-Emma nyisd már ki a fenébe már - dörömböltem az ajtón már bő fél órája. -Egy hét telt el azóta Emma nem lehetsz örökké odabent! Enned is kéne!
A fülemet az ajtóra tapasztottam amikor semmi választ nem hallottam és a fülemmel se hallottam semmit. Mit csinálhat odabent? Féltem, mert a kishúgom akinek darabokba tört a szíve. Csak jöjjön vissza Niall én megölöm, hogy ezt tette az én örök vidám húgocskámmal.
-Ben add fel nem válaszol senkinek se - jött mellém anya és megfogta a vállam.
-Egy hete kuksol bent a szobájába és enni se eszik! Féltem - fordulok felé.
-Tudom - mondta anya szomorúan. -A kislányom...
-Anya hé ne sírj - fogta mindkét vállát. -Rendben lesz! Csinálj neki valami finomat téged beenged.
-De nem szól hozzám ami olyan rossz - motyogta anya.
-Összetört a szíve adnunk kell neki egy kis időt - sóhajtottam.
-Mennyit? - jött mellénk apa aki rögtön magához húzott minket.
-Szólok Monicának, hogy csináljon valami finomat - törölte meg anya a szemét. -Ross te maradj Emma ajtaja mellett! Te meg fiatal ember menj le a többiekhez kicsit kapcsolódj ki mi vigyázzunk rá.
Nem tetszett az ötlet, de belement így ott hagytam Őket szótlanul és írtam Daisynek, hogy merre vannak mire válaszul megírta, hogy a kávézóba. Jé eddig csak akkor voltak a Central Perkbe amikor Emma dolgozott, hogy együtt legyen a csapat csak nem megszerették a helyet? Csoda!
Amikor oda értem és a kanapén ült Ellie, Penny, Daisy meg Erica míg a két fotelbe Jack és Luke persze Marvin nem jött el mivel összeveszett a húgával és én se vagyok hajlandó elviselni itt a törzshelyemen.
Odalopakodtam a lányok mögé és hangosan rájuk kiabáltam.
-Haló!
-Ben - fordultak meg vihogva egyszerre mire én elkezdtem nevetni.
-Tudjátok milyen vicces fejet vágtattok elsőnek - nevettem.
-Most meghalsz Ben Gellert - morogta Ellie és átmászott a kanapén és egyenesen rám vesse magát.
-Oh szóval te szeretsz felül lenni ez tetszik - vigyorogtam rá. -Kínozz csak!
-Gusztustalan vagy - forgatta meg a szemét és térdével a kényes pontomat érintette. -Én mindig kínozni foglak Beni.
Felállt és a kezét felém nyújtotta míg én óvatosan elbicegtem a kanapéig és a karfájára leültem.
-Ezt észbe tartom - szólaltam meg egy kis idő után mire mindenki rám nézett. -Sose ijesszem meg Ellie Stinsont!
-Helyes gondolat Geller - mosolygott rám Ellie mire gúnyosan vissza mosolyogtam rá.
-Mi van Emmával? - csapott a térdemre Erica amitől majd nem leestem a földre. -Ne ijedezz nem bánt senki! Még.
-Miért is van unokatestvérem? Miért? - néztem fel a plafonra aztán témaváltás kép válaszoltam a kérdésére. -Még mindig nem jön ki a szobájából és nem is szólal meg. Nagyon aggódunk miatt mivel nem is eszik.
-Egy hete be van zárkózva az lehetetlen, hogy még mindig maga alatt legyen - mondta fejét rázva Ellie. -Hacsak...
-Hacsak mi? - kérdeztünk rá egyszerre.
-Hacsak nem ígért meg neki valamit Niall amit most ezzel megszegett - folytatta Ellie.
-Becsapta - bólintott Daisy. -Biztosan becsapta.
-Megölöm - morogtam majd Erica felé fordultam. -Amúgy tudsz valamit a róluk?
-Turnéznak - rántotta meg a vállát.
-Nem tartod a kapcsolatot Harryvel? - kérdezte Penny.
-Néha sms-ezünk amikor ráér és ennyi - mondta nem törődően Erica.
-Valami kaki van körülötted - mondta Ellie míg Dais bólogatott.
-Kakiról jut eszembe - szólaltam meg. -Ellie mi van a fiúkkal?
-Köszi, hogy a kakiról jutok eszedbe - morogta Ellie. -Amúgy 1 hónap múlva szünetük lesz!
-Jön a herceged - ölelte át Dais Elliet.
-Mikor lesz az esküvő? - nevetett Luke.
-Szerelmet vallasz neki? - folytatta Jack.
-Louis nem a hercegem - vágta rá Ellie durcásan. -Csak a... nem tudom mim.
-A pasid - köhögött bele Penny.
-Ellie Stinsonnak pasija van csípjetek meg - nevetett Luke.
-Inkább megrúglak - dobta hozzá a párnát.
-Téma váltás - emelte magasba a kezét Daisy mielőtt veszekedés tört volna ki aztán felém fordult. -Ben a szüleim üzenték, hogy mondjam meg neked, hogy meghívtak vacsorára. Eljössz?
-Hát nem tudom, mert a húgom... - vakartam meg a tarkóm.
-A szüleid vigyáznak rá és, ha kell mi is átmegyünk - vágta rá Jack mire az egész csapat bólogatott.
-Akkor oké - egyeztem bele. -Amúgy mi van Marvinnal? Ő sem bánja?
-Ki az a Marvin? Nem érdekel mit bán és mit nem - morogta Dais.
-Daisy Ő a bátyád - tettem a kezem a kezére. -Csak védeni akar.
-Nem érdekel védje az anyukáját - vágta rá Dais.
Mindenki kikerekedett szemekkel nézett Daisyre aztán elnevettük magunkat aztán Daisy is rájött mit mondott és Ő is elnevette magát. Mondjuk amikor Daisy társaságába vagyok mindig mosolygok nem tudom Ő valahogy előhozza belőlem mindig a jót a vörös hajával és édes mosolyával na meg persze a nagy szemeivel.
Percek, órák elteltével Ellie újra elemébe volt.
-Jack kérlek már - ütögette Ellie unokatestvérem vállát.
-Nem, Ellie nem - sóhajtott.
-Emlékezz vissza Lukenak is megtaláltam a csajt aki hozzáillik - csüngött még mindig Jack nyakán Ellie. -Jackie kérlek!
-Igaza van - szólalt meg mosolyogva Luke mire Ellie hevesen bólogatott.
-Rendben, de ha nem sikerül te fizeted nekem 1 hétig a bárba a piát - egyezett bele Jack.
-Benne vagyok - fogott vele kezet Ellie aztán Jacket magával húzta. -Na,de gyere már meg is van a csaj!
Hátrafordultunk ki a kiszemelt és egy elégé dögös szőke hajú lányt fogott ki Ellie Jacknek ami pont unokatestvérem esete. A lány az ablak melletti asztalnál ült így hallani nem hallottunk semmit viszont tudtuk, hogy alakul ez az egész. Ellie gyorsan lerendezte aztán futott is vissza hozzánk és számolt vissza háromtól mire Jack megjelent.
-Na? Na? Na? Megmondtam? - vigyorgott Ellie.
-Nincs ingyen piám - szomorodott el Jack aztán egyből felvidult amikor felmutatta az olvasható telefonszámot. -De ma este van randim!
-Nem akarok ujjal mutogatni, de ezt nem is tudom kinek köszönheted - mutogatott magára Ellie.
-Jaj köszönöm drága jóságos Ellie - ölelte meg Jack Elliet és elkezdte puszilgatni a fejét persze azért, hogy idegesítse.
-Hé ne fúj már - tolta el magától Ellie Jacket.
Daisyre néztem aki az órájára mutatott így elmentem beszélni Emma főnökével és elmondtam neki a történteket amit azonnal megértet és várja dolgozni Emmát amint jóban lesz. Jó kicsit hazudtam neki, mert azt mondtam nagyon beteg, de az mellékes. A többiekhez visszaérve elhatározták, hogy mindenki megy az útjára vagyis Penny, Erica és Ellie azt mondta van egy kis elintézni valója míg Luke elrángatta magával Jacket sztriptíz bárba amiből persze engem kihagynak a mocskosok. Jön még kutyára dér!
Daisyvel elindultunk hozzájuk, de mivel én nem tudtam merre laknak így csak nézegettem ide-oda, hogy mindent jól megjegyezzek, hogy haza találjak. Az egész út alatt nem szóltunk egymáshoz a kezemet a nadrágom zsebébe tettem és úgy mentem arra amerre Ő amikor hirtelen Daisy megbotlott én meg egyből megfogtam. Hirtelen nagyon közel került hozzám és a kezemmel simogattam derekát.
-Óvatosan - suttogtam.
-Köszi - mosolygott rám.
Zavartan, de elengedtem pedig, ha Ő nem Daisy lenne már rég lekaptam volna. De Ő Daisy.
Amint a lakásukhoz értünk és beléptem a házba ahol senki se volt egyből Daisyre néztem furcsán.
-A szüleid? - kérdeztem.
-Daisy... - kezdtem el mire a kezét a számra tette és megcsókolt. Férfiből vagyunk így egyből visszacsókoltam.
A kezemet végig futtattam gyönyörű vörös hajába míg Ő a pólóm végével játszadozott. Leterítettem a kanapéra, de ajkaink egyszer se váltak szét amikor észbe kaptam. Ez így nem hiszem, hogy jó Ő Daisy. Nem azt mondom, hogy nem szép Daisy, mert Ő gyönyörű csak... csak van egy furcsa érzés ami megállításra kényszerít. És különben is most mérges a bátyára és van egy érzésem csak ezért akarja aztán később megbánná. Nem, én azt szeretném, hogy Ő is akarja és később se bánja meg!
-Daisy várj egy kicsit - húzódtam el.
-Miért? Ben tudom, hogy te is akarod - ült fel mellém és a fejét a vállamra helyezte. -Együtt aludtunk és tök jól elvagyunk együtt.
-De te ezt később megbánnád - sóhajtottam.
-Mi van? - fordított maga felé.
-Daisy ezt te csak azért akarod, mert dühös vagy a bátyádra - mondtam. -Én szeretném hát, hogy a fenébe ne szeretném ezt az egészet, de én ezt veled nem szeretném elrontani!
-Ennek semmi köze Marvinhoz - háborodott fel.
-Szóval miután lefekszünk egymással nem is érdekel mit szól hozzá? Bosszantani akarod - simítottam meg az arcát. -Míg nincs itt az ideje ennek!
-De én szeretlek - mondta.
Ha kimondom akkor újra visszatér a régi Ben aki álmodozó volt és várta a családalapítást, mint ahogy apa. Daisyvel lenne jövőm gyönyörű lány és remek feleség és remek anya lenne belőle. Nem, Ben nem lehetsz újra az a idióta álmodozó!
-Nem is mondasz semmit? - húzódott el Daisy. -Ja persze te csak végig kihasználtál igaza volt Marvinnak te soha az életbe nem fogsz megváltozni! Csak minden lánnyal játszol és kihasználod tudod mi vagy te? Egy...
Nem hagytam, hogy befejezzem a monológját, hanem megcsókoltam. Ismét leterítettem a kanapéra és amikor levegő vételért elváltak az ajkaink megszólalt.
-Ben.. - kezdte volna.
-Ne mondj semmit - csitítottam el és újra rátapadtam ajkaira.
Már épp húzta rólam le a pólómat amikor meghallottam a zárba, hogy mozog a kulcs. Oh, hogy bassza meg!
-Ez ki? - húzódtam el tőle.
-Fogalmam sincs - ijedt meg. -Anyáék nálatok vannak és Marvin meg Ellieékkel mivel megkértem rá Őket, hogy távolítsák el itthonról.
A végén gyorsan a szájához kapott és leesett mi is folyik itt.
-Te ezt eltervezted? Direkt tervezted úgy, hogy kettesbe legyünk - mordultam rá és láttam megijedt tőlem így közelebb húztam magamhoz. -Daisy Eriksen hol voltál te eddig?
-Tessék? - döntötte oldalra a fejét.
-Te vagy az a lány aki illik hozzám hisz ugyanolyan kis huncut, vagy mint én - mosolyogtam rá és már tudtam mit akarok. Őt. -Szeretlek Daisy Eriksen!
-Én is szeretlek - fogta meg az arcom és megcsókolt.
A csókunkat megint a zárba matató valaki zavarta meg. Ki a fene lehet az?
Felálltunk és az ajtóhoz sétáltunk persze Daisy végig mögöttem állt és készen álltam Őt megvédeni életem árán is.
-Biztos nem tudod ki az? - fordultam felé suttogva.
-Nem - rázta a fejét.
-Akkor nézzük meg - mondtam és kihúztam a kulcsot a zárból, hogy az illető betudjon jönni. Daisy a hátamba bújt és a kezembe adta a hús klopfolt. Kicsit furcsán néztem rá, de elfogadtam. Amint kinyílt az ajtó készen álltam ütni, de amikor megláttam kik azok ahelyett, hogy én ütöttem volna inkább engem ütöttek. Na jó ez nagy szó inkább megfogta a karom az illető és hátra hajlította.
-Robin néni ne - szólalt meg Daisy.
-Egy klopfolót szegezett felém - mondta Ellie anyja.
-Azt hittük betörő - mondta Daisy.
-Különben is mit keress itt? - engedett el és gyorsan Daisy mögé mentem.
-Miért vagytok kettesbe? Mi történt? - jött beljebb Penny és Luke anyja.
Daisy mellém állt és összekulcsoltunk a kezünket mire a két szülő nagy szemekkel bámult ránk.
-Ugye ez az amire gondolok? - kérdezte mosolyogva Ellie anyja.
-Együtt vagytok - ugrott fel mosolyogva Penny anyja és megölelt minket.
Megöleltek minket és gratuláltak nekünk aztán amikor ezen túl vagyunk Daisy rátért a témára.
-Amúgy ti miért törtettek be hozzánk? - kérdezte Daisy mosolyogva. Mosolyog szóval nem első esett mondjuk hozzánk is állandóan betör Joey bácsi.
-Az mindegy - legyintettek.
-Lilyt kerestük - mondta Ellie anyja.
-Geller családnál van, mert Emmának segítség kell - mondta Daisy.
-Lily-féle terápia az mindig hatásos - mondta Penny anyja.
-Remélem - mondtam.
Elköszöntek és bezártuk az ajtót aztán Daisy körbevezetett a házukba, de persze a szobája után tovább sehova nem vezetett. Becsuktuk a szobája ajtaját és a szájának estem.
Ben Geller ismét szerelmes!
*Ellie Stinson szemszöge*
A helyi mozihoz mentünk anyával, de semmi kedvem nem volt egy filmet se nézni.
- Muszáj mozizni? - néztem rá.
- Kicsim, havonta egyszer eljövünk mozizni. Most mi a baj? - kérdezte anya én pedig csak a földet kémleltem amikor a mellettünk lévő tömegből meghallottam a nevemet. Ezek a directionerek. Szerencsére nem voltak sokan, alig 4 ember.
- Szia, te vagy Ellie? - kérdezte mosolyogva az egyik lány.
- Igen, én vagyok. Mit szeretnétek? - kérdeztem, már előre féltem.
- Csak egy képet. - mosolygott a másik. Anyu kezébe adták a fényképezőt, közben eléggé érdekes fejet vágott. A lányok megköszönték és továbbmentek szerencsére.
- Híres lettél egyetlen cikktől? - nevetett anyu.
- Ne már. - sóhajtottam, mert nem akartam ezt. - Csak nézzük meg azt a filmet.
- Szóval, Louis miatt vagy szomorú? - bökte meg a vállamat.
- Tegnap este nem hívott. - mondtam halkan.
- Biztos elfoglalt. - mondta anyu biztatás képen és közben megvette a jegyeket. Gyorsan írtam Zaynnek, hogy mi a halál van, a válasz pedig egyből érkezett.
"Most ne hívd és ne nézz híreket! Kérlek Ellie, ennyit tegyél meg! Ölellek xx"
Kár, hogy ezt leírta, mert a figyelmem arra fog terelődni. Anyuval beültünk a moziba és már el is kezdődött életem leghosszabb 90 perce.
A borzasztó film után anyu is belátta, hogy ez rossz ötlet volt most.
- Mi lenne, ha meginnánk egy sört a bárba? - ölelte át a vállamat.
- Csak takard el a szemem a hírektől. - mosolyogtam rá egy aprót mikor belém jött egy srác. - Komolyan? - mérges voltam, rohadtul.
- Ne haragudj. - nézett meg magának tetőtől-talpig.
- Húzz el! - mérges voltam rá. - Elmegyek mosdóba anyu. - mondtam neki és már be is mentem. Megmostam az arcomat és próbáltam nem Zayn üzenetére gondolni. Mi történhet? Magamba töröltem a vizes kezemet és kimentem a mosdóból, de az ajtóban az a seggfej várt.
- Mit akarsz? - kérdeztem.
- Itt a telefonszámom. Bármikor hívhatsz, ha van kedved találkozni. - adta át a számát és el is ment. Fújtatva gyűrtem bele a táskámba és visszamentem anyához.
- Minden okés? - mosolygott rám.
- Teljes mértékben. - bólintottam.
*1 hét múlva*
Mióta Emma a szobájába van zárkózva inkább a McLaren'sben töltjük az időnket. Ben azért jön, mert Daisy itt van, az ikrek pedig unatkoznának egyedül. Épp várom a sörömet és egyre rosszabbul érzem magam belülről. Körülbelül 3 napja nem beszéltünk Louisval, ami a kelleténél kicsit jobban megviselt.
- Nem kéne annyit innod. - jegyezte meg Daisy.
- Hagyj már. - mondtam és csak a telefonomat nyomkodtam.
- Igaza van. Jobban vigyázhatnál, mert nem játék az életed! - mondta Penny is.
- Miért? Mi van vele? - kérdezte Erica.
- Ellie koraszülött így az agyvérzés nála jobban kihathat, főleg, ha sokat iszik. - mondta Luke.
- Nem kell kiteregetni az életemet. Kösz. - jegyeztem meg.
- Ez tényleg nem játék kislány. - mondta Ben én meg fapofával rá néztem.
- A Daisyvel való kapcsolatod sem játék haver. - mondtam és végleg letettem a telefont.
- Nem válaszol? - terelte a témát Jack.
- Nem. De nem is érdekel. Gondolhattam volna. eltelt 2 hét és még mindig nem beszélt Eleanorral. Ha nem veszekednek, akkor nem is szakít vele? - akadtam ki.
- De jó, hogy itt vagytok. - rontott mellénk anyu.
- Történt valami? - húztam fel a szemöldökömet.
- Mit szólnál, ha meglepnénk azt a Louist? - kérdezte anyu én pedig elég érdekes fejet vághattam, mert nevetett. Mindenki.
- Akkor ezt most magyarázd meg légyszíves. - mondtam, de már alig vártam az ötletét akármennyire is haragszom Louisra.
- Anyukáddal arra gondoltunk, hogy meglepünk téged is és Louist is. - magyarázta Penny.
- Nem is tudom.. - mondtam halkan.
- Na, Ellie. Tudom, hogy szörnyen hiányzik neked és én megteszek mindent, mert ez a srác visszatérít a jó irányba, akármennyire is hihetetlen. - magyarázta édesanyám.
- Nem kell a hegyi beszéd anyu. - sóhajtottam és már el is képzeltem, hogy megölelem jó szorosan. - Meg tudnád oldani? - kérdeztem..
- Drágám, már meg van oldva. Nincs nemleges válasz. - mondta Erica.
- Melyik koncert? - kérdeztem.
- Holnap lesz San Diegoban. Mindenki tud róla, csak Louis nem. - mosolygott Daisy.
- És egyedül megyek? - kérdeztem.
- Nem, Erica is veled lesz, szóval tiéd a felelősség, ha történik vele valami. - szögezte le anyu.
- Akkor ne történjen semmi! - néztem Ericára. - Mikor indulunk?
- Holnap 1 órakor indul a gép. - mondta Daisy mosolyogva.
- És koncert utáni másnap indul vissza a gépetek délután 5 órakor. A fiúknak aznap szabadnapjuk lesz. - jegyezte meg Ben és a szemöldökét húzogatta. Ideje felhívni Sophiat, a második ember aki felveszi nekem a telefont abból a társaságból. Az első csöngés után felvette és vidáman köszönt.
- Hé, Ellie!
- Szia Soph.. Mi a helyzet? - kérdeztem, de csak az érdekelt, hogy Louisval mi van. Akkor miért nem azt kérdezed?
- Semmi érdekes. Anyukádék beavattak a meglepibe? - kérdezte és meghallottam Liam hangját a háttérben.
- Igen, az előbb.
- Akkor miért nem hallom a hangodon, hogy izgulsz? - kérdezte és magam előtt láttam, ahogy azt a szabad egy kezével eltolja Liamet maga mellől és felhúzza a szemöldökét.
- Mert már három napja nem beszéltünk. És még csak szakítani, se szakított. - mondtam halkan.
- Nem lesz itt Eleanor, nyugodj meg. És Louis már rajta van, de El mintha megérezné, hogy nem szabad most a koncerthez csatlakoznia és lásd be, hogy elég mocsok dolog lenne, ha telefonon közölné: Hé, Eleanor! Szakítani akarok, mert hát tudod... Teljesen belezúgtam egy lányba, aki nem te vagy. Ne haragudj, jó volt az a két év! Sok sikert!
Amikor ezt mondta még a hangját is elváltoztatta, hogy jobban hasonlítson Louiséhoz, de az ő hangját nem lehet utánozni.
- Értem, és tudom. - mondtam halkan.
- Soph! Tanuld még a hangomat! - nevetett Louis a háttérben nekem pedig egy nagyot dobbant a szívem.
- Louis.. - mondtam halkan mire a mellettem ülők felém kapták a fejüket.
- Akarsz vele beszélni? - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Lehetne? - reménykedtem.
- Csak el ne járjon a szád a meglepiről . - suttogta. - Louis Tomlinsont várják a tejtermékeknél! - barátnőm nem kiabált csak kicsit hangosabban beszélt. Gondolom nem akarta magukra hívni a figyelmet.
- Hallo? - szólt bele.
- Luke, én vagyok az apááád. - változtattam el a hangomat mire a többiek nevetni kezdtek így lebuktam.
- Szia Ellie. - annyira édes a hangja.
- Lebuktam mi? - szomorodtam el. - Vásárolni vagytok?
- Igen és igen. Ne haragudj, hogy nem hívtalak, de jelenleg a szememet se tudtam nyitva tartani. Három koncert egymás után még engem is megvisel. - mondta.
- Semmi baj. - mosolyogtam.
- De mesélj, ahogy hallom már nem vagy annyira szomjas. - nevetett.
- A McLaren'sben ülünk és a helyemben légy szíves adj Niallnek egy tarkóst. - mondtam és pár másodperc múlva hallottam az értetlen Niall hangját.
- Még valamit hercegnő? - kérdezte és a szívem nagyot dobbant. Hercegnő.
- A többit tőlem kapja. - mosolyogtam.
- Azóta se jött ki a szobájából? - kérdezte.
- Nem. De erre nem tudok mit mondani. Niall volt a hülye, seggfej, szemétláda. - mondtam.
- Itt a söröd Ellie. - jött Alexa én pedig reméltem, hogy Louis nem hallja meg,
- Ellie, ez ma hányadik? - kérdezte Louis és utána anyu is feltette ezt a kérdést.
- Nem sokadik. - értelmes volt. Hazudozni tudsz Ellie, gratulálok.
- Ez pont annyi, hogy ha megissza ezt meg a következőt, akkor letintázza magát. - mondta a telefonba Daisy.
- Nem szeretném, ha berúgnál. - mondta Louis.
- Nem szeretném, ha turnéznál, de az élet nem így megy, hogy minden kérésünket teljesítse Louis. - amint kimondtam az első felét a mondatnak egyből megbántam.- Tudom, hogy nehéz, főleg tudva, hogyan váltunk el. Szörnyen hiányzol és, ha tehetném egyből
visszamennék New Yorkba, de szeretem ezt csinálni. - mondta Louis és egyáltalán nem haragudott.
- Sajnálom, nem úgy gondoltam. - nem tudtam mást mondani.
- Ú, Tomlinson. Ki hiányzik szörnyen? Ezt még Eleanornak se mondtad soha. - nevetett egy lány, aki ezek szerint nem Eleanor.
- Csak nem Demi volt? - húztam fel a szemöldökömet, mire Ben kiköpte a sörét. - Haver! A söröd! Vigyázhatnál jobban az értékekre. Idióta. - forgattam meg a szemeimet.
- Nem, ő Perrie volt. Zayn barátnője, majd fogtok találkozni. - ilyen sokáig még soha nem beszéltünk.
- Még ki van veletek? - kérdeztem.
- Lou, Lux, a húgom, Perrie és Demi is. - az utolsó nevet halkan mondta.
- Erre, majd visszatérünk oké? Nincs kedvem most erről beszélni. - mondtam és majdnem elárultam magam.
- Minden rendben? - hihetetlen, hogy kiismert.
- Igen, csak kicsit rosszul vagyok, ennyi. - igazából csak izgultam.
- És a húgod.... Tud rólam? Vagy arról ami történt? - nem mertem azt mondani, hogy "rólunk", lehet korai még.
- Hát meséltem rólad, de nem mertem arról a dologról beszélni, mert a húgaim imádják Eleanort. - mondta.
- Értem.
- De már alig várja, hogy megismerjen. - ezt nem Louis mondta.
- Ez a húgom volt. - nevetett és én is nevettem.
- Este hívsz még? - érdeklődtem.
- Mindenféleképpen. - mondta.
- Nincs már ott a húgod? - kérdeztem.
- Eljöttem. - ebben a pillanatban én is felálltam és arrébb mentem, hogy a többiek ne hallják meg mit is mondok.
- Hiányzol. - mondtam ki neki most először.
- Te is nekem. Csak arra a csókra tudok gondolni. - mondta azt amire én is napok óta gondolok.
- Mikor láthatlak? - kérdeztem, mintha a holnap meg se történne.
- Nemsokára. Már csak két hét. - mondta.
- Akkor este hívj. - mosolyodtam el.
- Rendben. Légy jó Ellie.
- Csak, ha te is az leszel. - mosolyogtam.
- Na mi a helyzet szerelmes galambjaim? - kérdezte Soph.
- Minden a legnagyobb rendben van most már. Köszönöm.
- Ugyan, nem tesz semmit El. Na de most fizetek, majd beszélünk.
- A többiek túl idióták hozzá? - nevettem.
- Félek, hogy össze-vissza lenne az egész. Majd beszélünk, puszillak. - köszönt el.
- Puszi. - mosolyogtam és letettem. Visszaültem a helyemre és elfogyasztottam a sörömet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése