ellie keveréke mindkettőnek. -Anya,apa Ők itt a többiek.
-Én ismerem Őket - állt fel Emma anyja Rachel.
-Aha emlékszem rájuk - szólalt meg Monica néni is.
-A játszótéren találkoztunk - mondta Robin Ellie anyja.
-Rachel? Te voltál játszótéren? Hú azt hittem egyedül nem vitted el Emmát - nevetett Ross.
-Te is ott voltál - forgatta meg a szemét Emma anyja.
-Sőt Chandler, Phoebe és Joey is - mondta Monica. 
-De én emlékeznék a dögös anyukákra - mosolygott csábosan Joey Ellie anyjára.
-Joey - kiabált rá mindenki.
-Igen nekem is rémlik valami - mondta vörös hajú aki tiszta Daisy.
-Az ikrek két évesek voltak - mosolygott Monica néni.
-Emma meg 3 éves volt és Ben meg 7 éves - mosolygott Rachel.
-Luke is 3 éves volt, de Penny kicsim 5 éves volt - gondolkozott el gondolom Ted. -Erről van egy sztorim.
-Éhes vagyok - szólaltam meg gyorsan, mert láttam, hogy mindenki ijedten gondolkozik valamin.
Mindenki hevesen bólogatott így Zayn, Liam, Harry, Louis, Ellie, Emma, Daisy, Marvin, Luke, Erica, Penny, Jack és Ben rögtön a pulthoz mentünk. A szülők leültek és elkezdtek beszélgetni.
Kis csend után szólalt meg Daisy:
-Találkoztunk már igaz kicsik voltunk, de akkor is - mosolygott Daisy.
-Velem nem találkoztatok - mondta Ben a földet nézve mire kérdően ránéztünk. -Akkor még a két anyámmal éltem.
-Nem is néha jöttél apához is és anya téged is le hozott a játszóra vagyis inkább apa, mert anya játszó fóbiás - mosolygott Emma.
-Két anyád van? - kérdezte Ellie.
-Három van neki - vágott Emma a bátyja szavába.
-Rachel a harmadik anyám, de ez úgy volt, hogy apa első házasságába születtem amikor az igazi anyám elhagyta apát, mert leszbikus - morogta mire mindannyian felnevettünk.
-Mindent értek - nevetett Ellie.
-Hahahaha ... nevessetek - morogta Ben mire még jobban nevettünk.
-Tök furi - szólalt meg a nevetés után Zayn. -New Yorkba éltek már régóta, kicsiként találkoztattok és mégis tiszta ismeretlenként kezdtétek.
-Ez tényleg furi - mosolygott Penny.
-Furi csipet csapat - mosolyogtam rájuk.
-Csipet csapat ez tetszik - kuncogott Erica és lepacsizott Daisyvel.
-Nagy csipet csapat - mosolygott Emma.
-Hé - kiáltott Ellie. -Ki mondta, hogy egy csapat vagyunk? Szabályok vannak a csapatunkba.
-A miénkbe is kis anyám - mosolygott Jack.
-Hé és mi? - kérdezte Harry.
-Ha beveszem Őket - mutatott Ellie Emmáékra. -Akkor ti is belefértek elviselek még öt töketlent sőt, ha Bent és Jacket bele számoljuk az újak közé hét töketlen.
-Oh megtisztelés - nevetett Liam.
Hirtelen Ellie apja és Emma apja jelent meg.
-Fiam - támaszkodott Ellie apja Zaynre. -Tré a ruhád! Öltözz ki.
-Ööö... mi? - nevetett Zayn.
Mindenki elkezdett nevetni amikor hirtelen az én vállamra is rátette a kezét Emma apja.
-Én is ilyen voltam álmodozó meg minden és hidd el, ha harcolsz érte eléred a célod - közölte.
-Köszönöm azt hiszem - mondtam összezavarodottan.
-Hé srácok akartok látni képeket az első találkozásotokról? - kiabálta Daisy anyja.
-A fiúk is jöhetnek? - kérdezte Daisy ránk mosolyogva.
-Persze - mosolygott Ellie anyja.
Visszasétáltunk a kanapéhoz ahol egyből felálltak és elindultunk fogalmam sincs hova a felnőttek vezettek minket míg mi fiatalok hátul ökörködtünk. Akármennyire is fáj, hogy Emma nincs velem örülök annak, hogy boldog és csak remélni tudom, hogy egyszer az én karjaimba is fog lenni, de addig élvezzük a baráti társaságot amíg...

*Ellie Stinson*
Életem egyik legritkább esetei, ha egy buli után nem vagyok másnapos. Ez történt most is, így kiélveztem milyen is mindenféle probléma nélkül felkelni. Ránéztem a mellettem alvó szőke fiúra és mikor megbizonyosodtam arról, hogy még negatívba van kimásztam az ágyból és visszavettem a tegnapi ruhámat aminek nem nagyon örültem. Ekkor észrevettem egy ruhakupacot az ajtó melletti széken.
" Gondoltam jobban örülnél tiszta ruháknak. Amit meg láttam azt megbeszéljük!
xxMarvin"
Szeretem, ha ennyire törődik velem, viszont a második mondat értelmében nincs miről beszélnünk. Átvettem a ruhámat, ami egy rövidnadrágból és egy szürke Pink Floydos felsőből állt és úgy éreztem ideje felkelteni az álomszuszékot.
- Niall. - bökdöstem meg, de csak morgott össze-vissza. - Kelj már fel, beszélnünk kell.
- Jó, fent vagyok. Mi van? - fordult felém.
- Ami éjjel történt.. Nem szeretném, ha elmondanánk, nem lenne jó ötlet és nem érzem azt, hogy ettől most Emma a karjaidba omlana... Elvágnánk az esélyeinket.
- Várj! Az esélyeinket?? Csak nem Tomlinson kell? - mosolygott.
- Nem! Én csak azt akarom, hogy Marvinnak ne kelljen azzal a picsával szenvednie.. - álltam fel.
- Ellie, nem beszélhetsz így Emmáról.. - rázta meg a fejét.
- Akkor meg se történt. Megegyeztünk. - indultam el a cuccaimmal az ajtó felé. - Egyébként nem vagy rossz Horan. - mosolyogtam rá.
- Te se panaszkodhatsz. Kis dög vagy az ágyban. - édesen mosolygott, de engem nem tudott úgy meghatni, mint Emmát. Levágtattam a lépcsőn és mindenki engem nézett. Ezekkel mi van?
- Te hogy kerülsz ide? Nem voltál velünk! - hitetlenkedett barátnőm.
- Niall hozott ide. Mi előbb leléptünk, mer szarul éreztem magam. - morogtam egy kis hazugsággal kevert igazságot. - És milyen volt? - igazából nem érdekelt.
- Shhh. - csitítgatott Emma.
- Oh valaki berúgott. - nevettem fel. - HALLÓ!!! - kiabáltam a fülébe.
- Köszi.. - dünnyögött.
- Szívesen. - vontam meg a vállamat.
- Ellie. - nézett rám szúró szemekkel Marvin.
- Marvin. - mondtam egyszerűen.
- Kell egy nincs vita szabály. - szólalt meg a göndör.
- Éhes vagyok. - szólalt meg Emma.
- Várjuk meg a haspókot aztán akkor eszünk. - mondta Liam.
- De én most vagyok éhes nagyoooon. - ennek mennyi baja van.
- Akkor nem várjuk meg, de te hibád lesz.. - mosolygott Harry.
- Benn vagyok. - mondta Emma. Bementünk a konyhába és gyorsan leültem az egyik székre. A srácok elővették a lehetőségeket én pedig nagy gondolkozás után a vajas lekváros pirítós mellett döntöttem. Mikor felnéztem csak annyit láttam, hogy Emma elejtett mindent ami a kezébe volt és tátott szájjal figyelt mögém. Ez csak egyet jelenthetett, Niall itt van.
- Jó reggelt drágám. - puszilt meg Niall mire sikeresen majdnem megfulladtam. Ez egy idióta! Megbeszéltük, hogy semmit nem mondunk!
- Mi van? - kérdezte Louis és Emma. Én is ilyesmi kérdésekkel illetném meg most a szőke fiút, de jelenleg még mindig fuldoklok. Gyorsan ittam egy kis narancslevet így már nem veszélyeztet a halál. Ránéztem Marvinra, aki csak rázta a fejét, aztán Daisyre, aki ugyan azt tette, mint testvére. A pillantásom elkapta Pennyét, aki már alig bírta visszatartani a nevetését, így nekem is mosolyognom kellett. Emma bevágta a durcát és kirontott a házból.
- Na végre. - forgattam meg a szemeimet.
- Ellie, drágám.. Beszélhetnénk? - kérdezte Daisy.
- Muszáj? - néztem rá boci szemekkel.
- Igen, most foglak lebaszni. - kacsintott. Ajjaj, Daisy mérges és káromkodott. Talán most túl messzire mentem. Felálltam és bementem a nappaliba barátnőm után.
- Mielőtt bármit is mondanál, már nagyon megbántam! - ezt teljesen komolyan gondoltam.
- És higgyem is el? Ellie basszus!! Miért kell tönkretenni mások életét? Ha ennyire akarod ezt az életszínvonalat követni akkor senki nem áll az utadba, de ne tegyél tönkre embereket, akik kicsit is közel állnak hozzád! Elegem van abból, hogy gyerekes és felelőtlen vagy! Mikor változol már meg? Ez nem élet! - kiabálta könnyezve Daisy.
- Sajnálom. De valld be, hogy hülyeség első találkozáskor beleszeretni valakibe! Komolyan, nem egy filmben vagyunk! Ez pedig az én életem és örülnék, ha nem szólnál bele. - nem kiabáltam, nyugodt maradtam.
- De beleszólok! A barátnőm vagy és szeretném, ha normális életed lenne! Felőlem annyit mehetsz bárba amennyit akarsz, annyit iszol amennyit akarsz, de ne menj mindig haza más srácokkal! Állapodj már meg könyörgöm! Csak egy kicsit is belegondoltál már milyen érzés lehet, ha valaki szeret téged? Nem akarsz úgy élni, mint a szüleid? - mosolygott a végén.
- Hagyjad Dais, most pontosan úgy él ahogyan az apja. Majd megtudja milyen szeretni, ezt a zsigereimben érzem, hogy nemsokára megtudja. - jött ki Marvin nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom.
- Borzasztó vagy El.. - rázta meg a fejét Marvin közbe Ben és Louis is megérkeztek.
- Elmegyünk Emma után. - jelentette Ben. - És ez csúnya húzás volt Ellie.. - Louistól pedig csak egy lenéző pillantást kaptam.
- Nyugtassátok meg és hozzátok vissza. - simította meg Ben hátát Daisy én pedig felvont szemöldökkel néztem rá.
- Visszatérve erre a dologra.. Nagyot csalódtam benned és nem hiszem, hogy csak én. Jól leírtad magadat a többiek szemében. - rázta a fejét Marvin.
- Na te drága bátyuskám, akármennyire is igazad van, ne magyarázz Ellienek! Ugyanolyan borzasztó vagy! Emma neked is csak a szexre kell! - kiabálta Daisy.
- Szerintem te is befoghatnád. - néztem barátnőmre.
- Parancsolsz? - húzta fel a szemöldökét.
- Hol a kaki Dais? - mosolyogtam szemtelenül.
- Nincs semmilyen kaki Ellie!
- Igen hamar bemérgesedtél, tehát van. Hol a kaki Daisy Eriksen? - tetszett ez a játék amivel kicsit én is idegesíthetem őt.
- Fogd be. - eddig bírta a gyűrődést. Túl gyenge az ilyen vitákhoz.
- Miért csináltad? - jött közelebb Marvin.
- Mintha nem tudnád. - forgattam meg a szemeimet, de rezzenéstelen arca arra biztatott, hogy fejtsem ki neki mekkora bunkó valójában. - Mindig az volt a bajod, hogy sohasem érzek. Tessék. Egy kicsikét is elkezdtem érezni irántad bármit ami számomra ismeretlen, te eldobtál! Ezért csináltam! Vissza akarom állítani a kibaszott falamat amit te leromboltál!! - az utolsó két mondatot kiabáltam torkom szakadtából és megéreztem a könnyeimet az arcomon. Marvin teljesen lefagyott nekem pedig nagy lelki erő kellett ahhoz, hogy ne bőgjem el magam.
- Szóval neked nem jelentett semmit? - kérdezte halkan Marvin.
- Semmit nem jelentett!! Még csak meg se csókoltam! - borultam bele a kanapéba Marvin pedig leguggolt elém.
- Kicsi Ellie... - simogatta meg a lábamat amitől megremegtem.
- Ne érj hozzám kérlek. - már szipogtam.
- Ne szeress engem. Ha szeretni akarsz valakit az ne én legyek! Sokkal jobbat érdemelsz. - fogta meg a kezemet.
- Hát nem érted? - itt eltört a mécses. Marvin és én is észrevettük a többieket, de csak ő szólt oda, hogy ne hallgatózzanak, mert ez csak ránk tartozik. Ők pedig engedelmesen elmentek az útjukra. - Mindig szerettelek! Jézusom Marvin, mindig te voltál nekem az első! Mindig te vagy az aki miatt megteszek jót vagy rosszat. Már kiskoromban is ez volt. Elkezdted ezt az életmódot és én is elkezdtem, mert rájöttem, hogy semmi esélyem nincs nálad. És mikor megcsókoltál a bárba... azóta csak Niallel feküdtem le. - elsírtam magam, miatta, csak neki.
- Ne én legyek a célod.. Nem akarom tönkretenni a barátságunkat és én tudom, hogy egy nagyszerű fiú lesz az aki képes teljesen ledönteni a faladat, odáig lesztek egymásért! - ölelt meg.
- De...
- Nincs semmi de. Daisy és Penny, sőt a többi lány is segít neked azon, hogy ne úgy nézz rám ahogyan. Sőt én is segítek. Csak ne egy ilyen borzasztó emberbe szeress bele. - simogatta a hátamat.
- Akármennyire is lehetsz borzasztó, én ugyanannyira az vagyok. - néztem rá.
- Nem. Te csodálatos vagy. - puszilta meg a fejem tetejét. - Most felhívom anyut, hogy jöjjenek a Central Perkbe. - állt fel és itt hagyott én pedig könnyekkel áztatott arccal néztem utána.
- El... Minden rendben? - ült le mellém Penny.
- Igen. Jól vagyok. - mosolyogtam rájuk, név szerint Daisy, Penny, Sophia, Zayn és Niall.
- Sírtál. - jelentette ki Daisy.
- Lehet, hogy most nagy volt a baj. - nevettem fel kínosan és elfogadtam a zsebkendőt amit Zayn nyújtott felém.
- Ezt soha nem gondoltam volna. - rázta meg a fejét Daisy.
- Ne csak őt hibáztassátok. Engem is. Mindkettőnk hibája, de csak ő kapja a szidást.. - védett meg Niall.
- Azt hiszem rendbe szedem magam. - motyogtam és felálltam, de Zayn megfogta a csuklómat.
- Nem muszáj azt a falat most felépítened.. - mosolygott rám kedvesen Zayn.
- De, muszáj. - nem tudom elképzelni az életem a Marvin iránti rajongásom nélkül, így valamit gyorsan ki kell találnom. Megkerestem a fürdőszobát ami lent volt a földszinten, hála az égnek. Benyitottam és egy kibaszott fürdőszoba nagyobb, mint az én szobám. Jut eszembe, hol vagyok egyáltalán, mert ez valahogy kimaradt tegnap. Ezt a kérdést félreraktam egy kicsit és jó hideg vízzel megmostam az arcomat. Oké Ellie, minden rendben lesz. Most már elmondtad Marvinnak, hogy mit érzel és az lett amire számítottál, de túléled hiszen Stinson vagy, sőt Scherbatsky is. Menni fog..
Egy nagy sóhajtás után befejeztem az idill beszélgetést magammal és visszamentem a nappaliba.
- Amúgy ez kinek a háza? - tettem fel a kérdést.
- Enyém. - mosolygott Niall.
- És akkor a többieknek van külön házuk? - folytattam a kíváncsiskodást.
- Igen és mindig eldöntjük, hogy most kinél gyűlünk össze. - magyarázta Zayn. Már mindent értek.

***

Nem tagadom, Louis ismét szörnyen megbántott, bár nem értem, hogy miért érdekel ez ennyire. Felsiettem a lépcsőn és berontottam a lakásunkba.
- Kislányom. Épp ideje volt hazatolnod a seggedet, nem gondolod? - nézett rám mérgesen apa én pedig csak anya ölelő karjaiba akartam kerülni.
- Elmondtad neki mi? - simogatta a hátamat.
- Mit mondott el? És én miért nem tudok róla. - vágott szomorú fejet apa.
- Csak amiről egyik este beszéltünk.. - rántottam meg a vállamat. - De már jól vagyok. meg se kottyant. - erőltettem magamra egy kamu mosolyt. Bementem a szobámba és a kényelmes ágyamon elnyújtózkodtam. Elővettem a telefonomat és felléptem twitterre, ahol megláttam Louis képét amin Emmával vannak, aztán pár képet rólam és Niallről aminek köszönhetően a követőim száma eléggé megnőtt. Nem szeretnék belekerülni ebbe a világba, minden hazugság és a pénzről szól az egész. Undorító.
- Kicsim! Itt van Penny! - kiabált be apa. Feltápászkodtam az ágyamról és kimásztam a nappaliba.
- Jössz Central Perkbe? Persze, hogy jössz!! - és máris húzott a földön.
- Nem akarok! - nyavalyogtam.
- De jössz! - kínlódott velem, közben felmostuk a fél házat.
- Ott lesz Marvin, Louis és Emma? - néztem fel rá.
- Ott lesz mindenki. - sóhajtott.
- AKKOR NEM! - kiabáltam és belekapaszkodtam apa lábába.
- Ellie.. a szüleid is jönnek. - vakarta meg a homlokát Pen.
- Mocskos árulók. - motyogtam és felkeltem a földről. - Megyek.
- Viszont tudnod kell valamit. - vakarta meg ismét a homlokát Penny. Ez egy kényszeres homlokvakaró..
- Fájni fog? - sóhajtottam.
- Eléggé.. Hát Marvin..... Marvin és Emma összejöttek. - bökte ki és ebben a pillanatban hallottam ahogy összetörik a remény bennem.
- Hát.. Legyenek boldogok. - vettem fel a cipőmet. - Megyünk? - kérdeztem ő pedig bólintott. - Ti?
- Mi később megyünk Lilyékkel és Tracyékkel. - mosolygott anya és már be is csaptam az ajtót.

*Daisy Eriksen*
Mivel elég korán keltem és elég rossz helyen - a konyhában a földön-, ezért haza is mentem lefürödni, átöltözni és anyáéknak megadni az életjelet, bár a fejem sajog. A baj, hogy hamar vissza is értem azt hiszem Niallhöz, mivel az estére csak részletekben emlékszem, kezdve, hogy Ben eléggé közel került hozzám. Valami megfogott ebben a srácban, de félek. Tudom, hogy milyenek az olyan Ben fajták. Viszont elmondta nekem, hogy az én kedves barátnőmet, Elliet, többé már nem fogja zaklatni, mert úgy érzi annyi elég volt amit ő adott és most kapni fog több sérelmet. És milyen igaza lett. Kezdem sajnálni barátnőmet, de ezt most magának ásta, viszont nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Louis hogyan is néz rá. Ijesztő a gondolat, hogy Elliet valaki ennyire kedveli.
Az Ellie-Louis incidens után mérgesen néztem az említett fiúra.
- Azért ezek durvák voltak.. Nem beszélhetsz így vele. - ráztam meg a fejemet.
- Megérdemli. Most azt ne mondd Daisy, hogy ez semmiség és mellette állsz... Csak te tudod helyre rakni őt. - háborodott fel Louis.
- Nem mondom, hogy semmiség, neked legalábbis nem. De ez az ő élete, ahogy Niallnek is, senkinek semmi köze nincs hozzá. És ha tudnád hányszor próbáltuk őt helyrerakni.. Ha annyi pénzem lenne ahányszor próbálkoztunk, akkor gazdag lennék és még az ükunokáimat is tudnám fedezni.. - forgattam meg a szemeimet. - Viszont! - mutattam fel a mutatóujjamat. - Rájöttem valamire.
- Daisy ötletek nem mindig jók... - mondta Luka mire kinyújtottam rá a nyelvemet,
- Egyetlen ember van aki helyre tudja most rakni őt a szülein kívül. És az te vagy Loui... - mindenki értetlenül nézett rám.
- Én nem fogok neki szívességet tenni és nem fogom helyrerakni a szerencsétlen életét!! - túl mérges lett ismét.
- Ó, dehogyis nem. A tudatalattid már azon van, hogy segítsen Elnek, hisz mi négyen - mutattam bátyámra és a Mosbykra - fülsüketítő hangosan halljuk a segélykiáltását amit ma reggel egyáltalán nem mutatott ki miközben épp kiosztottuk, főleg te.
- Mi a lényeg Dais.. - sóhajtott Niall.
- Én rájöttem. - mosolygott büszkén bátyám.
- Fogadok 10 dolcsiba, hogy nem azt mondja. - súgta nekem Luke mire én csak megráztam a kezét. Szerintem Marvint is mélyen érintette ez az eset, hisz imádja Elliet és ő is a javát akarja.
- Még a vak is látja Louis, hogy kötődsz Elliehez. Viszont ez 50-50 százalék, hisz ha nem szeretsz bele akkor nem működik. Éreztetned kell vele, hogy szereted és törődsz vele, el kell csábítanod és ez a törődés megfogja gyengíteni. Könnyen kapható lesz a férfiak számára, nem lesznek több cselek és hazugságok. Ellie megnyílik csak neked és, ha sikerült akkor te leszel a legszerencsésebb férfi a világon. De ehhez sok munka kell és kitartás mivel Ellieről beszélünk. Ha meg kéne tippelnem 1-másfél év. Te döntöd el, hogy mit érzel és mit tervezel vele, de ha ezt a stílust folytatod az a veszted lesz Louis.. - nem lepődtem meg, hogy a bátyám mindezt kitalálta talán még jobban is, mint én mondtam volna.
- Kérem a 10 dolcsit. - mondtam Lukenak aki már oda is adta. - De igaza van. Ellie nehéz eset és elég 3 hónap, hogy nyitott könyv legyen a számodra. - mosolyogtam.
- Nekem elég volt 10 perc.. - mondta értetlenül Zayn.
- Jó, de neked ott van Perrie.. - forgatta meg a szemeit a legnagyobb rajongó, Erica.
- Mindez hülyeség amit mondtatok. Ellie nem fog megváltozni, nem tud. És nem kötődök hozzá. - mondta dünnyögve Louis. Immár Luke és Penny is elkezdtek neki magyarázni, tehát itt a nagy lehetőség, hogy felosonjak Benhez. Fogalmam sincs, hogy merre megyek és, hogy ő merre van, ezért az összes szobába benyitottam és a harmadikba meg is találtam ahogyan a húga cuccait szedi össze.
- Segítsek? - ajánlottam fel.
- Már megvagyok köszi. - mosolygott aranyosan.
- Minden rendben van? - kicsit közelebb mentem, de nem értem hozzá.
- Félek, hogy Em nagyon ki lesz.. Nem tudom, hogy hogy fogja viselni amikor elmondom neki, hogy igen, Niall lefeküdt Ellievel. - hajtotta le a fejét. Megakartam simogatni a hátát vagy megfogni a kezét, de nem mertem.
- Emma nagyon erős lány és biztos vagyok benne, hogy Niall mindent megtesz érte. - motyogtam.
- Megölelhetlek? - mintha el is felejtette volna a húgát én pedig csak dadogtam össze-vissza mire megtette azt a lépést. Az illata valami csodálatos volt, teljesen elkábított, leginkább a Paradicsomban éreztem magam. Nagy teste közrefogta az én aprómat, a fejem a mellkasán támasztottam meg és hallgattam a szíve dobogását ami eléggé egyeletlen volt, az enyémről pedig ne is beszéljünk!
- Tegnap... - nem tudom, hogy mit akartam kihozni ebből az egészből, csak tisztázni akartam.
- Mennyire emlékszel? - kérdezte.
- Arra, hogy elég közel voltál hozzám mikor a bátyám és Ellie versenyeztek, aztán elmentünk táncolni. A következő emlékem, hogy veled aludtam el. - igen, ez minden.
- Bevallom, közeledtem feléd, és nem csak a pia hajtott meg a kanosságom, mert akkor nem állnánk így itt.. - már a szemembe nézett, de nem engedett el. - Este egy gyengébb pillanatodban kijelentetted, hogy leakarsz feküdni velem.
- MI? - tágultak ki a szemeim. - Jézusom. - a fejemet a mellkasába fúrtam és a pólóját sikeresen összegyűrtem a kezeimmel. A közelébe akarok lenni.
- Daisy. - a szívem egy nagyot dobbant ahogyan kiejtette a nevemet. - Nem feküdtünk le. Nem használtam ki, hogy részeg vagy. - annyira édesen mosolygott. - Az úgy túl könnyű lenne, inkább küzdök akkor amikor teljesen józan vagy.
- Nem tudom eldönteni, hogy ez most cuki volt, vagy pedig egy idiótaság és üsselek agyon.. - tettetem a gondolkodásomat.
- Szerintem nagyon cuki volt. - kacsintott. - Nem fogok semmi olyat tenni, amit te nem akarsz. Ígérem. - tette a kezét a szívéhez.
- Oké. - mosolyogtam és megharaptam az alsó ajkamat, remélem vette a célzást.
- Menjünk le. - nyújtotta felém a kezét és látom jól szórakozott rajtam, hogy én vártam a csókjára, de úgy döntött, hogy kínoz még egy kicsit. Ezért én nem fogtam meg a kezét csak kimentem előtte. - Micsoda fenék. - mondta viccesen és utánam is fütyült.
- Idióta. - nevettem rá.

****

A másik csapatnak a szülei megjöttek már csak a mieinket várjuk, főleg Ellie, ő hihetetlenül anyás.
- Ellie, jönnél kicsit? - bólintottam a mosdó felé ő pedig szó nélkül felállt és Penny is jött velünk. - Ennél feltűnőbben nem tudod kimutatni, hogy mennyire utálsz itt lenni? - kérdeztem tőle.
- Én Emmát utálom nem a helyet. Azt utálom, hogy az a kis picsa mindent megkap egyből, könyörgöm Daisy még csak körülbelül 4 napja ismerik egymást és már összejönnek? - fakadt ki barátnőm.
- Ebben igazad van. - szólalt meg Penny.
- Oké, igaz... De ha így akarják akkor ez van, és tudtommal az áldásodat adtad rájuk..
- Attól még nem kell mosolyognom. - forgatta meg a szemeit.
- Jó, feladom. Leveszem rólad a kezemet, lehetetlen vagy. - sóhajtottam és kisétáltam a mosdóból. Amint kiértem visszaültem Ben mellé.
- Na? - érdeklődött.
- Mostantól úgy cseszheti el az életét ahogyan akarja. Nem érdekel. - ráztam meg a fejemet.
- De arról nem ő tehet, hogy a bátyád volt az aki egy kicsit is meglágyította. És én is így viselkednék, ha te itt nyalakodnál egy másik csávóval helyettem. - dőlt a vállamra. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, Ellie mellett álljak vagy ellene? Időközben a két barátnőm is leült közénk, de El úgy pattant fel, mint egy robbanószer én pedig követtem a példáját. Odasietett a szüleihez, jól megölelgette az apját majd az anyját is. Hihetetlen, hogy miattuk mennyivel boldogabb, pedig csak meglátta őket.
Megtörtént a bemutatás, mind a hat szülő esetében aztán kiderült a közös múltunk és hihetetlennek találom, hogy régebben már találkoztunk.