*Emma Geller szemszöge*
Miután mindenki visszatért - értem itt Elliere, Louisra, Zaynre és a drága bátyámra - addigra már lezajlott a fiúk autogram osztása. Nem bírtam se Jack unokatestvérem, se Lukera nézni hisz amint rájuk néztem elkapott a röhögőgörcs. Jack játszotta Louist és Luke játszotta Zaynt, de cseppet se hasonlítottak bár a rajongók csak a hangjukat furcsállták mire az volt a kifogásuk, hogy a sok éneklés miatt. Miféle idióta veszi be ezt az egészet? Ja igen a rajongók.
Amint vége lett az autogram osztásnak és a többiek visszataláltak Liam szó szerint neki esett a két kifiúnak, hogy cserben hagyták a bandát. Szerencse, hogy Sophia letudta nyugtatni és még Niall is próbálta oldani a feszült helyzetet, de szegénykét csak leugatták pedig nagyon édes volt.
-Erica mennünk kell - szóltam rá unokatestvéremre aki Harry nyakán lógott. Nem unja még?
-Hova? Nem akarok haza menni - szomorodott el Erica.
-Ez az! - kiáltott fel Ellie mire mindenki ráemelte tekintetét. -Bocsi csak örülök, hogy elmentek.
-Szemét - köhögött bele Ben mire Ellie megforgatta csak a szemét.
-Maradjatok az after partyn is - szólalt meg Niall felém lépve. -Kérlek.
Csak bámultam bele a kék íriszeibe és szó szerint elvesztem bennük. Ki tud erre nemet mondani?
-Hallgatás beleegyezés maradunk - kiáltott fel boldogan Erica és hirtelen lekapta Harryt. Kikerekedett szemekkel néztünk mindannyira rájuk. Okés erre magam se gondoltam, hogy megteszi! -Ööö... bocsi, vagy mi.
-Ezt nem akartam látni - mondta Jack a fejét rázva.
Bennel lepacsiztam és előhúzta a tárcáját és adagolta a kezembe a pénzt.
-Köszönöm - mosolyogtam rá.
-Ti fogadtattok? - fordult felénk Erica.
-Muszáj volt kapnom az alkalmon - tettem magam elé a kezem.
-És vesztettem ez szemétség - morogta Ben.
-Megszoksz, vagy megszöksz bátyuskám - veregettem meg a vállát mosolyogva.
-Em akkor maradtok? - szólított meg ismét Niall.
-Ezek után hát miért ne - mosolyogtam rá és hirtelen a karjaiba zárt. Meglepett a tette és én is visszaöleltem sőt még fel is ugrottam rá. -És most vigyél.
-Nehéz vagy - mosolygott rám.
-Megszokod, vagy inkább szökj meg, mert ez a mániája - veregette meg a bátyám Niall vállát.
-Találj ki magadnak szöveget - nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Rosszabb, mint Lux - nevetett Harry.
-De Lux aranyosabb - mosolygott Ellie.
-Ellie beszélhetünk? - kérdezte Marvin.
-Nem - mondta határozottan a szőke, de Marvin megragadta a csuklóját és elráncigálta. Végre nem csak engem ráncigálnak!
-Mi addig induljunk - mondta a végszót Liam.
-Én meg várom őket - mondta Louis.
-Rendben - mondta Liam és elindultunk.
-Szép a szemed - mosolygott rám Niall.
-A te szemed se kutya - mondtam és zavaromba lehajtottam a fejem.
A hátsó kijárathoz mentünk ahol egy fekete limuzin várt minket. Egyszer utaztam limuzinba akkor is teli okádtam, de nem tehetek róla 5 éves voltam. Emlékszem Joey bácsi film bemutatóján voltunk és előtte kiettem a fél hűtőt. Ühüm így volt eléggé csalódást okoztam Joey bácsinak, mert a limuzinba pont az Ő cipőjére ment a majdnem összes hányás. Mostanra már kezdem sajnálni.
Leugrottam Niallről és beültünk sorba a limuzinba természetesen mindannyiunk izgatottak voltak. A fiúk bediktálták a címet és elindultunk.
-Te Em emlékszel az első limuzin kalandodra? - nevetett Ben.
-Pont azon gondolkoztam mielőtt beszálltunk. Nagyon ciki volt - mosolyogtam rá. -De csak 5 éves voltam!
-Ja amikor Em ráhányt Joey bácsi cipőjére? - kérdezte Jack nevetve mire Ben csak bólintott.
-Te komolyan hánytál egy limuzinba? - nevetett Harry. -Most is fogsz hányni?
-Mentségemre szóljon előtte telezabáltam magam és ismétlem csak 5 éves voltam - bólintottam nevetve.
-Ugye most nem ettél? - nevetett Zayn mire a megrúgtam a lábát. -Akkor ez nemet jelent.
-És az kihagytad, hogy Joey bácsi cipőjére hánytál akinek a film bemutatójára mentünk - mosolygott Erica.
-Mostanra már furdal a bűntudat na - fontam a karomat össze.
-Filmbemutató? Joey bácsi? Ki az a csávó? - kérdezte Liam.
-A bácsikánk színész volt - mondta Ben.
-Ha ezt meghallaná, hogy volt akkor megölne - mondtam.
-Mi a neve? - kérdezte Harry.
-Joey Tribbiani - mondta Jack.
-Drake Ramoray! Ismerem azt a sorozatot - kiáltott Niall. -A kedvenc sorozatom.
-Joey bácsinál plusz pontot értél el - tettem a kezem a vállára.
-És nálad? - kérdezte mosolyogva.
-Fél pont - mosolygok rá.
-Basszus - morgolódott.
Az útközben még beszélgettünk, nevetgéltünk és kínos csendeket tartottunk. Érdekes nem volt itt Ellie és még Penny is feloldott és vele is jóba lettem.
Amint odaértünk a helyre ahol tartják a fiúk az after party kipattantunk a kocsiból és a fiúk vezetésével beléptünk a helyiségbe. A zene tombolt és egy csomó hírességen megakadt a tekintettem. A fiúk elmondták, ha valaki kérdezi, hogy mit keressünk itt csak nyugodtan hivatkozzunk rájuk és mindenki szét széledt. A fiúk elmentek köszönni az ismerőseiknek míg mi többiek a bárpulthoz ültünk.
-Szarul táncolsz - kiabálta Ben Daisy fülébe.
-Kötekedsz? - kérdezte vissza Daisy ordítva.
-Bizonyítsd be, hogy tévedek - mosolygott Ben mire Daisy felállt és elindult a táncparkettre. -Léptem!
Nem kellet sok hátra, mert Luke is elment megtáncoltatni Ericat és Jack is felkérte Pennyt szóval egyedül maradtam. Egyedül öntöttem magamba az erősebbnél erősebb alkoholt és figyeltem a többieket ahogy elvoltak amikor hirtelen az ajtó felé kaptam a tekintettem és épp akkor érkezett meg Ellie, Marvin és Louis. Az utóbbi személy elindult felém és rögtön kért magának egy kis erősítőt.
-Megkérdezzem? - kiabáltam túl a tömeget mire megrázta a fejét, de kíváncsiságból is meg az alkohol hatása miatt is érdekelt. -Bejön Ellie?
-Ennyire látszik? - kérdezte mire bólintottam. -Remek.
-Miért mérges rád? - kérdeztem.
-Hazudtam neki, mert más személyként mutatkoztam be neki - mondta. Pont, mint Niall.
-Az szar! De megértem miért mivel Niall elmagyarázta nekem amikor lebukott - mondtam.
-Ellie miért nem érti meg? - kiabálta és lehajtotta a fejét a pultra.
-Mert kedvel vagyis az biztos látszik, hogy kedvel, de nem akarja valamiért kimondani a szavakat. - állapítottam meg.
-Kedvel? Ugyan már - bökött a kezével a parkett felé ahol éppen táncolt az én Niallemmel. Mi? De hát.. de hát.. de hát..
Kiittam a poharamból a következő italt és ismét kértem a következőt.
-Csak nem féltékeny vagy? - mosolygott Louis. -Niallnak nagyon bejössz!
-Nem.. nem.. dehogyis - dadogtam és elnevettem magam zavaromba. -Én mondtam neki nemet!
-Aha látom - kuncogott Louis.
-Jó talán egy kicsit féltékeny vagyok hisz előbb még rám hajtott és most meg.. - mutattam rájuk.
-Most meg úgy érzed, mintha megcsalna - fejezte be a mondatom Louis. -Tudom, mert én is ezt érzem.
-Akkor egy cipőbe járunk csak nekem annyival rosszabb, hogy én visszautasítottam - mondtam és lehúztam a következőt.
-Hé nem kéne többet innod - vette el tőlem a poharat.
-Muszáj innom - motyogtam.
-Nem, nem muszáj inkább gyere - fogta meg a karom és elkezdett húzni.
Kivezetett a teraszra ahol előkapott egy kis dobozt és kivett belőle egy szál cigit és felém nyújtotta.
-Inkább ezzel vond el a gondolataidat - mondta.
-De hát ez káros - vonakodtam hisz megígértem magamnak még 12 évesen, hogy sose gyújtok rá, mert káros az egészségre.
-Az alkohol is - vonta meg a vállát. -De ettől épeszű maradsz.
Igaza volt. Kihúztam én is egy szálat és megnyújtotta nekem is meg magának is. Ahogy kifújtam a káros méreganyagot sokkal jobban éreztem magam. Csak álltunk kinn ketten a teraszon néma csendben míg magunkba szívtuk a méreganyagot aztán kifújtok. Nem mondom azt, hogy ráfogok szokni, de most nagyon is jól esett.
-Miért nem adsz Niallnak egy esélyt? - szólalt meg egy kis idő után Louis.
-Mert egy hírességgel járni komplikált dolog - mondtam.
-Miért jártál már hírességgel? - kérdezte mire a fejemet megráztam. -Akkor meg honnan veszed?
-Amint nyilvánosságra kerülne, hogy én és Niall járunk mindenki rajtunk csámcsogna sőt jönnének az üzenetet nekem néhol kedves, de néhol "dögölj meg Emma" szöveg. Kell ez nekem, hogy mindenki velem törődjön? Nem, én nem akarok ilyen életet! Én nem szeretnék a médiába élni - mondtam az igazat.
-Igen ezt megértem néha én is itt hagynék csapot papot egy normális életért - bólintott Louis. -De, ha szereted akkor elfogadod és te szereted Őt csak titkolod. Elég jól titkolod!
-Most mit akarsz? Valljam be? Igen érzek iránta valamit, de nem kérheti azt, hogy olyan életet éljek amilyet nem szeretnék - vallottam be.
-Jó okés te nyertél - mosolygott. -Bejössz?
Elnyomtam a cigit és követtem vissza a dübörgő zenébe. Louis megfogta a csuklóm és a táncparkettre húzott. Épp egy pörgős szám ment így ide-oda dobált tánc közbe miközben nevettem aztán hirtelen váltott egy lassú számra és a kezei a derekamra tévedtek míg az én kezem a nyaka köré fonódtak.
-Szerinted féltékennyé tudnám tennie Elliet? - kérdezte mosolyogva.
-Próba szerencse - vonnom meg a vállam.
-Hé te meg Niallt tennéd féltékennyé - kacsintott Louis.
-Hogyan? Látod? Nem sőt Elliet se látom - néztem körül.
-Elmentek? - kérdezte csalódottan.
-Valószínűleg - mondtam.
-Ez nem jött össze - motyogta.
Visszasétáltunk a pulthoz és csak öntöttük ismét magunkba a piát.
***
Fogalmam sincs mikor, de valahogy reggel lett és egy ágyba kötöttem ki ami nem a szobám. Kipattantak a szemeim, de egy teljesen ismeretlen szobába ébredtem. Okés hol a fenébe vagyok? És miért fáj rohadtul a fejem?
Felálltam nagy nehezen az ágyról és a fejemet fogva kiléptem a szobából. Egy hosszú folyosó fogadott ahol a legvégén egy lépcső volt. Persze még a lépcsőt is messzire tették! Eltántorogtam a lépcsőn és óvatosan - tényleg óvatosan - lesétáltam a lépcsőn és minden lépcső foknál feljajgattam. Mennyit ihattam én? A lépcsőn leérve egy nappalit találtam ahol ismerős arcokra lettem figyelmes. Okés nekik csak van fájdalomcsillapítójuk.
-Segítség - kiáltottam el magam és lehuppantam a kanapéra.
-Halkabban, ha lehet kérném - mondtam és elfogattam a felém nyújtott gyógyszert és pohár vizet amit azonnal legurítottam. Fúj víz a tegnapihoz képest elég mélyre süllyedtem!
-De hát te kiabáltál - nevetett Daisy.
-He? - kérdeztem értetlenül.
-Semmi - legyintett a kezével mire csak megvontam a vállam.
-Lehet egy kérdésem - szólaltam meg. -Vagyis kettő, vagy több.
-Hallgatunk - mondta Zayn mosolyogva.
-Hol vagyok? Hogy kerültem ide? És mennyit ittam? - tettem fel a kérdéseim.
-Úúúúúú... a harmadikra tudom a választ - nevetett Ben mire rápillantottam. -Annyira részeg voltál, hogy azt se tudtad, hogy te ki vagy.
-Apuék kinyírnak - mondtam.
-És nálunk vagy - mondta Harry.
-A haza szállításod meg már egy más téma - kuncogott Liam mire rákaptam a tekintettem. -Szó szerint kiugrottál a limuzinból, de szerencsédre még akkor nem indult el így semmibajod nincs.
-Csak horzsolás - mosolygott Erica.
-Remek - morogtam.
Hirtelen a lépcső felé kaptuk a fejünket ahol Ellie jött le.
-Te hogy kerülsz ide? - kérte számon Daisy. -Nem voltál velünk!
-Niall hozott ide mi előbb leléptünk, mert szarul éreztem magam - morogta Ellie és leült közénk. -És milyen volt?
-Shhhh - kértem.
-Shhhh - kértem.
-Oh valaki berúgott - nevetett gúnyosan. -HALLÓ!
Annyira felkiáltott, hogy leestem a kanapéról.
-Köszi - morogtam.
-Szívesen - vonta meg a vállát mosolyogva.
-Ellie - szólt rá Marvin.
-Marvin - mondta Ellie.
-Kell egy nincs vita szabály - mondta Harry.
-Éhes vagyok - mondtam.
-Várjuk meg a haspókot aztán akkor eszünk - mondta Liam.
-De én most vagyok éhes nagyooooon - húztam meg az "o" betűt.
-Akkor nem várjuk meg, de te hibád lesz - mondta Harry mosolyogva.
-Benne vagyok - mondtam.
Eltámogattam magam a konyháig míg a többiek nevetve figyelték a szerencsétlen pingvin járásom. Persze Ellie megpróbált kigáncsolni, de annyira hülye azért nem vagyok csak annyira vagyok hülye, hogy így berúgjak.
Liam csinált nekünk reggelit és már épp kezdtük el a lakmározást amikor Niall jelent meg egy száll bokszerbe és a kaja rögtön kiesett a kezemből. Kerek szemekkel néztem végig rajta és csak azon járt az eszem, hogy most legszívesebben neki essek. Most már értelmetlenné vált a visszautasítás elméletem.
-Jó reggelt drágám - puszilta meg mosolyogva Ellie fejét mire a lány félrenyelte a pirítóst.
-Mi van? - kérdeztük egyszerre Louissal aztán egymásra néztünk és hirtelen beugrott a tegnap este egyik eleme. Táncoltunk Louissal és Őket kerestük, hogy féltékennyé tegyük erre eltűntek ketten és addig Ők... ugye nem?
Ez a jelenet arra késztet, hogy most azonnal álljak fel és hagyjak itt csapot papot mindent. És így is tettem! Hirtelen felálltam a helyemről és nem érdekelt az se, hogy úgy nézek ki, mint egy mosott szar kirohantam a házból. Igaz azt se tudom hol vagyok, de akkor sincs kedvem itt lenni.
Amint kiértem a házból körülnéztem és a ház előtt állt egy fekete limuzin sofőrrel. Csak kölcsönveszem.
-Mehetünk - pattantam be a járműbe.
-Mizu kis csaj? - fordult hátra vigyorogva egy ismerős arc.
-Joey bácsi? Jézusom mit keresel itt? - kerekedett ki a szemem.
-Shh nem loptam - mondta suttogva, de ott volt az arcán a jellegzetes vigyor.
-Jó mindegy csak vigyél haza így is már otthon kinyírnak - legyintettem a kezemmel.
-Bennel mi lesz? Őt nem várjuk meg? - kérdezte és beindította a motort.
-Nem - mondtam és a házra pillantottam ahol épp rontottak ki a többiek is. -Indulj!
Joey bácsi tette amit kértem és mielőtt Louis, vagy valamelyik fiúk az autóhoz rohant volna már elszáguldottunk. Soha többé nem jövők erre a helyre!
-Joey bácsi amúgy mit kerestél a kertvárosba? - dőltem előre az ülésbe.
-Dolgo..zom vagyis hát tudod apád megkért vigyázzak rátok - vakarta meg a tarkóját.
-Hol a kaki? - döntöttem oldalra a fejem.
-Jól van na úgyse lesz sokáig titok hisz már szinte mindenki tudja - sóhajtott mire kérdően néztem rá. -Phoebe és én együtt vagyunk!
Tudtam! Vagyis nem tudtam, de azt mindig tudtam, hogy valami van köztük és mindig is arra vártam, hogy legyen is valami köztük, mert tökéletesek egymásnak. Phoebe néni előző férje egy mocskos szemétláda volt akit sose bírtam bár Joey bácsi barátnőit se kedveltem, mert egyikkel se passzoltak, de Ők együtt viszont meg egy robbanó kémia vegyületet alkotnak.
-Juj gratulálok végre találtál egy normális lányt - öleltem át a vállát.
-Köszi - mosolygott rám a visszapillantó tükörből. Boldog volt! -Na, de veled mi van? Az este folyamán láttam, hogy a koncertes fiúk hazahoznak, mert totál részeg vagy és most meg kirontasz feldúltan és beülsz egy idegen limuzinba. Mi lett volna, ha nem én ülők benne?
-De te ültél amit loptál - hangsúlyoztam ki a végét.
-Én elfelejtem, hogy részeg volt és te elfelejtetted a kölcsönkért limuzin kalandom -
hangsúlyozta ki a "kölcsönkért" szócskát.
-Benne vagyok - mosolyogtam rá.
Az út további részében végig Joey bácsi kérdezgetett, hogy miért rohantam ki feldúltan mire én csak kibámultam az ablakon és vártam, hogy hazaérjünk. Amint hazaértünk megköszöntem Joey bácsinak a fuvart és szorosan megöleltem aztán az arcára egy puszit nyomtam és felrohantam a lépcsőn. Most muszáj lépcsőznöm! Igaz amire felértem a tüdőm nem volt a helyén, mert már a harmadikon valahol elhagytam, de az mellékes vesztesség. Félve, de berontottam a házba vagyis akartam, de mivel be volt zárva így arra következtettem, hogy a kávézóba vannak. Szerencse, hogy a pótkulcsot a lábtörlő alá tesszük, mert a táskámat a fiúknál hagytam amibe benne van a kulcsom is meg mindenem.
Benyitottam a házba és a kulcsot kivettem a zárból és a pultra dobta az ajtót meg bezártam. Berohantam a szobámba és az ágyamra ugrottam. Elcsesztem. Kurvára elcsesztem.
A kezembe vettem a laptopom és egyből megnéztem az twitterem ahol egyből lett egy pár követőm. És még meg is jelöltek egy képen. Rögtön megnéztem milyen gáz képen jelöltek meg, de amikor láttam kitette fel már furcsálltam.
Jól esett amiket írt rólam, de egy valaki hiányzik a képről és az a valaki akit elutasítottam amit most már kezdek bánni. De nem tagadom örülök, hogy megismertem Őket, mert ha nem ismertem meg volna Őket akkor most nem mosolyognék és nem sírnák egyszerre. Gyorsan írtam a kép alá nekik amit rögtön el is küldtem.
"Örülök, hogy megismerhettemöt nagyszerű srácot akik tegnap este jóba tették az unalmas, hétköznapi életemet. Szeretlek mindannyitokat!"
Nem vártam meg a válaszukat inkább lecsuktam a laptopomat és hanyatt dőltem az ágyon. Miért kellet nekem visszautasítanom? Ha nem tettem volna akkor ma reggel az én fejemet puszilja meg és nekem mondja azt, hogy drágám és én ébredtem volna mellettem, de nem helyette nekem vissza kell utasítanom, mert hülye vagyok. Miért hallgatok mindig az eszemre a szívem helyett? Talán azért, mert az eszem mindig olyan jól érvel, hogy elhiszem neki és a szívemet meg sem hallgatom, de ennek véget vettek. Mától csak a szívemre fogok hallgatni és a szívem azt súgja, hogy lépjek. Lépjek egy nagy lépést előre!
-Emma Gellert Green - hallottam meg anya hangját a konyhából.
-Ha nem jössz ki akkor az örökké a szobádba ragadsz - tette hozzá apa.
Felálltam az ágyról és elcsoszogtam a konyháig ahol meglepő látvány fogadott.
-Ben? Ő mit keress itt? - kerekedett ki a szemem amikor belenéztem a kék szemeibe és láttam, hogy a szája sarkába mosolyog.
-Előbb mi kérdezzünk kisasszony - mondta apa egy rezzenéssel az arcán.
-Ül - parancsolta anya mire levágtam magam a kanapéra és onnan figyeltem Őket, de mindig végig Bent és a mellette álló Louist figyeltem miközben anyáék elkezdték a vallatásom. Ez hosszú lesz!
*Ellie Stinson*
Már kíváncsian várom Marvin kioktatását velem szemben, amit tökre nem érzek jogosnak.
- Akkor most elmondanád, hogy mi a fene bajod van? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak nem bírom őket, ennyi. - már indultam is volna el mikor visszarántott.
- Nem vagy te idióta Ellie.. Zavar, hogy hajtok Emmára. De miért, ha csak barátok vagyunk? - kis csalódottság volt a hangjában.
- Igen zavar, mert egyik nap mindent megtettél volna értem aztán másik nap ellöksz magadtól. Nem vagyok egy játékszer Marvin! És mi van abban a lányban ami bennem nincs? Mit tud? Szörnyen fáj.. - a hangom kicsit megcsuklott és közel álltam a síráshoz.
- El se kellett volna kezdenünk baszki. De te nem úgy viselkedsz, ahogy kéne. Elvárod, hogy ne kezeljenek játékszerként mikor te ugyan ezt gondolod másról! Jézusom Ellie, gyönyörű vagy, bárkit egy csettintéssel megkaphatnál, de félsz kötődni. Miért? - egyre jobban kiabált.
- Nem akarom, hogy megbántsanak! Nektek sem hiányzik egy olyan lány akinek az életkedve is nulla.
- De az a normális, ha 18 évesen már volt minimum 2 csalódásod! Nem a gyengeség jele szeretni! - vágott a szavamba.
- Ha nem tudod elfogadni, hogy ilyen vagyok sajnálom. Sajnálom, hogy anyám visszajött apám miatt a bandájukhoz, így megismertelek és kötődök hozzád.. - ez életem eddigi legmélyebb "érzése".
- Tudod milyen nehéz visszatartanom magam, hogy nehogy rád vessem magam? A fenébe is! - túrt bele a hajába. - Én most lehet csak megakarom húzni Emmát, de lehet, hogy komolyan gondolom. Viszont amíg ez a Niall gyerek itt van semmi esélyem és nem akarom, hogy ez legyen a vesztünk. Neked és nekem..
- Miről beszélsz? - húztam fel a szemöldökömet.
- Lényegtelen. Egyébként ne ítélj külső alapján, ja és a helyedben kinyitnám a szememet, hogy lássam ki is van mellettem.. - javasolta a hülyeségeit.
- Marvin. - szipogtam egy párat.
- Sírj! Ez nem gyengeség. - De az!! A sírás a gyengeség jele és én nem vagyok az, viszont neki elsírnám magam, mert benne bízok 18 éve. Még sem teszem. Hogy miért? Mert Stinson vagyok.
- Nem leszek kedvesebb, mert most beszéltél velem. - jelentettem ki és már nem éreztem azt a gombócot a torkomban.
- Mutasd már meg azt az Elliet akit imádunk! Akivel lehet hülyéskedni és nevetni, legyél az aki velünk vagy, hisz az az Ellie csodálatos! Játszunk ismered Tedet? Játszunk! Pofogadunk? Pofogadunk. Az a lány nem lehet ilyen aki 18 évvel ezelőtt pólyában az anyja kezében rám
mosolygott. Nem utálhatsz azért, mert türtőztetem magam és megtartom a barátságunkat. Ezek az emberek akik már nyilván rég elmentek bulizni nem ismerik azt az Elliet akit én annyira szeretek és ezt sajnálom... - hajtotta le a fejét.
- Ne haragudj, de nem tudom elviselni magam mellett... Nem tudom azt végignézni, hogy vagy te vagy Niall sérülni fogtok! Nem akarom, hogy az én Marvinomat még jobban lesüllyessze egy ilyen lány. Nem fogom hagyni Marvin.. - igen, ez az igazság, féltem Marvint.
- Nem fogok sérülni. - ölelt meg végre.
- Csak ne kiabálj velem, mert visszakiabálok. - húztam mosolyra a számat.
- Jaj, te...Mi lenne veled nélkülem? - kérdezte meg mosolyogva.
- Luke lenne az én személyi lelki tanácsadóm. - nevettem el magamat.
- Azt hiszem... - tudtuk, hogy az elég nagy hiba lenne. - Indulhatunk?
- Aha. - belé karoltam és visszamentünk ahonnan jöttünk, de csak Louis volt ott. Remek.
- Na menjünk már. - sóhajtott és elindult mi pedig követtük.
Nem figyeltem a klub nevét, csak végre beakartam érni és egy jót piálni. Az autóban még írtam anyuéknak, hogy ne várjanak, bulizni megyek.
- Marvin Eriksen. Mivel bizonyítod, hogy jobb a vonzóerőd? Nekem melleim vannak.. - mosolyogtam rá mivel ezen ment a vita.
- Nekem meg elég nagy és vastag. - kacsintott rám.
- Oké Eriksen.. Kihívás elfogadva. - mosolyogtam rá pimaszul.
- Tiszta apád vagy. - dörzsölte meg a fejét.
- Büszke is vagyok rá! Ha hamarabb összegyűjtök 10 telefonszámot akkor lemondasz Emmáról! - muszáj nyernem.
- Ha pedig nekem, akkor kedves leszel a többiekkel.
- Na, ha én azt megélem. - forgatta meg a szemeit Louis. Ennek mi a baja?
- Tudod mi lenne a vicces? Ha tartanék egy pofogadást Emmával. - mosolyogtam ördögien.
- Ezt verd ki a fejedből. - eléggé morcosan nézett rám az én Marvinom. Nem Emmáé, az enyém!
- Oké, oké.. Én nagyon megkedveltem Sophiat amúgy.. - tereltem a témát.
- Igen, elég aranyos lány. De szerintem Luxot is ugyanúgy megkedvelted, nem?
- Ez szemét volt Eriksen! Na majd meglátod, hogy egy gyerek tönkreteszi az életedet. talán az egyik egy éjszakás kalandodból. De akkor hozzám ne gyere sírni! - vágtam vissza neki, mert tudom, hogy az a rémálma.
- És Marvin, tervezel valamit a nyárra? - kérdezte Louis, természetesen engem levegőnek nézett mert hát miért ne.
- Buli buli hátán. - kacsintott a velem szemben ülő Eriksen.
- Tervezzük a srácokkal, hogy elmennénk sátrazni az egyik erdőbe. Eljöhetnél, meg hozhatnád a húgodat is. - ajánlotta fel Louis a programot, csak nekem nem.
- Király! Megbeszélhetjük! Amúgy most lesz egy jótékonysági meccsed nem? - húzta fel a szemöldökét Marvin.
- Igen. Most kaptunk pihenőt, így vissza is megyünk Londonba a meccsre. Mármint nem tudom, hogy kik jönnek vissza velem, de meccs után vissza kell jönnünk ide, mert ezzel nem lesz vége az Amerikai turnérésznek. - magyarázta én pedig csak élveztem az érdekes hangját.
- Ez mind szép és jó, de Marvin... Megbeszéltük, hogy elmegyünk a Coachellara!! Ne akkora ígérd meg a sátrazásodat! - emlékeztettem barátomat terveinkről.
- Nyugi El, tudom. - mosolygott rám. A limuzin egy nagyot fékezett, ezek szerint megérkeztünk.
- Micsoda sofőrjeid vannak Louis.. Vezetni se tudnak.. - morogtam.
- Fogd be. - ugyanúgy mormolta az orra alatt.
- Esküszöm kinyírlak, ha pár lesifotós megtalál minket és a rajongóid elkezdenek gyűlölködő leveleket írni. - ezt már nem mondtam olyan halkan.
- Tudod, szerintem szeretnének. Főleg miután elmondanám, hogy utáljuk egymást. - oké, én egyáltalán nem utálom őt. Nem jutott eszembe jó beszólás, de már nem is akartam neki visszaszólni inkább csak beakartam jutni már. - Velem vannak. - mondta Louis a biztonsági őrnek.
- Elég csinos csaj Loui. - mondta a biztonsági.
- Ne már.. - csapott a fejére az említett.
- Köszönöm. - mosolyogtam és amint Louis előre engedett bementem és egy normális embert kerestem. Megtaláltam Daisyt, Pennyt, Bent meg mellettük Emmát így oda mentem, bár az utóbbinak kevésbé örültem.
- Na sikerült megbeszélni? - kérdezte Penny túlkiabálva a hangzavart.
- Ja, ki lettem oktatva aztán fogadtunk. És a nyereményem nem is lehetne jobb. - mosolyogtam gúnyosan Emmára.
- Az első kört fizetem. - kerestem meg a pénztárcámat. - Ki mit kér?
- Téged. - kacsintott Ben én pedig megforgattam a szemeimet.
- Sex on the beach. - mosolygott Daisy, a kis ártatlan.
- Bloody Mary. - ki gondolta volna Pennyről? Ugyan ki?..
- Jó a feles. -mondta Ben.
- Én most semmit köszi. - mosolygott Emma.
- Szia. Lesz egy Sex on the beach, egy Bloody Mary és három feles. - kiabáltam a pultos lánynak. Elég hamar ki is hozta én pedig kicsivel többet adtam neki, de tartsa meg.
- Egy Daisynek, egy Pennynek, egy Bennek, egy Emmának, hogy lássa, nem vagyok gonosz annyira és egy nekem. Egészségünkre. - emeltem poharamat és egyből le is húztam.
- Na El, figyelj már rám. - bökdösött Marvin.
- Mi van? Mehetünk! - kiabáltam.
- Itt a felesed. - nyújtotta felém én pedig gonoszan néztem rá. - Igyunk a fogadásunkra és, hogy leverlek. - sármos volt a mosolya, mint mindig.
- Azaz, igyunk arra, hogy én nyerek. - húztam le az újabb körömet.
- Fogadásotok értelmében miben fogadtatok és mi a tét? - kérdezte Penny.
- Ki szed össze hamarabb 10 telefonszámot, ha én nyerek akkor drága Ellienk kedvesebb lesz. - mosolygott Marvin.
- És ha én nyerek, már pedig én fogok, akkor Marvin lemond Emmáról. - mondtam tök komolyan és az alkohol még égette a torkomat.
- És mit szólnátok, ha tudnátok magatokon röhögni? Mindkettőtöknek 10 perce van és egyesével mentek itt a szemünk előtt. - ajánlotta fel Daisy én pedig rögtön beleegyeztem utánam Marvin is.
- Ellie, kezd te! - engedett előre Marvin.
- Nem, kezd csak te. - húztam mosolyra a számat.
- Most nem a McLaren'sbe vagyunk. Te kezded.. - makacskodott.
- Nem, ezért kezded te. - mondtam. Végül a sors döntött és Marvin kezdte.
- Nem az én bátyám. - nevetett Daisy és eltakarta a szemét. Nem tudtam nem észre venni, hogy Ben jobb karján támaszkodik ami pontosan a barátnőm derekánál van.
- Elkezdődött a fogadás? - jött oda Louis és az ingén még egy gomb ki lett gombolva.
- Éppen Marvin bénázik. - nevetett Emma. Viszont Marvin idő előtt visszajött, tehát megvan mind a 10 db telefonszám meg volt, a fejem pedig forrt a dühtől.
- Vigyázat! Ellie nem tud veszíteni! - emelte fel a kezét Penny. Szó szerint Daisyhez vágtam a táskámat majd a kabátomat is.
- Semmi esélye ebben a ruhában. - csatlakozott Luke is amitől még inkább ideges lettem így küldtem felé egy "megöllek" pillantást. Megborzoltam a hajamat és jobb oldalra raktam az egészet. Odamentem Benhez és amilyen csábosan csak tudtam úgy beszéltem vele, majd elkértem a számát ő pedig egyből megadta.
- Oké, próbának jó volt. - mosolyogtam, hogy elég hatásos lesz ez így is. Elindultam a tömeg felé eléggé rázva a csípőmet. Első kiszemeltem fenekére csaptam és már ennyivel meg volt a száma.
Már a tizedik kellett volna mikor egy zseniális ötlet pattant ki a fejemből. Visszasétáltam a többiekhez.
- Na meg lett? - kérdezte Marvin.
- Nem, még egy kell. - néztem a cipőmet és hirtelen Louis nevetését hallottam meg a hangzavarba, ha tudná, hogy ő az áldozat. Odasétáltam elé és megfogtam a vállát, lábujjhegyre álltam és a fülébe suttogtam a kis hazugságaimat.
- Ribanc.. - suttogta miután már a kezembe volt a száma.
- Tízből tíz. - fogtam meg a kabátomat és a táskámat.
- De Louis nem ér.. - mondta Marvin.
- De nincs meg a száma, vagyis már megvan. Szóval ért. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
Ez a jelenet arra késztet, hogy most azonnal álljak fel és hagyjak itt csapot papot mindent. És így is tettem! Hirtelen felálltam a helyemről és nem érdekelt az se, hogy úgy nézek ki, mint egy mosott szar kirohantam a házból. Igaz azt se tudom hol vagyok, de akkor sincs kedvem itt lenni.
Amint kiértem a házból körülnéztem és a ház előtt állt egy fekete limuzin sofőrrel. Csak kölcsönveszem.
-Mehetünk - pattantam be a járműbe.
-Mizu kis csaj? - fordult hátra vigyorogva egy ismerős arc.
-Joey bácsi? Jézusom mit keresel itt? - kerekedett ki a szemem.
-Shh nem loptam - mondta suttogva, de ott volt az arcán a jellegzetes vigyor.
-Jó mindegy csak vigyél haza így is már otthon kinyírnak - legyintettem a kezemmel.
-Bennel mi lesz? Őt nem várjuk meg? - kérdezte és beindította a motort.
-Nem - mondtam és a házra pillantottam ahol épp rontottak ki a többiek is. -Indulj!
Joey bácsi tette amit kértem és mielőtt Louis, vagy valamelyik fiúk az autóhoz rohant volna már elszáguldottunk. Soha többé nem jövők erre a helyre!
-Joey bácsi amúgy mit kerestél a kertvárosba? - dőltem előre az ülésbe.
-Dolgo..zom vagyis hát tudod apád megkért vigyázzak rátok - vakarta meg a tarkóját.
-Hol a kaki? - döntöttem oldalra a fejem.
-Jól van na úgyse lesz sokáig titok hisz már szinte mindenki tudja - sóhajtott mire kérdően néztem rá. -Phoebe és én együtt vagyunk!
Tudtam! Vagyis nem tudtam, de azt mindig tudtam, hogy valami van köztük és mindig is arra vártam, hogy legyen is valami köztük, mert tökéletesek egymásnak. Phoebe néni előző férje egy mocskos szemétláda volt akit sose bírtam bár Joey bácsi barátnőit se kedveltem, mert egyikkel se passzoltak, de Ők együtt viszont meg egy robbanó kémia vegyületet alkotnak.
-Juj gratulálok végre találtál egy normális lányt - öleltem át a vállát.
-Köszi - mosolygott rám a visszapillantó tükörből. Boldog volt! -Na, de veled mi van? Az este folyamán láttam, hogy a koncertes fiúk hazahoznak, mert totál részeg vagy és most meg kirontasz feldúltan és beülsz egy idegen limuzinba. Mi lett volna, ha nem én ülők benne?
-De te ültél amit loptál - hangsúlyoztam ki a végét.
-Én elfelejtem, hogy részeg volt és te elfelejtetted a kölcsönkért limuzin kalandom -
-Benne vagyok - mosolyogtam rá.
Az út további részében végig Joey bácsi kérdezgetett, hogy miért rohantam ki feldúltan mire én csak kibámultam az ablakon és vártam, hogy hazaérjünk. Amint hazaértünk megköszöntem Joey bácsinak a fuvart és szorosan megöleltem aztán az arcára egy puszit nyomtam és felrohantam a lépcsőn. Most muszáj lépcsőznöm! Igaz amire felértem a tüdőm nem volt a helyén, mert már a harmadikon valahol elhagytam, de az mellékes vesztesség. Félve, de berontottam a házba vagyis akartam, de mivel be volt zárva így arra következtettem, hogy a kávézóba vannak. Szerencse, hogy a pótkulcsot a lábtörlő alá tesszük, mert a táskámat a fiúknál hagytam amibe benne van a kulcsom is meg mindenem.
Benyitottam a házba és a kulcsot kivettem a zárból és a pultra dobta az ajtót meg bezártam. Berohantam a szobámba és az ágyamra ugrottam. Elcsesztem. Kurvára elcsesztem.
A kezembe vettem a laptopom és egyből megnéztem az twitterem ahol egyből lett egy pár követőm. És még meg is jelöltek egy képen. Rögtön megnéztem milyen gáz képen jelöltek meg, de amikor láttam kitette fel már furcsálltam.
"Örülök, hogy megismerhettem
Nem vártam meg a válaszukat inkább lecsuktam a laptopomat és hanyatt dőltem az ágyon. Miért kellet nekem visszautasítanom? Ha nem tettem volna akkor ma reggel az én fejemet puszilja meg és nekem mondja azt, hogy drágám és én ébredtem volna mellettem, de nem helyette nekem vissza kell utasítanom, mert hülye vagyok. Miért hallgatok mindig az eszemre a szívem helyett? Talán azért, mert az eszem mindig olyan jól érvel, hogy elhiszem neki és a szívemet meg sem hallgatom, de ennek véget vettek. Mától csak a szívemre fogok hallgatni és a szívem azt súgja, hogy lépjek. Lépjek egy nagy lépést előre!
-Emma Gellert Green - hallottam meg anya hangját a konyhából.
-Ha nem jössz ki akkor az örökké a szobádba ragadsz - tette hozzá apa.
Felálltam az ágyról és elcsoszogtam a konyháig ahol meglepő látvány fogadott.
-Ben? Ő mit keress itt? - kerekedett ki a szemem amikor belenéztem a kék szemeibe és láttam, hogy a szája sarkába mosolyog.
-Előbb mi kérdezzünk kisasszony - mondta apa egy rezzenéssel az arcán.
-Ül - parancsolta anya mire levágtam magam a kanapéra és onnan figyeltem Őket, de mindig végig Bent és a mellette álló Louist figyeltem miközben anyáék elkezdték a vallatásom. Ez hosszú lesz!
*Ellie Stinson*
Már kíváncsian várom Marvin kioktatását velem szemben, amit tökre nem érzek jogosnak.
- Akkor most elmondanád, hogy mi a fene bajod van? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak nem bírom őket, ennyi. - már indultam is volna el mikor visszarántott.
- Nem vagy te idióta Ellie.. Zavar, hogy hajtok Emmára. De miért, ha csak barátok vagyunk? - kis csalódottság volt a hangjában.
- Igen zavar, mert egyik nap mindent megtettél volna értem aztán másik nap ellöksz magadtól. Nem vagyok egy játékszer Marvin! És mi van abban a lányban ami bennem nincs? Mit tud? Szörnyen fáj.. - a hangom kicsit megcsuklott és közel álltam a síráshoz.
- El se kellett volna kezdenünk baszki. De te nem úgy viselkedsz, ahogy kéne. Elvárod, hogy ne kezeljenek játékszerként mikor te ugyan ezt gondolod másról! Jézusom Ellie, gyönyörű vagy, bárkit egy csettintéssel megkaphatnál, de félsz kötődni. Miért? - egyre jobban kiabált.
- Nem akarom, hogy megbántsanak! Nektek sem hiányzik egy olyan lány akinek az életkedve is nulla.
- De az a normális, ha 18 évesen már volt minimum 2 csalódásod! Nem a gyengeség jele szeretni! - vágott a szavamba.
- Ha nem tudod elfogadni, hogy ilyen vagyok sajnálom. Sajnálom, hogy anyám visszajött apám miatt a bandájukhoz, így megismertelek és kötődök hozzád.. - ez életem eddigi legmélyebb "érzése".
- Tudod milyen nehéz visszatartanom magam, hogy nehogy rád vessem magam? A fenébe is! - túrt bele a hajába. - Én most lehet csak megakarom húzni Emmát, de lehet, hogy komolyan gondolom. Viszont amíg ez a Niall gyerek itt van semmi esélyem és nem akarom, hogy ez legyen a vesztünk. Neked és nekem..
- Miről beszélsz? - húztam fel a szemöldökömet.
- Lényegtelen. Egyébként ne ítélj külső alapján, ja és a helyedben kinyitnám a szememet, hogy lássam ki is van mellettem.. - javasolta a hülyeségeit.
- Marvin. - szipogtam egy párat.
- Sírj! Ez nem gyengeség. - De az!! A sírás a gyengeség jele és én nem vagyok az, viszont neki elsírnám magam, mert benne bízok 18 éve. Még sem teszem. Hogy miért? Mert Stinson vagyok.
- Nem leszek kedvesebb, mert most beszéltél velem. - jelentettem ki és már nem éreztem azt a gombócot a torkomban.
- Mutasd már meg azt az Elliet akit imádunk! Akivel lehet hülyéskedni és nevetni, legyél az aki velünk vagy, hisz az az Ellie csodálatos! Játszunk ismered Tedet? Játszunk! Pofogadunk? Pofogadunk. Az a lány nem lehet ilyen aki 18 évvel ezelőtt pólyában az anyja kezében rám mosolygott. Nem utálhatsz azért, mert türtőztetem magam és megtartom a barátságunkat. Ezek az emberek akik már nyilván rég elmentek bulizni nem ismerik azt az Elliet akit én annyira szeretek és ezt sajnálom... - hajtotta le a fejét.
- Ne haragudj, de nem tudom elviselni magam mellett... Nem tudom azt végignézni, hogy vagy te vagy Niall sérülni fogtok! Nem akarom, hogy az én Marvinomat még jobban lesüllyessze egy ilyen lány. Nem fogom hagyni Marvin.. - igen, ez az igazság, féltem Marvint.
- Nem fogok sérülni. - ölelt meg végre.
- Csak ne kiabálj velem, mert visszakiabálok. - húztam mosolyra a számat.
- Jaj, te...Mi lenne veled nélkülem? - kérdezte meg mosolyogva.
- Luke lenne az én személyi lelki tanácsadóm. - nevettem el magamat.
- Azt hiszem... - tudtuk, hogy az elég nagy hiba lenne. - Indulhatunk?
- Aha. - belé karoltam és visszamentünk ahonnan jöttünk, de csak Louis volt ott. Remek.
- Na menjünk már. - sóhajtott és elindult mi pedig követtük.
Nem figyeltem a klub nevét, csak végre beakartam érni és egy jót piálni. Az autóban még írtam anyuéknak, hogy ne várjanak, bulizni megyek.
- Marvin Eriksen. Mivel bizonyítod, hogy jobb a vonzóerőd? Nekem melleim vannak.. - mosolyogtam rá mivel ezen ment a vita.
- Nekem meg elég nagy és vastag. - kacsintott rám.
- Oké Eriksen.. Kihívás elfogadva. - mosolyogtam rá pimaszul.
- Tiszta apád vagy. - dörzsölte meg a fejét.
- Büszke is vagyok rá! Ha hamarabb összegyűjtök 10 telefonszámot akkor lemondasz Emmáról! - muszáj nyernem.
- Ha pedig nekem, akkor kedves leszel a többiekkel.
- Na, ha én azt megélem. - forgatta meg a szemeit Louis. Ennek mi a baja?
- Tudod mi lenne a vicces? Ha tartanék egy pofogadást Emmával. - mosolyogtam ördögien.
- Ezt verd ki a fejedből. - eléggé morcosan nézett rám az én Marvinom. Nem Emmáé, az enyém!
- Oké, oké.. Én nagyon megkedveltem Sophiat amúgy.. - tereltem a témát.
- Igen, elég aranyos lány. De szerintem Luxot is ugyanúgy megkedvelted, nem?
- Ez szemét volt Eriksen! Na majd meglátod, hogy egy gyerek tönkreteszi az életedet. talán az egyik egy éjszakás kalandodból. De akkor hozzám ne gyere sírni! - vágtam vissza neki, mert tudom, hogy az a rémálma.
- És Marvin, tervezel valamit a nyárra? - kérdezte Louis, természetesen engem levegőnek nézett mert hát miért ne.
- Buli buli hátán. - kacsintott a velem szemben ülő Eriksen.
- Tervezzük a srácokkal, hogy elmennénk sátrazni az egyik erdőbe. Eljöhetnél, meg hozhatnád a húgodat is. - ajánlotta fel Louis a programot, csak nekem nem.
- Király! Megbeszélhetjük! Amúgy most lesz egy jótékonysági meccsed nem? - húzta fel a szemöldökét Marvin.
- Igen. Most kaptunk pihenőt, így vissza is megyünk Londonba a meccsre. Mármint nem tudom, hogy kik jönnek vissza velem, de meccs után vissza kell jönnünk ide, mert ezzel nem lesz vége az Amerikai turnérésznek. - magyarázta én pedig csak élveztem az érdekes hangját.
- Ez mind szép és jó, de Marvin... Megbeszéltük, hogy elmegyünk a Coachellara!! Ne akkora ígérd meg a sátrazásodat! - emlékeztettem barátomat terveinkről.
- Nyugi El, tudom. - mosolygott rám. A limuzin egy nagyot fékezett, ezek szerint megérkeztünk.
- Micsoda sofőrjeid vannak Louis.. Vezetni se tudnak.. - morogtam.
- Fogd be. - ugyanúgy mormolta az orra alatt.
- Esküszöm kinyírlak, ha pár lesifotós megtalál minket és a rajongóid elkezdenek gyűlölködő leveleket írni. - ezt már nem mondtam olyan halkan.
- Tudod, szerintem szeretnének. Főleg miután elmondanám, hogy utáljuk egymást. - oké, én egyáltalán nem utálom őt. Nem jutott eszembe jó beszólás, de már nem is akartam neki visszaszólni inkább csak beakartam jutni már. - Velem vannak. - mondta Louis a biztonsági őrnek.
- Elég csinos csaj Loui. - mondta a biztonsági.
- Ne már.. - csapott a fejére az említett.
- Köszönöm. - mosolyogtam és amint Louis előre engedett bementem és egy normális embert kerestem. Megtaláltam Daisyt, Pennyt, Bent meg mellettük Emmát így oda mentem, bár az utóbbinak kevésbé örültem.
- Na sikerült megbeszélni? - kérdezte Penny túlkiabálva a hangzavart.
- Ja, ki lettem oktatva aztán fogadtunk. És a nyereményem nem is lehetne jobb. - mosolyogtam gúnyosan Emmára.
- Az első kört fizetem. - kerestem meg a pénztárcámat. - Ki mit kér?
- Téged. - kacsintott Ben én pedig megforgattam a szemeimet.
- Sex on the beach. - mosolygott Daisy, a kis ártatlan.
- Bloody Mary. - ki gondolta volna Pennyről? Ugyan ki?..
- Jó a feles. -mondta Ben.
- Én most semmit köszi. - mosolygott Emma.
- Szia. Lesz egy Sex on the beach, egy Bloody Mary és három feles. - kiabáltam a pultos lánynak. Elég hamar ki is hozta én pedig kicsivel többet adtam neki, de tartsa meg.
- Egy Daisynek, egy Pennynek, egy Bennek, egy Emmának, hogy lássa, nem vagyok gonosz annyira és egy nekem. Egészségünkre. - emeltem poharamat és egyből le is húztam.
- Na El, figyelj már rám. - bökdösött Marvin.
- Mi van? Mehetünk! - kiabáltam.
- Itt a felesed. - nyújtotta felém én pedig gonoszan néztem rá. - Igyunk a fogadásunkra és, hogy leverlek. - sármos volt a mosolya, mint mindig.
- Azaz, igyunk arra, hogy én nyerek. - húztam le az újabb körömet.
- Fogadásotok értelmében miben fogadtatok és mi a tét? - kérdezte Penny.
- Ki szed össze hamarabb 10 telefonszámot, ha én nyerek akkor drága Ellienk kedvesebb lesz. - mosolygott Marvin.
- És ha én nyerek, már pedig én fogok, akkor Marvin lemond Emmáról. - mondtam tök komolyan és az alkohol még égette a torkomat.
- És mit szólnátok, ha tudnátok magatokon röhögni? Mindkettőtöknek 10 perce van és egyesével mentek itt a szemünk előtt. - ajánlotta fel Daisy én pedig rögtön beleegyeztem utánam Marvin is.
- Ellie, kezd te! - engedett előre Marvin.
- Nem, kezd csak te. - húztam mosolyra a számat.
- Most nem a McLaren'sbe vagyunk. Te kezded.. - makacskodott.
- Nem, ezért kezded te. - mondtam. Végül a sors döntött és Marvin kezdte.
- Nem az én bátyám. - nevetett Daisy és eltakarta a szemét. Nem tudtam nem észre venni, hogy Ben jobb karján támaszkodik ami pontosan a barátnőm derekánál van.
- Elkezdődött a fogadás? - jött oda Louis és az ingén még egy gomb ki lett gombolva.
- Éppen Marvin bénázik. - nevetett Emma. Viszont Marvin idő előtt visszajött, tehát megvan mind a 10 db telefonszám meg volt, a fejem pedig forrt a dühtől.
- Vigyázat! Ellie nem tud veszíteni! - emelte fel a kezét Penny. Szó szerint Daisyhez vágtam a táskámat majd a kabátomat is.
- Semmi esélye ebben a ruhában. - csatlakozott Luke is amitől még inkább ideges lettem így küldtem felé egy "megöllek" pillantást. Megborzoltam a hajamat és jobb oldalra raktam az egészet. Odamentem Benhez és amilyen csábosan csak tudtam úgy beszéltem vele, majd elkértem a számát ő pedig egyből megadta.
- Oké, próbának jó volt. - mosolyogtam, hogy elég hatásos lesz ez így is. Elindultam a tömeg felé eléggé rázva a csípőmet. Első kiszemeltem fenekére csaptam és már ennyivel meg volt a száma.
Már a tizedik kellett volna mikor egy zseniális ötlet pattant ki a fejemből. Visszasétáltam a többiekhez.
- Na meg lett? - kérdezte Marvin.
- Nem, még egy kell. - néztem a cipőmet és hirtelen Louis nevetését hallottam meg a hangzavarba, ha tudná, hogy ő az áldozat. Odasétáltam elé és megfogtam a vállát, lábujjhegyre álltam és a fülébe suttogtam a kis hazugságaimat.
- Ribanc.. - suttogta miután már a kezembe volt a száma.
- Tízből tíz. - fogtam meg a kabátomat és a táskámat.
- De Louis nem ér.. - mondta Marvin.
- De nincs meg a száma, vagyis már megvan. Szóval ért. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Kell egy döntő bíró... - sziszegte Marvin.
- De olyan kell akivel egyikünk sincs se jóba se rosszba. - állítottam meg.
- Legyen Penny. -javasoltam.
- Ja, persze.. Ez olyan mintha azt mondanám, hogy legyen Emma. - forgatta meg a szemeit barátom.
- De Penny mind a kettőnket szeret.. - kezdtem el a vitát.
- Aha, de te lány vagy.. Bár téged is megüthetne, hogy hogyan élsz. - tetette gondolkodását Marvin és egyre idegesebb lettem.
- Most még a fogadásról van szó, vagy áttérünk a szexuális életetekre? - húzta fel a szemöldökét Emma.
- A helyedben nem szólnék bele. Semmi közöd nincsen hozzá, hogy én mikor veszekszem Marvinnal vagy, hogy mi mikor és mit csinálunk. - förmedtem rá.
- Oké, döntetlen az állás csak fejezzétek már be. - forgatta meg a szemeit Louis.
- Mind a ketten ugyan olyan borzasztóak vagytok. - jegyezte meg Daisy és elvonult Ben társaságában. Érdekes.
- Ha a mai este folyamán egyszer is hozzám mersz jönni én kicsinállak Eriksen. - néztem rá és rendeltem egy újabb felest, azt hiszem az utolsót. Míg kihozták a finomságot mindenki itt hagyott engem egyedül, úgy hogy mehet a móka. Lehúztam a rendelt italomat és indultam befele a táncparkett közepére.
- Ellie! - kapott kiabálva a kezem után Niall. - Segítened kellene. - a fülemhez hajolt, hogy ne kelljen kiabálnia.
- Én? - mutattam magamra.
- Emma visszautasított, de nem akarom feladni nála. - magyarázta.
- Én Emma kedvéért nem teszek semmit. - már indultam volna el.
- És ha ezzel leszállna Marvinról? - na itt már kezdett érdekelni a dolog. - Felkérhetem a hölgyet egy táncra? - kérdezte mikor beraktak egy lassú számot.
- Mi lenne a terv? - hála az égnek már nem kellett torkom szakadtából kiabálnom, hogy megértse mit mondok.
- Féltékennyé kéne tenni Emmát. Sőt, ezzel még Louist is féltékennyé tudod tenni. - kacsintott.
- Engem nem érdekel Louis. - rezzenéstelen volt az arcom.
- Aha, persze. Na a lényeg, ha Emma féltékeny lesz akkor eljön velem randira és az után leszáll Marvinról. És ehhez kell egy olyan személy akit Em utál és az te vagy. - mosolygott.
- Köszi. Nem tudom Niall, ez veszélyes. - gondolkodtam el.
- Miért? - értetlenkedett.
- Mert ez a visszájára is fordulhat.. - mondtam.
- Bízz bennem! - simogatta meg a hátamat.
- Csak Marvin miatt csinálom.. - jegyeztem meg.
- Akkor lépjünk le. - suttogta én pedig egy bólintás következtében elindultam a kijárat felé majd egy kezet éreztem a derekamon. Kiléptünk a meleg éjszakába, de fogalmam se volt, hogy hogyan is jutunk el a kibérelt házukig.
- Hívtam Markot a testőrömet, hogy jöjjön értünk. - mintha a fejembe olvasna. Amíg a fuvar meg nem érkezett nem szólaltunk egymáshoz, viszont azon nagyon kellett mosolyognom, ahogyan Niall üdvözli a testőrét, akit valószínűleg imád.
- Hello, Mark vagyok. - nézett rám.
- Ellie. - mosolyogtam rá és bepattantam hátra.
- Ennyire rossz volt a buli? - érdeklődött Mark.
- Más dolgunk van. - kacsintott rá Nialler. Megint egy kínos pár perces csend állt be, de a szőke ezt is kikerülte. - Miért vagy ennyire rideg?
- Niall.. Kevesen élik túl az életet úgy, ha gyengék. Nézz magadra! Szenvedsz Emma miatt pedig millió más lány van, de neked csak az kell akit nem kaphatsz meg. Híres vagy, bárkit megkaphatnál, akkor miért szenvedsz? - húztam fel a szemöldökömet.
- Látom nem kell neked magyarázkodnom, hogy miért pont ő. De ezzel nem oldasz meg semmit, ha nem engedsz magadhoz közel senkit. És, ha egy kicsit mégis... Akkor visszalépsz mert érzed a csalódást Marvinba. Ugyan Ellie, a vak is látja, hogy hogyan nézel rá. - szóval ide akart kilyukadni.
- Hogyan nézek rá? Mint az egyik legbizalmasabb barátomra? Igen. - nem fog megtörni. Hangosan felnevetett és ismét megrázta a fejét amitől a haja kicsit szétállt.
- És mi van Louisval? Hajthatatlan vágyat érzel iránta, de tartod még magad. - igaza volt. Kipróbálnám Louist és élvezném, ha velem csalná meg a barátnőjét akit millió directioner példaképnek tekint a semmiért. - Egyenlőre jó vagyok én. Nem? - a kezét a combomra helyezte és hihetetlennek tartom, hogy Mark előtt ezeket mondja.
- Be kell vallani, hogy megértem Emmát amiért odáig van érted. Kívánatos vagy, a szüzeknek főleg. - céloztam itt Emmára, kétlem, hogy volt már bárkivel is. Niall a kezével egyre feljebb közeledett amitől kicsit szűkösebben vettem a levegőt.
- Ne tereld a témát. Louis? - és elért a középponthoz.
- Mi van vele? - kérdeztem vissza.
- Én is ezt kérdezem. Lehetne egy normális kapcsolatod vele. - szinte már ajánlatnak hangzott.
- Jó nekem így. Kevesebb probléma.
- Attól még bejön nem? - kezd elegem lenni belőle, így már becsukott szemmel tartottam vissza magamat mivel Niall egyre hevesebben "kényeztetett".
- Persze, hogy bejön. Kibaszottul szexi. - sikerült kihúznia belőlem azt amit gondolok.
- Oké srácok, megérkeztünk. - mosolygott Mark és én egyből kipattantam egy köszönés kíséretében. Szinte már futottunk befelé és alig bírtuk kivárni, hogy a lift megérkezzen. Egy csengés jelezte, hogy itt van és amint becsukódott az ajtó Niall nekitámadt a nyakamnak én pedig a kezemmel fedeztem fel őt. Újabb csengést hallottunk ami azt jelentette, hogy megérkeztünk a nyolcas emeletre. A szőke ír fiú szinte már betörte az ajtót és ez már történelem srácok, na jó nem, csak egy vad éjszaka amiben semmi érzelem és csók nem volt, csak az érzelmek levezetése.
- De Penny mind a kettőnket szeret.. - kezdtem el a vitát.
- Aha, de te lány vagy.. Bár téged is megüthetne, hogy hogyan élsz. - tetette gondolkodását Marvin és egyre idegesebb lettem.
- Most még a fogadásról van szó, vagy áttérünk a szexuális életetekre? - húzta fel a szemöldökét Emma.
- A helyedben nem szólnék bele. Semmi közöd nincsen hozzá, hogy én mikor veszekszem Marvinnal vagy, hogy mi mikor és mit csinálunk. - förmedtem rá.
- Oké, döntetlen az állás csak fejezzétek már be. - forgatta meg a szemeit Louis.
- Mind a ketten ugyan olyan borzasztóak vagytok. - jegyezte meg Daisy és elvonult Ben társaságában. Érdekes.
- Ha a mai este folyamán egyszer is hozzám mersz jönni én kicsinállak Eriksen. - néztem rá és rendeltem egy újabb felest, azt hiszem az utolsót. Míg kihozták a finomságot mindenki itt hagyott engem egyedül, úgy hogy mehet a móka. Lehúztam a rendelt italomat és indultam befele a táncparkett közepére.
- Ellie! - kapott kiabálva a kezem után Niall. - Segítened kellene. - a fülemhez hajolt, hogy ne kelljen kiabálnia.
- Én? - mutattam magamra.
- Emma visszautasított, de nem akarom feladni nála. - magyarázta.
- Én Emma kedvéért nem teszek semmit. - már indultam volna el.
- És ha ezzel leszállna Marvinról? - na itt már kezdett érdekelni a dolog. - Felkérhetem a hölgyet egy táncra? - kérdezte mikor beraktak egy lassú számot.
- Mi lenne a terv? - hála az égnek már nem kellett torkom szakadtából kiabálnom, hogy megértse mit mondok.
- Féltékennyé kéne tenni Emmát. Sőt, ezzel még Louist is féltékennyé tudod tenni. - kacsintott.
- Engem nem érdekel Louis. - rezzenéstelen volt az arcom.
- Aha, persze. Na a lényeg, ha Emma féltékeny lesz akkor eljön velem randira és az után leszáll Marvinról. És ehhez kell egy olyan személy akit Em utál és az te vagy. - mosolygott.
- Köszi. Nem tudom Niall, ez veszélyes. - gondolkodtam el.
- Miért? - értetlenkedett.
- Mert ez a visszájára is fordulhat.. - mondtam.
- Bízz bennem! - simogatta meg a hátamat.
- Csak Marvin miatt csinálom.. - jegyeztem meg.
- Akkor lépjünk le. - suttogta én pedig egy bólintás következtében elindultam a kijárat felé majd egy kezet éreztem a derekamon. Kiléptünk a meleg éjszakába, de fogalmam se volt, hogy hogyan is jutunk el a kibérelt házukig.
- Hívtam Markot a testőrömet, hogy jöjjön értünk. - mintha a fejembe olvasna. Amíg a fuvar meg nem érkezett nem szólaltunk egymáshoz, viszont azon nagyon kellett mosolyognom, ahogyan Niall üdvözli a testőrét, akit valószínűleg imád.
- Hello, Mark vagyok. - nézett rám.
- Ellie. - mosolyogtam rá és bepattantam hátra.
- Ennyire rossz volt a buli? - érdeklődött Mark.
- Más dolgunk van. - kacsintott rá Nialler. Megint egy kínos pár perces csend állt be, de a szőke ezt is kikerülte. - Miért vagy ennyire rideg?
- Niall.. Kevesen élik túl az életet úgy, ha gyengék. Nézz magadra! Szenvedsz Emma miatt pedig millió más lány van, de neked csak az kell akit nem kaphatsz meg. Híres vagy, bárkit megkaphatnál, akkor miért szenvedsz? - húztam fel a szemöldökömet.
- Látom nem kell neked magyarázkodnom, hogy miért pont ő. De ezzel nem oldasz meg semmit, ha nem engedsz magadhoz közel senkit. És, ha egy kicsit mégis... Akkor visszalépsz mert érzed a csalódást Marvinba. Ugyan Ellie, a vak is látja, hogy hogyan nézel rá. - szóval ide akart kilyukadni.
- Hogyan nézek rá? Mint az egyik legbizalmasabb barátomra? Igen. - nem fog megtörni. Hangosan felnevetett és ismét megrázta a fejét amitől a haja kicsit szétállt.
- És mi van Louisval? Hajthatatlan vágyat érzel iránta, de tartod még magad. - igaza volt. Kipróbálnám Louist és élvezném, ha velem csalná meg a barátnőjét akit millió directioner példaképnek tekint a semmiért. - Egyenlőre jó vagyok én. Nem? - a kezét a combomra helyezte és hihetetlennek tartom, hogy Mark előtt ezeket mondja.
- Be kell vallani, hogy megértem Emmát amiért odáig van érted. Kívánatos vagy, a szüzeknek főleg. - céloztam itt Emmára, kétlem, hogy volt már bárkivel is. Niall a kezével egyre feljebb közeledett amitől kicsit szűkösebben vettem a levegőt.
- Ne tereld a témát. Louis? - és elért a középponthoz.
- Mi van vele? - kérdeztem vissza.
- Én is ezt kérdezem. Lehetne egy normális kapcsolatod vele. - szinte már ajánlatnak hangzott.
- Jó nekem így. Kevesebb probléma.
- Attól még bejön nem? - kezd elegem lenni belőle, így már becsukott szemmel tartottam vissza magamat mivel Niall egyre hevesebben "kényeztetett".
- Persze, hogy bejön. Kibaszottul szexi. - sikerült kihúznia belőlem azt amit gondolok.
- Oké srácok, megérkeztünk. - mosolygott Mark és én egyből kipattantam egy köszönés kíséretében. Szinte már futottunk befelé és alig bírtuk kivárni, hogy a lift megérkezzen. Egy csengés jelezte, hogy itt van és amint becsukódott az ajtó Niall nekitámadt a nyakamnak én pedig a kezemmel fedeztem fel őt. Újabb csengést hallottunk ami azt jelentette, hogy megérkeztünk a nyolcas emeletre. A szőke ír fiú szinte már betörte az ajtót és ez már történelem srácok, na jó nem, csak egy vad éjszaka amiben semmi érzelem és csók nem volt, csak az érzelmek levezetése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése