Tegnap este folyamán miután bezártam nem bírtam magammal utána mentem, mert így nem érhet véget ez. Nem tudom elfelejteni bármennyire is akarom és ahogy Ő mondta nem is akarom elfelejteni. Szeretem Őt! Így hát utána mentem és kiöntöttem neki a szívem és most itt vagyok mellette és már jön fel a nap ami egyet jelent mindjárt indulnak.
-Jó reggelt - simogattam az arcát.
-Ha mellettem vagy mindig jó a reggelem - húzta mosolyra a száját.
-Hát akkor szörnyű reggeleid lesznek holnaptól - mosolyogtam rá és közelebb bújtam hozzá.
-Nem akarok búcsúzni - szorított magához.
-Akarni a vécén kell - csókoltam meg. -Különben is már elbúcsúztunk az a csók az volt.
-Em - ült fel és engem is felültette. -Én megígértem neked valamit tegnap most te jössz!
-Megígérem, hogy várni fogok rád ameddig kell - csókoltam meg. -Elég?
-Te neked se az erősséged a szavalás - nevetett.
-Szemét - mosolyogtam rá és egy párnával megdobtam amit Ő rögtön visszadobott.
Amikor befejeztük a spéci párna csatánkat felöltöztünk míg Ő a maradék holmiját összeszedte.
Már kész voltunk mindennel én épp indultam volna amikor megragadt a csuklóm és visszahúzott.
-Nem kísérsz ki a reptérre? - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Így is nehéz a búcsú - tettem a kezem a mellkasára aztán lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam a szájára.
-Minden egyes órába, percbe és másodpercbe írok esetleg hívlak - mondta.
-Ajánlom is - mosolyogtam rá.
-Hiányozni fogsz - mondta és magához húzott.
-Nekem is - mondtam.
Utoljára megcsókolt aztán kézen fogva lementünk a lépcsőn ahol már a többiek vártak.
-Emma te mit keresel itt? - lepődött meg Louis.
-Nem téged - forgattam meg a szemem. Meg kéne már neki mondanom, hogy nem haragszom rá.
-Szexeltettek? - kérdezte kíváncsian Harry.
-Harry te fogsz a legjobban hiányozni - veregettem meg a vállát.
-És én? - vágta rá Niall.
-Na jó csak utánad jön Harry - fordultam felé és lábujj hegyre állva egy puszit nyomtam a szájára mindenki előtt.
-Öööö... valamiről lemaradtunk? - kérdezte Zayn.
-Majd elmesélem - legyintett Niall.
-Pasi beszélgetés az vajon milyen? - nevettem.
-Ki kísérsz minket a reptérre? - kérdezte a semmiből Liam.
-Nem engem, ha lesztek olyan kedvesek hazavinnétek? - néztem rájuk szépen.
Mosolyogva bólintottak mire mindegyikük karjába ugrottam.
A turné busszal mentek, mert oda pakolták be a holmikat így felszálltam a buszra ahol tipikus kan szag volt. Szerintem ezek sose fürödtek a buszon csak befújták magukat mindig és ennyi. Az útközben nem igen beszélgettünk az én fejem Niall vállán pihent amikor hirtelen megbökött valaki az a valaki meg Louis volt.
-Mit akarsz? - mordultam rá.
-Van rá esély, hogy egyszer újra legjobb barátok legyünk? - kérdezte. Igen van és már meg is bocsájtottam. Ha Niallnak kiöntöttem a szívem akkor a legjobb barátommal se lehetek kegyetlen.
-Bevallom már rég megbocsájtottam neked csak a szívembe a kapuk mindvégig zárva voltak tegnap estig - mosolyogtam rá. -Louis Tomlinson te mindig a legjobb barátom maradsz!
-Ennek örülök - mosolygott rám és megöleltem.
-Kijelentem minden rendben van már - szólalt fel Liam.
-Ne ezt ne - kértem. -Most ezt kijelentetted jönnek a bajok hidd el!
-Paranoiás vagy Em - nevetett Zayn.
-Csak hiszitek - mondtam. -De lehet, hogy egy kicsit...
-Nem lesz baj - húzott magához Niall és megpusziltam a fejem búbját.
A busz megállt és még utoljára megöleltem a fiúkat míg Niallnak egy hosszas csókot nyomtam édes szájára és lefutottam a buszról. Végig néztem amíg a busz elhajt mellettem aztán elindultam az épület felé. Mint mindig megint lépcsőztem addig is előkerestem a kulcsom és amikor felértem gyorsan kinyitottam az ajtót és nagyon halkan belopóztam a házba. Szerencsétlenségemre Ben szobájából épp akkor jött ki Dais.
-Mit keresel itt? - kérdeztem.
-Hol voltál? - kérdezte.
-Te nem láttál semmit, én nem láttam semmit - mondtam.
-Okés - bólintott és hagytam tovább menni gondolom hazamegy.
Besétáltam a szobámba és amint beértem az ágyamra dőltem. Emma Gellert szíve újra nyitva van és megtelt szeretettel ismét. Boldog vagyok, mert szeret és boldog vagyok, mert vele vagyok igaz, hogy most elmegy, de tudom, hogy sose hagyna el.
Az ablakhoz sétáltam és leültem az ablak elé és csak meredtem ki az ablakon. Vajon most mit csinálhat? Vajon most Ő is rám gondol? Remélem este az álmaimba mindig megjelenik, ha már a valóságba messze vagyunk. Mérhetetlenül beleszeretettem.
***
Olyan furcsa érzés, hogy a fiúk nincsenek itt velünk hiányzik a bugyuta nevetésük és az idióta poénjaik. De legfőképpen hiányzik Niall édes mosolya.
-Em min gondolkozol? - bökött meg Dais mosolyogva mire mindenki rám nézett.
Hirtelen eszembe jutott valami nagy félreértés.
-Ki mondta Niallnak, hogy terhes vagyok? - kérdeztem.
-Én, de én Marvintól tudom - mondta Ellie aki gyorsan Marvinra mutatott.
-Nem vagyok terhes - jelentem ki. -Csak drága Daisy és Erica hitte azt és miattuk meg kellet csinálnom a tesztet!
-Bocsi megkérdezhettem volna - mondta bűnbánóan.
-Semmibaj - legyintettem a kezemmel és rámosolyogtam.
-Várj valami van itt hisz, ha nem lenne valami akkor kiabálva kérdezted volna ezt - gondolkozott el Ellie.
-Mi a titkod? - kérdezte Penny.
-Titok? Milyen titok? Azt hiszem a kettes asztaltól nem kérdeztem meg mit kér - hadartam.
-Állj már ki is vitted nekik a rendelés - fogott vissza Jack.
-Hadard most az igazat - folytatta Ellie.
-Niall.... - kezdtem mire mindenki előre hajolt ültébe. -És én... csókolóztunk!
-Mi van? - fogta meg mindenki a poharát és egyszerre kiköpték az innivalót.
-Igen? - kérdeztem visszafojtva a nevetést.
-És most együtt vagytok? Vagy mi a szösz van? - kérdezte izgatottan Dais.
-Nyilvánvaló, mert Harry elmondta, hogy reggel találkozott Emmával - vágta rá mosolyogva Erica.
-Te mikor találkoztál vele? - kérdeztem.
-Kimentünk a reptérre elköszönni tőlük - mondta boldogan Erica.
-Hol aludtál húgi? - kíváncsiskodott Ben.
-Túl sok időt töltesz Daisyvel - nevettem.
-Tényleg, ha itt tartunk - kezdte Ellie. -Mi van közted és Ben között?
-Hiába kérdezed nem mondja el - forgattam meg a szemem.
-Ding-ding - mosolygott Daisy.
-Húgi te ugye nem töltötted Bennél az éjszakát? - kérdezte Marvin.
-Ha azt mondom igen mit teszel? - kérdezte nem törődve Dais.
-Nem engedem, hogy egy ilyennel légy együtt - vágta rá Marvin.
-Nem érdekel amit gondolsz - mondta Dais.
-Majd érdekelni fog, ha anyáéknak elmondom milyen fiúnál töltöd az éjszakát aki csak kihasznál - morogta Marvin.
-Szállj le az életemről Marvin - kiabálta Dasiy.
-Bocs nem tehetem, mert a húgom vagy - kiabálta Marvin.
-Bár csak ne lennél a testvérem - viharzott ki Dais.
-Ezt elszúrtad - bólogatott Ellie mire mindenki bólintott.
-Utána megyek - mondta Ben mire Marvin visszafogta.
-Meg ne próbáld - szorította össze a fogait Marvin.
-Mert mi lesz? Megversz? Állok elébe - vágta rá Ben mire Marvin megütötte.
-Marvin - kiabáltam rá és egyből a bátyámhoz rohantam. -Menj el!
-Megérdemelte nem hagyom, hogy a húgomat kihasználja - rohant el Marvin.
Nem törődtem vele csak segítettem felállni Bennek.
-Jól vagy? - kérdeztem.
-Jól vagyok húgi csak még egyszer lássam meg nem marad a talpán - fenyegetőzött Ben.
-Nem, nem verekedhetsz, mert megsérülsz - kötöttem ki.
-Miért? A verekedés szexi - mosolygott Ellie. -Sőt a heges férfiak begerjesztenek.
-Te nem Louissal jársz? - nevettem.
-Én nem... maradjunk abba, hogy vele vagyok - mondta Ellie.
-Ellie Stinson szerelmes - nevetett Luke mire Ellie elkezdte püfölni egy párnával. -Á ne ez fáj!
Ellie addig ütötte Lukeot míg bírta addig Erica, Penny, Jack és Ben meg én a pulthoz sétáltunk. Kerestem egy jég akut Ben arcára amit odaadtam neki is elkezdtem törölgetni a poharakat.
Hirtelen a zsebembe rezegni kezdett a mobilom ami annyit jelenthet, hogy Niall keress így hirtelen mindent elejtettem a kezemből és kapkodva vettem fel a telefonom.
-Szépségem mindjárt landolunk - hallottam meg édes hangját amitől az arcom olyan lett, mint Daisy hajszíne. A többiek mosolyogva figyeltek.
-És minden rendben volt? Megcsaltál már a repülőn? - kérdeztem mosolyogva.
-Buta vagy, ha ilyet feltételezel - nevetett.
-Niall ez Emma? Ott van Ellie? - hallottam meg Louis hangját.
-Szia Louis - kiabáltam a telefonba. -Ellie Stinsont várják a pultnál!
-Ki az? - emelte meg a fejét Ellie. -Nem érek rá.
-A herceged fehér lovon - nevettem.
-Mond meg neki, hogy majd este hívjon amit mondott - hadarta el és tovább püfölte Lukeot.
-Éppen verekszik - mondtam a telefonba.
-Micsoda? Kivel? - ijedt meg Louis.
-Louis majd este hívd fel azt mondta te mondtad, hogy akkor hívod - mondtam. -És most békén hagynál minket beszélgetni?
-Nem illik telefonba szexelni - duzzogott.
-Szia Louis - hallottam meg Niall hangját. -Elment.
-Végre - nevettem.
-Már most hiányzol - kezdte Niall.
-Nekem is hiányzol - támaszkodtam meg a pultnak és éreztem, hogy bal lábam megemelkedik.
-Ez a tipikus Emma Gellert állás amikor halálosan szerelmes valakibe - suttogta Ben a többieknek.
-Figyelj majd este beszélünk most túl sok a néző - nevettem a többiekre célozva.
-Rendben szeretlek - mondta mosolyogva.
-Én is téged - mondtam és letette.
A többiekhez fordultam mosolyogva és a fejemet csóváltam mire Ők csak kuncogtak. Bolondok egytől egyig!
*Másnap*
Az éjjel semmit se aludtam, mert végig Niallel beszéltem aztán amikor nem beszéltünk akkor sms-eztünk szóval kusza éjszakám volt, de szerencsére ma nem dolgozok. Viszont mégse alhattam sokáig, mert megbeszéltük a többiekkel, hogy a bárba összegyűlünk és így is tettünk.
Már a kávézóba ültem és most lett kereken dél ami annyit jelent, hogy kezdődik a déli híradó amibe megemlítik a sztár pletykákat. Fúj, de utálom azokat!
-Vajon most melyik szerencsétlen sztárról mondanak hülyeséget? - kérdezte Ellie.
-Úgy néz ki a One Direction még csak tegnap jött vissza
Amikor megjelentek a képek a képernyőn hirtelen köpni-nyelni nem tudtam és majd nem összeestem. Ez nem lehet ez egy rossz vicc! Egész este velem beszélt és nem említette, hogy találkozik vele pedig a képek eredetinek tűnnek. És, ha jól látom Demi megfogná a kezét. Nem, ez nem lehet!
-Jól vagy? - fordult felém mindenki.
-Friss levegőre van szükségem - álltam fel és ott hagytam Őket, de fél fülel még meghallottam a tévéből a nő hangját.
-Viszont Niall bandatársára Louis Tomlinsonra is rájár a rúd mostanság hisz tegnap a repülőtéren elég közel került egy másik lányhoz aki nem Eleanor Calder. Vajon Eleanor ehhez mit szól? ... - a további részeket már nem hallottam, mert kirohantam a bárból és haza felé vettem az irányt miközben gondolkoztam.
Nem értem most mi van tegnap megígérte nekem mindent amit lehetett és azt mondta szeret és másnap máris elfelejtett. Nem értem! Én azt hittem komolyan gondolja.
Várjunk lehet ez csak egy rossz tévedés nem hallgathatok egy hülye pletykás nőre aki általában mindig a kamut mondja. Fel kell hívnom Niallt és tőle megkérdezni!
Elővettem a telefonom és rögtön tárcsáztam Niall számát. A második csörgésre fel is vette, de a hang aki beleszólt az nem Ő volt.
-Niall Horan telefonja ki keresi? - szólt bele egy női hang.
-Kivel beszélek? - kérdeztem félénken.
-Demi Lovato vagyok - mondta és a szívem darabokba tört.
Nem bírtam válaszolni így csak kinyomtam a telefonom és hazáig futottam. Miért? Miért csinálja ezt velem? Kinyitotta a szívem és megtöltötte boldogsággal most meg teljesen összetörte. Miért? Azt mondta szeret! Hazudott. Kihasznált. Elhihetett velem mindent amit lehetett. Sose gondoltam volna róla ilyet hisz Niallra bárki ránéz csak a jóság és a szeretet jut eszébe, de valójában Ő is ugyanolyan, mint a többi fiú akik hitegetik a lányokat. Nem akarom többé látni!
Amint hazaértem csak berontottam az ajtón és nem érdekelt anya meg apa szólítása csak futottam a szobáimig ahova azonnal bezárkóztam. Lefeküdtem az ágyamra felhúztam a lábaimat és csak zokogtam míg az ajtómon anyáék dörömböltek. Nem bírom, nem megy én szeretem Őt még ezután is, de nem bírok a szemébe nézni ezután átvert, hazudott nekem. Mikor fordul már minden jóra? Mikor fordul a kocka én felém is? Amikor végre boldog lehetnék Vele, mellette. Miért kell nekem mindig szenvednem a szerelem miatt? Miért?
Kezembe vettem egy papírt és egy tollat meg a gitárom és lapra vettem az érzéseimet.
"A fontos ígéretek elszálltak az idővel
Megfulladok az emlékek tengerében
Építettem egy kastélyt az álmokból
Mely most összedőlt..."
*Ellie Stinson szemszöge*
Emma után akartam menni, de ekkor meghallottam Louis nevét a tévében, így maradtam.
"Viszont Niall bandatársára Louis Tomlinsonra is rájár a rúd mostanság hisz tegnap a repülőtéren elég közel került egy másik lányhoz aki nem Eleanor Calder. Vajon Eleanor ehhez mit szól? Elounor páros végét jelentheti ez a kis incidens? Hisz alig láttuk őket együtt az elmúlt pár hétben. És ehhez mit szólnak a rajongók? Kíváncsian várjuk a fejleményeket mind a két szívtiprótól!"
- Baszki. - suttogtam magam elé. Újra és újra játszódott a fejemben az összes mondata ennek a nőnek.
- Szerintem hívd fel. - mondta Erica.
- Persze...Az ölébe ne ugorjak? - néztem rá mérgesen.
- Már előre látom ahogy a rajongók szétszednek engem. Ízekre. - nyeltem egy nagyot.
- Louis? Ellievel beszélned kéne a hírekről. - hallottam meg Penny hangját ahogy már a telefonba beszél Louisval.
- Ellie, mi történt? - kérdezte.
- Hogy mi történt? A hírek máris rólunk szólnak illetve Demi Lovatoról és Niall Horanról. Mégis ez hogyan Louis? Nekem végem, érted? - pánikoltam.
- Nyugodj meg. Ez még nem jelent semmit, mármint a tévé. Figyelj, Eleanor már itt van, beszélek vele.
- És legalább jót dugtatok? - kérdeztem flegmán.
- El, fejezd be. - szólt rám. - Nem történt semmi. 1 hónapot bírj ki kérlek! Utána újra találkozunk!
- Hát ez nem nyugtató Louis. - már sokkal nyugodtabb volt a hangom.
- Tudom, ne haragudj. - mondta halkan.
- Ez a munkád, miért haragudnék? Nekem még munkám sincs. - nevettem fel.
- Nem mész továbbtanulni? - kérdezte.
- Önszántamból mikor már nem kötelező? Ne röhögtess kérlek.- mondtam és beállt egy hosszú csend. - Akkor, csak 1 hónap múlva látlak újra? - kérdeztem.
- Igen Ellie. - ahogy kimondta a nevemet egy nagyot dobbant a szívem és az arcom kicsit megfeszült. Hihetetlen az, hogy hogyan tudja kimondani a nevemet.
- Ó, Eleanor baszd meg magad. - mondtam, vagyis csak magamba szerettem volna. Mindenki nevetett körülöttem még Louis is. - Ne haragudj.. én.. - nem tudtam, hogy mit mondhatnék.
- Semmi baj. Most leteszem, majd még este hívlak okés? - kérdezte.
- Rendben. - feleltem halkan.
- Ne verekedj össze senkivel! Csókollak. - mondta lágy hangon.
- Szia Louis. - komolyan? "Szia Louis."? Egy balfék vagy Ellie Stinson!
- "Eleanor baszd meg magad?" - nevetett Jack.
- Én most elmegyek a McLaren'sbe. Penny jöttök? - kérdeztem tőlük, de végül csak Penny jött velem. Egész úton meg se szólaltunk, én csak agyaltam a történteken és próbáltam összerakni a képet. Illetve elhelyezni valahol Louist. Gondolkodásomat egy aranyos lány zavarta meg aki megállított minket az utcán.
- Segíthetünk? - kérdezte Penny.
- Te vagy az a lány a reggeli hírekből? - kérdését félénken felém szegezte.
- Mi? - ő egy rajongó. - Én vagyok. - mondtam halkan.
- És most mi van közted és Louis között? Eleanor? - kérdezte a lány.
- Minden időben ki fog derülni. - mosolyogtam egy aprót.
- Én igazából Larry shipper vagyok, úgyhogy örülnék, ha Eleanor már nem lenne mellette. - meg én. Mondd csak ki.
- Várj! Mi az a Larry? - kérdezte Penny szinte a számból kihúzva a kérdést.
- Harry és Louis ship neve. Sokan úgy gondoljuk a directionerek közül, hogy ők egy párt alkotnak titokban. - mesélte.
- Ha nem kürtölöd szét, hogy én, én vagyok, akkor elintézem, hogy a kedvenced bekövessen twitteren és elmondom az igazat Larryről. - ajánlottam fel a lánynak.
- Megtennéd? - a szemei csak úgy csillogtak.
- De semmi tweet vagy Insatgram poszt, illetve Facebook. - mondtam a feltételeket mire a szívére tette a kezét, ahogyan Louis. - Nem létezik olyan, hogy Larry. Ők csak barátok, sajnálom. És ki a kedvenced? - kérdeztem terelve a "szomorú" hírt.
- Igazából sejtettem. Vagyis a mai hírek miatt. Louis soha nem szorította így magához Eleanort, mint téged. A nevem Vivian Drake, twitteren kisbetűkkel, egybe ugyan ez. A kedvencem Louis. - mondta.
- Rendben. - mosolyogtam rá. Szegény, szerintem azt hitte, hogy zavarni fog, ha azt mondja, hogy Louis.
- Kérhetek egy fotót? - kérdezte kicsit szégyenlősen.
- Hát... - néztem rá Pennyre, aki bólintott. - Oké. - mosolyogtam kedvesen. Vivian beállt mellém és úgy mosolygott, mint a vadalma. Penny elkészítette a képet és már épp indulni akartunk.
- Köszönöm, szépen! Lehet még egy kérdésem? - kérdezte a lány.
- Az utolsó. - nevettem.
- Sophia milyen? - nem értettem a kérdést. - Vagy nem találkoztál még vele? - kérdezte,
- De, találkoztam már vele. Ő nagyon aranyos, kedves és gyönyörű lány. Kicsit félénk, de jó társaságban eltudja engedni magát. Nagyon szeretik egymást Liammel, szinte hihetetlen, hogy hogyan. - mosolyogtam, de végig Louis járt a fejemben.
- Köszönöm még egyszer! - mosolygott félénken.
- Legyen szép napod! - mondtam utána és egy gyors köszönés után mi is mehettünk az utunkra.
Gyors léptekkel folytattuk az utunkat, immáron a szánk be se állt, végig a Vivianos esetről beszélgettünk. Megérkezve a bárba, levágtattunk a lépcsőn, köszöntünk Carl fiának, Tomnak illetve Alexának és egyenesen a helyünket vettük célul ahol Ted bácsi és Marshall bácsi foglalt helyet.
- Itt a lányom és az egyik legjobb barátnője. Rég láttalak titeket! - viccelődött Ted bácsi. Leültünk melléjük én pedig tovább agyaltam. Sehogy se tudom eldönteni, hogy Louis most mi is nekem. A barátom? A szerelmem? Vagy csak egy fellángolás? Megittam a sörömet, amit időközben Alexa hozott ki és csak hallgattam a többiek beszélgetését.
- Ellie, mit tudsz a két gyermekemről? - kérdezte Marshall bácsi.
- Összevesztek. Nem tudom, hogy hol vannak. - mondtam mikor Daisy toppant be, mögötte pedig Marvin.
- Minden oké? - kérdezte Penny.
- Mondd meg ennek a seggfejnek, hogy nincs rendben semmi. - ült le mellénk Daisy.
- Daisy azt mondja, hogy nincs rendben semmi. - mondta Penny.
- Hallottam. - forgatta meg a szemeit Marvin és odahúzott hozzánk egy széket mikor apa mérges fejét láttam meg. Vajon most mit csináltam?
- Ellie, beszélnünk kell. - mondta Ted bácsi.
- Mi? Mégis miről? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem csak velünk kell beszélned, hanem anyádékkal is. - nem értem Ted bácsit.
- Ellie Stinson! Ez mi, ha megkérdezhetem? - dobott elém egy újságot. Jobban szemügyre vettem ahol magamat és Louis láttam a címlapon.
- Na baszki. - suttogtam. Az arcom tisztán kivehető volt, de nem értem, hogy egy nap alatt hogyan tudják ezt összehozni.
- Anyádék már várnak. Indulás. - apa szinte már kiabált. Ahogyan Marshall bácsi és Ted bácsi felállt, nekem is fel kellett.
- Mehetünk mi is? - kérdezte Marvin.
- Most nem, sajnálom. - mondta apu és megfogta a karomat. - Emlékezetes lesz számodra a mai beszélgetés. - mondta nekem és elkezdett húzni. Egészen hazáig mentünk, és beérve a lakásba megláttam Tracy néni aggódó tekintetét, anya mérges pillantását, Lily néni pedig csak rám se mert nézni.
- Mi van már? - akadtam ki.
- Louis Tomlinson? - kérdezte felhúzott szemöldökkel anya.
- Mi van vele? - a szívem kihagyott egy ütemet. Féltem, hogy valami baja esett, de azt miért anyáéknak mondták volna?
- Komolyan aggódunk érted. - mondta Ted bácsi.
- Még is miért? - néztem nagyon csúnyán.
- Be kell fejezned ezt az életmódot, amit apád is követett! - mondta mérgesen anya.
- Én már befejeztem! - akadtam ki, hisz már vagy 2 hete nem feküdtem le senkivel.
- Nem fejezted még be! Eddig azt gondoltuk, hogy oké, élned kell. De! Túl sok mindent megengedsz magadnak mostanában! Elmész csak úgy Londonba, amikor azt mondtad, hogy nem fogsz? Aztán haza se jössz a hétvégére, alig vagy már itthon! - apa nagyon mérges.
- Sajnálom tényleg, de már vége van annak a korszaknak amit csináltam! - erősítettem meg magamat.
- Akkor Louis Tomlinsonnal mi van? Befeküdtél az ágyába vagy nem? - húzta fel a szemöldökét Lily néni.
- Én nem feküdtem be az ágyába. Bevallom háromszor aludtam vele, de nem történt semmi! - a szívem egyre gyorsabban dobogott.
- Persze.. - mondta Marshall bácsi.
- Louis nem hagyta volna! Ő megváltoztat. - mondtam az utolsó két szót halkabban. - Úgy érzem, hogy mellette megtudhatom milyen is az élet, ha szeret valaki. Azt hiszem ő az én lebenslangerschickalsschatzom. - néztem rájuk könnyes szemmel. - Én nem akarom folytatni azt az életet én csak vele akarok lenni azt hiszem! Higgyétek el, hogy én küzdök azzal, hogy ne essek vissza! - néztem rájuk és csak Louisra tudtam gondolni.- De miért egy sztár? - ült le mellém anyu.
- Nem tudom.. Annyira.. Le se tudom írni, hogy milyen, nem tudom szavakba önteni. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek tőle és az érzéstől, mert azzal is küzdök! Le akarom győzni a
korlátjaimat, de nem megy, ha ti nem támogattok és segítetek nekem és nem megy ha nem tudok vele beszélni. - kezdem félteni a szívemet, hisz szinte kiakar ugrani a helyéről.
- Ne haragudj ránk. - mondta Tracy néni és leguggolt elém.
- Ügyvédelve süti bíró? - kérdezte Lily néni.
- Teljes mértékben ügyvédelve! - mosolygott Marshall bácsi.
- Az volt az első csókunk. - mutattam a címlapra.
- És milyen volt? - ült le elénk Ted bácsi.
- Ha nem tartott volna, tuti összeesek! Annyira tökéletes ő maga és a pillanat is az volt. A szívem majd kiugrott a helyéről és akkor is, ha csak visszagondolok arra. - mosolyodtam el, de a könny ott volt a szememben. Hiányzik. Szívbemaróan fájdalmasan és meggondolatlanul hiányzik az életemből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése