18.rész Boldogtalan vég

*Ellie Stinson szemszöge*

*San Diego repterén*

Már nagyon izgatott voltam. A kis bőröndömet magam után húzva láttam meg egy magas öltönyös embert kezében pedig a mi nevünk állt Ericával. odasétáltunk hozzá mosolyogva.

- Lányok! Örülök, hogy találkozhattunk! Preston vagyok. - mosolyogva nyújtotta a kezét.

- Én Erica, ő pedig Ellie. - mondta helyettem is.

- Szép nevetek van. Indulhatunk? - kérdezte Preston mi pedig bólintottunk. Kiérve a reptérről egy pár száz rajongó várta gondolom a fiúkat, de mikor meghallottam a nevünket megijedtem.

- Semmi baj, Mark is itt van segíteni. - nézett le ránk Preston. A két testőr körbevett minket és úgy indultunk az autóhoz. Gyorsan bepattantunk Ericával és már vártam is az indulást.

- Szia Ellie. - mosolygott rám Mark én pedig megöleltem.

- Szia, én Mark vagyok. - mondta barátnőmnek miután elengedtem és Erica egyből megszólalt.

- Where we are going today Mark? - kérdezte mosolyogva.

- Látom nagy rajongó vagy Erica. - nevetett.

- Honnan tudod a nevem? - rakta le a telefonját.

- Niall megmutatott. - nevetett. Pár perces csönd állt be közénk mikor a két elöl ülő testőr közé nem furakodtam.

- Hé Preston.. - böktem meg.

- Baj van? - kérdezte.

- Tudod.. Én nem szoktam az embereket becézni, de neked olyan hosszú neved van és olyan becézhető. Szóval hívhatlak Presnek? - érdeklődtem.

- Persze. - nevetett. Idő közben odaértünk még nem is tudom, hogy milyen hotel ez, de már kívülről se volt semmi.

 - Egyébként nem úgy volt, hogy a koncerten találkozunk? - kérdeztem.

- Sophia annyira izgatott volt, hogy újra láthat, hogy könyörgött Liamnek, hogy később menjenek. - nevetett Mark.

- De édes. - mosolyogtam és már az ajtó előtt voltunk ahol két biztonsági őr állt. A mi kísérőink lepacsiztak velük és kinyitották nekünk az ajtót. Nem is kell mondanom, hogy Erica már bent is volt én pedig csak mögötte. Elindultunk a lift felé és a 14. szintre mentünk, felette volt még egy. Mark azt mondta, hogy az egész szint a fiúké, de nem akartam elhinni. Elvezettek a fiúk az egyik ajtóhoz és Erica már bent is volt. Míg ő cipőstül rohant be és szépen levettem a szandálomat, leraktam a táskámat és utána léptem be Pres mellett. Csak Sophia, Liam, Zayn és Harry voltak látható téren a kis nappaliban.

- El!! - kiáltotta Sophia és Zayn egyszerre majd megöleltek.

- Hiányoztatok. - mosolyogtam rájuk.

- Te is nekünk. - Zayn már elengedett, de Soph még mindig csak ölelt.

- Louis! Jött egy meglepetésed! - kiabálta Harry nekem a szívem pedig úgy dobogott, mintha most készülnék vérvételre.

- Mi van már? Nem elég, hogy itt kellett maradnom még egy kicsit, ti is idetelepedtek, de pihenni se pihenhetek? - hallottam, ahogy pakolászik valamit én pedig levegőt is elfelejtettem venni.

- Ellie, azért levegőt is vegyél, légy szíves. - nevetett aprót Liam, de nem tudtam uralkodni magamon. Elkezdtem az ujjaimat ropogtatni és a lábam magától remegett.

- Mi az? - ért le Louis én pedig azt hittem, hogy elájulok. Csak egy hosszú melegítő nadrág volt rajta, a haja pedig kócos volt. Tényleg pihent. Erica kuncogását hallottam meg, de nem tudott érdekelni, hogy rajtam nevet.

- Louis. - suttogtam.

- Ellie? - nézett nagyokat. - Te hogy kerülsz ide? - villámsebesen indultam meg felé és jó szorosan megöleltem. Végre. Úgy éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam, mert a levegőt is szakadozva vettem mikor végigsimított a hátamon és újra a derekamnál volt az egyik keze, míg a másikkal a hajamat fogta. Kitudtam volna csattani örömömben! Nem akartam elengedni, de muszáj volt. Egymás szemébe néztünk én pedig elvesztem az ő gyönyörű kékségébe. Megfogta a kezemet és csak mosolygott. - Azt se tudom mit mondjak. - simogatta meg a kezemet.

- Semmit ne mondj! Csókold már meg. - nevetett Pres, Louis pedig meg is tette. Már másodjára csókol meg, és ennek köszönhetően egész nap kába leszek. Mit teszel velem Tomlinson? A csókunknak most hamarabb vége lett, de most a fantáziám arra kalandozott el, hogy ma este vele aludhatok. Megint. A szememet levezettem a meztelen mellkasára és a lélegzetem majd elállt. Pár tetoválását meg tudtam nézni, de nem az összeset ugyanis Niall jött át én pedig szikrákot szórtam a szememmel felé.

- Ellie? Erica? - húzta össze a szemöldökeit.

- Haver, fuss! - mondta Louis én pedig már fel is pofoztam a szőkeséget, utánam pedig Erica.

- Hölgyeim, kérem! - rakta fel a kezeit majd gyorsan Mark mögé futott. Beszari.

- Megígértél valamit Emmának te szerencsétlen! - mondta Erica mérgesen.

- Örülj, hogy nem verlek szét Horan. - motyogtam, mert megéreztem Louis testét magam mögött. Úr isten!!

- Nyugi. - simogatta meg a karomat, és már le is nyugodtam teljesen, hisz Erica elintézi.

- Mi ez a kiabálás? - jött be egy szőke lány, egyből felismertem Perriet. Felcsillantak a szemei és elém ugrált. - Perrie Edwards vagyok! Örülök, hogy végre találkozhatok Zayn egyik legjobb barátjával. - mosolygott és megölelt.

- Ellie Stinson. Én is örülök. - nevettem és Zayn felé fordultam. - Legjobb barát? - mosolyogtam rá.

- Lehet, visszavonom, mert én egy normális ölelést se kaptam. - húzta fel a szemöldökeit. Odamentem elé és jó szorosan megöleltem. - Azért nem kéne megölnöd. A rajongóim számítanak ma rám. - nevetett.

- Oké, de csak mert a rajongóid. Jut eszembe rajongók. Volt egy-két fura esetem a directionerekkel. - tűnődtem el.

- Igen, a címlap.. - motyogta Harry.

- Addig nem zavar, amíg kedvesek. - rántottam meg a vállam és Louis ölelő karjaiba bújtam.

- Én is így voltam vele. És bár kellett jó sok hónap ahhoz, hogy ne kapjak annyi sértő levelet és üzenetet, de ma már megbarátkoztak Sophiam párossal. - mesélte Soph.

- Viszont én most elrabolom ezt a csodalányt, ha nem baj. Ja és elmehetnétek ti is kicsit összekapni magatokat. A koncerten találkozunk. - kedvesen rakta ki a barátait a lakosztályából. Esélyem se volt köszönni, mert már húzott be a hálószobájába.  A tenyerem egyre jobban izzadt, amit szerintem észrevett, mert ezt még otthon is észrevették. Beérve a szobába meglepődtem, hisz nagy rend volt, ahhoz képest, hogy pasi. - Hétkor indulunk. Addig van még egy óránk. - nézett rám és összekulcsolta a kezeinket. Én meghalok, már csak attól, ha megmozdul és így, hogy fél pucéran van, csak izzaszt a dolgon, ha értitek.

- A tetoválásaidnak vannak jelentéseik? - kérdeztem, ahogy leültem az ágyra.

- A legtöbbnek van. - mosolygott.

- És mi? - kérdeztem.

- Mi lenne, ha kitalálnád? De ahhoz idő kell.  - nevettet és befeküdt az ágyba. Igaza van, de már alig várom, hogy megfejtsem. Őszintén, örülök neki, hogy nem akar most lefeküdni velem, hisz a mikulás épp rosszkor köszöntött be ismét. Felmásztam mellé és szorosan hozzábújtam.

- Most mi lesz velünk? - kérdeztem meg.

- Minden rendben lesz. Ne aggódj. - puszilta meg a fejem tetejét. Lassan már kezdek rájönni, hogy ez olyan, mint egy álom.

- Louis. - mondtam, de nem érkezett válasz. Ezek szerint bealudt. Felnéztem rá és jól sejtettem, elég volt neki 5 másodperc, hogy kiüsse magát, nekem pedig lehetőségem van őt nézni. A telefonomat biztonság kedvéért beállítottam háromnegyedre, ha én is bealudnék. Újra ránéztem Louisra, biztos nagyon fáradt és megviseli a koncertezés, de ő választotta ezt az életet. A tekintetem most a mellkasára tévedt. Nem látszódnak annyira a kockái, de nem is dagi, ő pont tökéletes. Megpusziltam a mellkasát és óvatosan kiszabadultam az öleléséből. A kíváncsiság elnyomta a józan eszemet, megfogtam a telefonját és próbáltam feloldani, de nem tudtam a kódot. Előhalásztam az én telefonomat és írtam Zaynnek, hogy mondja meg Louis kódját ő pedig félve, de megtette. Megnéztem a hívásnaplót és minden napra láttam azt a nevet, hogy Eleanor.

Semmi baj, ő a barátnője, még nem szakítottak. Megnéztem, hogy hogy vagyok elmentve és a név megmosolyogtatott. Honey, és egy kis szívecske, mondanom se kell, hogy nem bírtam ki, úgy hogy ne fényképezzem le, szóval gyorsan megtettem, töröltem a nyomokat és visszaraktam  helyére a telefonját, majd újra Zaynhez fordultam segítségért.

"Tudni akarom, hogy írt e valamit a dalhoz." - talán túlságosan is elbíztam magam, mikor azt mondtam, hogy legyen meglepetés.

"Ellie, azt mondtad, hogy legyen, meglepi. Amúgy nincs a szobájában, de a telefonomon meg van, gyere át, ha érdekel! :* xx" Én pedig már ott is voltam. Perrie várt az ajtóban és mosolyogva beengedett.

- Na? - kérdeztem.

- Tudod, nem értelek, de számítottam rá, hogy az érkezéseddel magaddal hozod a kíváncsiságodat is. - mondta Zayn.

- A hívásnaplóját nézted meg? - kérdezte Perrie én pedig bólintottam.

- Ha láttad, hogy hogy vagy elmentve, akkor rájössz, hogy nincs okod aggodalmaskodni. - simította meg a karomat Perrie. Na, jó, ő mindenről tud?

- Befejezte a dalt. Kétszer belerakta még a refrént és egy új részt, ami téged érdekel. - mutatta meg a telefonját Zayn.

Felköthetsz láncokra,

Eldobhatod a kulcsot,

De nincs olyan zárt ajtó

Amit nem hagyok el

Te vagy az igazság, amit nem tudok megmagyarázni

Te vagy az egyetlen, akit látok

Számomra ez nem egy illúzió.

- Teljesen oda van érted. - mosolygott Perrie.

- Én, azt hiszem, hogy visszamegyek hozzá. - adtam vissza Zaynnek a telefonját. - Köszi. - mosolyogtam. A testemet átjárta a melegség és már alig vártam, hogy megint mellette legyek. Halkan nyitottam be a szobájába és nyugodtan befeküdtem mellé. Annyira nyugodt tudok mellette lenni, hogy azt szerintem az örök szerelmes Daisy sem hinné el. Hirtelen nyomott el az álom. Nem érzékeltem semmit, de tudom, hogy nem sokáig pihenhettem. Apró puszikra ébredtem, ami ismét új dolog volt nekem.

- Azt hittem, hogy soha nem fogsz felkelni. - mosolygott Louis.

- Te már kész vagy? Mennyi az idő? - ráncoltam össze a homlokomat.

- Zaynék már várnak a kis nappaliban. - simította meg az arcomat.

- Ne haragudj Louis. Nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg hogyan kelted fel.  - kuncogott Perrie mögötte pedig Zayn nevetve nézte őt.

- Bolond vagy Pez.  - fordult felé Louis. - Össze akarsz készülni? - fordult felém.

- Csak rendbe szedem a fejemet. - ültem fel.

- A fejed így is csodás, de te tudod. - puszilt bele a hajamba.

- Kérsz kávét Stinson? - kérdezte Zayn.

- Ja, jól esne Malik. - kacsintottam rá. - Három cukor és egy kis tej.

- Értettem főnök. - szalutált, aztán kivezette Perriet is.

- Gyere ki, ha elkészültél. - mosolygott Louis.

- Nem maradsz bent? - nyúltam a keze után, de csak egy hasast dobtam az ágyon.

- Szeretnéd? - kérdezte, én pedig egy aprót bólintottam. Nem szólt már semmit, így bementem a szobából nyíló fürdőbe. Felmértem a fejem állapotát, letöröltem a szemem alatt elkenődött festéket és kimentem szempillaspirálért.

- Louis.. Örülsz, hogy itt vagyok? - fordultam felé kezemben a spirállal.

- Persze, hogy örülök. - nézett fel a telefonjából én pedig csak mosolyogni tudtam.

- Nagyon gondolkozok ezen a Londonon. - ültem le az ágyra. Még mindig fura, hogy nem keltem fel az ébresztőre.

- Nem akarok rád erőltetni semmit! - rakta el a telefonját.

- Tudom, de ha megyek, akkor a szüleimet hagyom itt, akik borzasztóan hiányoznának és most egy egész óceánról beszélünk! Ha pedig maradok, akkor te hiányoznál szörnyen. - fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, jelenleg még csak azt sem tudtam, hogy hova nézzek.

- Hé, Ellie. Én mindig itt leszek neked, mindegy is hány óceán lesz köztünk. - ült le mellém.

- Ne legyél már ennyire nyálas. - nevettem el magam.

- Szemtelen vagy. - rázta meg a fejét. - Rakd rendbe a ronda fejedet. - állt fel és kiment a szobából. Felkeltem én is, bementem a fürdőbe és átkentem az arcomat egy kicsi alapozóval. Visszaraktam a helyére, majd én is kimentem a többiekhez.

- Még mindig ronda a fejed, nem is csináltál vele semmit. - fintorodott el Louis, amin Perrie kicsit meglepődött.

- Ez a ronda fej haza is mehet. - mosolyogtam, válaszul pedig egy csókot kaptam. - Enyhe túlzás, ha azt mondom, hogy kikészítesz?

- A legenyhébb. - nevetett Zayn.

- Na de Louis.. Mi lesz Eleanorral? Nem játszhatsz csak úgy vele.  Úgy bánsz Ellievel, mintha Eleanor nem is létezne. - akadt ki Perrie.

- Jelenleg többet érzek Ellie iránt, mint Eleanor iránt. A szakítás a következő lesz. - kulcsolta össze kezeinket Louis. Preston nyitott be hozzánk, hogy ideje indulni, ezzel megelőzve a kínosabb kérdéseket Perrie felől.

- Hé, Pres. Te is bejössz a koncertre? - engedtem el Louis kezét és odasétáltam a biztonsági őrhöz.

- Persze! Ott leszek, ahol ti! - mosolygott rám.

- Reméltem. - nevettem.

- Nem fogsz fázni energiabomba? - érdekes ez a becenév, amit nekem szánt, de tetszik.

- Majd odaadom a pulcsimat, ha fázik. - fogta meg a derekamat Louis.

Beülve a nagy, fekete autóba, Louis és Zayn elkezdtek bohóckodni. A sötét hajú barátom elkezdte piszkálni a hajamat, míg Louis a kezemmel játszott.

- Most bekerültem az oviba vagy mi? - nevettem.

- Nem. Ez csak Zouis. - nevetett Perrie.

- Parancsolsz? - néztem rá hülyén.

- Ez a ship nevünk. - mosolygott Louis.

- Na de ami engem érdekel, El, mi a kedvenc számod?- a szája sarkában ott volt az a huncut mosoly.

- Kétségtelenül a You and I. - mosolyogtam és eszembe jutott Zayn csodás hangja. - Ne haragudj Perrie, de beleszerettem a vőlegényed hangjába! - a válasz csak egy nevetés volt.

- Lányok milliói nem csak a hangjába szerelmes, szóval azt hiszem, hogy túl fogom élni. - rakta nevetve a kezét a kezemre.

- Jézusom, de gyönyörű az a gyűrű. - éreztem, hogy még a számat sem sikerült becsuknom.

- Majd te is ilyet kapsz tőlem. - szorította meg a kezemet Louis.

- Hogy mi? - ismét úgy néztem rá, mint egy idiótára. Láttam, ahogy a visszapillantó tükörből Pres is megnézte a reakciómat. - Én nem akarok házasságot, se gyereket! Sőt neked még Eleanor is ott van. - kapkodtam össze-vissza a fejemet.

- El, nem akartalak felzaklatni. Csak poénkodtam. - simogatta a kezemet.

- Rossz poén tesó. - mondta Zayn.

- Egyet értek. - néztem rá mérgesen.

- Szerintem vicces volt a feje. - nevetett Pres elől.

- Ne haragudj. - bújt hozzám Louis. Egy nagyot sóhajtottam és ismét lepörgettem az eseményeket a fejemben, lehet rossz ötlet ez az egész.

****

A koncertnek vége lett, és egy iszonyúan jó élményt adtak a rajongóknak ismét.  Lepattogtak a színpadról, mikor Harry megtorpant, mögötte pedig Liam is.

- Baszd meg. - nyelt egyet Harry.

- Louis! - mondta hangosan Liam. - Ezt baszhatod. Hátrafordultam én is, hogy lássam mi is az, amin úgy megdöbbentek.

- Ó.. - Eleanor szikrázó szemeivel ölni tudott volna. - Hé, Pres. Nem volnál a védelmed alá? - sétáltam mögé és a gyomrom remegett.

- Ele, babám! - mondta Louis. - Te?

- Én vagyok a meglepetés. - mondta Eleanor. Kiálltam Preston mellé és úgy néztem a történéseket. Liam leváltotta Prestont, illetve Zayn is mellém lépett Perrievel és Ericával. – Remélem, örülsz.

- Persze, hogy örülök!! - mosolygott Louis.

- Kérlek ne.. - suttogtam magam elé és megszorítottam mind a két srác kezét. A gyomrom liftezett és próbáltam másodpercek alatt felkészíteni magamat.

Louis megcsókolta, előttem. A két fiú kezét erősebben szorítottam és éreztem a könnyeket a szememben.

- Fejezzétek már be. - forgatta meg a szemeit Zayn és megölelt. Elkezdtem szipogni, mire elkezdte simogatni a hátamat. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, csak maguktól folytak. Zayn elkezdett vezetgetni valahová, majd leültetett.

- Ellie. Ezt tudhattad, hisz nem szakítottak. - mondta szomorúan Perrie.

- De miért előttem mikor tudja, hogy... - a kiabálásom alább hagyott mikor azt akartam kimondani, amit talán meg sem érdemel.

- Rendezni fogja az ügyeit, hidd el! Ha magától nem is, akkor négyen gondoskodunk róla. - guggolt le elém Liam. A nyakába borultam és elkezdtem zokogni.

- Szegénykém.. - hallottam meg Soph hang is.

- Liam. Melyik gép megy leghamarabb New Yorkba? - szipogtam.

- Haza akarsz menni? - kérdezte Erica.

- Nem fogok itt maradni! - néztem rá a fátyolos szemeimmel, szinte égtek.

Az ajtó kicsapódott és Louis lépett be rajta.

- Ellie.. - a szava is elakadt, ahogyan meglátott. - Srácok, kimennétek? - kérte meg kedvesen a többieket Louis.

- Had menjek én is. - próbáltam kikerülni, de nem sikerült, mert megfogott.

- Ne haragudj, de nem sétálhattam el csak úgy mellette!! - mondta Louis.

- Nyugodtan sétálj vissza hozzá. - töröltem meg a szemeimet.

- Ellie, ne csináld ezt kérlek. Te is tudod, hogy még nem szakítottam. - fogta meg a kezemet, de egyből kirántottam.

- Épp ez a baj! - néztem rá mérgesen. - Ne keress addig, ameddig el nem döntötted, hogy mit akarsz, és nem szakítasz. - szörnyen nehéz volt kimondani, de ideje felébredni az álomból, ez nem egy tündérmese. Csak egymás szemeibe néztünk és úgy álltunk.

- Értettem és megígérem, hogy szakítok. - hajtotta le a fejét.

- Felnőtt ember vagy! Oldd meg. - mondtam és kisétáltam mellette. Mindenki ott állt már az ajtó előtt. - Erica, megtennéd, hogy holnap elhozod az én cuccaimat is? Nincs erőm bemenni abba a szobába. - kértem ő pedig bólintott egyet.

- Minden rendben? - kérdezte Harry.

- Valaki vigyen ki a reptérre. - nem érdekelt semmi, csak vissza akartam érni New Yorkba.

- Mark kivisz. - mondta Niall én pedig egy aprót bólintottam. El sem köszöntem tőlük, csak Markot követtem és végig Ő járt a fejemben.

*Emma Geller szemszöge*
*ez még az a hét amikor Ben és Daisy összejött*
Egy hete ki se mozdultam a szobából és végig az ágyamon fekszem mozdulatlanul csak anya jön be aki behozza valami ételt amihez hozzá se nyúlok. Apa és Ben is próbálkozott már bejönni, de most senki társaságára nem vagyok kíváncsi. Tudom ez önzőség, mert Ők csak féltenek, de nem bírom egyszerűen nem állok rá készen, hogy beszélgessek velük erről és, ha az ételre ránézek akkor a gyomrom összerándul.
A fekvésen kívül írni szoktam egy dalt egyedül oda tudom kimondani az érzéseimet mivel a hangomon egy hang se jön ki. Az ablak párkányomon lévő rádió is tönkre ment "véletlen", mert a falhoz vágtam amikor meghallottam a fiúk egyik dalát, de főképp az Ő hangját.
-Kicsim valaki beszélgetne veled - hallottam meg anya szomorú hangját.
Nyitottam a számat, hogy senkivel se szeretnék beszélni, de azon egy hang se jött ki így kénytelen voltam eltűrni a személyt aki bejön. Meglepődve ültem fel amikor Daisy szülei jöttek be az ajtón és becsukják az ajtót.
-Leülhettünk? - kérdezte mosolyogva Daisy anyja mire én bólintottam.
Daisy anyja leült az ágyamra pontban elém míg az apja közénk húzta az íróasztali székemet csak úgy meredtem a két szülőre és vártam mivel rukkolnak elő.
-Szólíts Lilynek - mosolygott rám. -Ő meg a férjem Marshall nyugodtan hívj a nevünkön!
Bólintottam és vártam a folytatást.
-Emma tudjuk min mész át mindketten már átmentünk hasonlóba esetbe sőt mindenki aki körületted van. Elmesélték a szüleid az Ő történetüket és nekik se volt egy tejfel - kezdte Lily.
-És mellesleg Liliomszál ért a dolgához én csak bíráskodni jöttem szóval neki elmondhatod ami nyomja a lelked és segítünk neked - folytatta Marshall.
-Köszönöm Marshall-bot - fordult Lily férje felé és megcsókolta.
Elmosolyodtam a beceneve, de amikor már éreztem, hogy kezd túl menni a csók a határokon elkezdtem köhécselni, hogy egy kis hangom is visszajöjjön meg, hogy abbahagyják már.
-Bocsi - mondta Lily. -De most te jössz meséld el mi történt.
-Niall... - amit kimondtam a nevét a szívem még kisebb darabokba tört, de próbáltam összeszedni magam. Nem sírhatok pedig már késő mivel kicsúszott az első könnycsepp a szememből amit rögtön le is töröltem, hogy ne kövessék a társai. -Átvert. Hazudott nekem. Ígéretet tett.
Hozzáakartam tenni még azt is, hogy megcsókolt meg, hogy utolsó éjszakáján mellette aludtam, de nem bírtam kimondani még gondolni se szeretek rá pedig csodálatos volt.
-Beszéltél vele? - kérdezte Lily mire megráztam a fejem. -Akkor hívd fel és beszélj vele!
-Nem - vágtam rá mire érdeklődve várták az okát. -Felhívtam már és Ő vette fel mármint Demi.
-Oh drágám - ölelt meg Lily mire én visszaöleltem, de próbáltam visszatartani a könnyeimet sikertelenül. -Sírj nyugodtan!
Mikor elengedett megtöröltem a szemem a takaróm szélébe ami már alapból tiszta könny, de mindegy.
-Sütibíró erre mit mondasz? - fordult Lily férje felé.
-Szerintem akkor is beszélniük kéne - mondta Marshall.
-Ő felhívta csak egy kurva vette fel - vitatkozott Lily.
-Arról Niall nem tehet, hogy a kurvája felveszi a telefonját - szállt vitába Marshall.
-De Niall, ha megnézte a hívás listát láthatta, hogy kereste Emma Őt - mondta a végszót Lily, mert végre Sütibíró is rábólintott.
-Hívott? - fordult felém a bíró úr.
-Nem - ráztam a fejem.
-Megoldás? - fordult Sütibíró felesége felé.
-Emma - fogta meg a vállam Lily. -Töröld ki a szívedből és emlékeidből Niallt tudom ezt nehéz, de ezt kell tenned! Sütibíró?
-Egyetértek vele - ütötte a levegőbe.
-És, ha... - kezdtem, mert nem akartam Őt kitörölni a szívemből, az emlékeimből, mert szeretem.
-Ha érdekelnéd már tett volna érted - mondta Lily. Igaza volt!
-És, hogy töröljem a szívemből és az emlékeimből? - kérdeztem.
-Hunyd be a szemed - mondta én meg tette amit mond. -Gondolj azokra akik fontosak neked! Niall is legyen köztük.
Az utolsó mondatot nem kellett volna mondani Ő rá gondoltam elsőnek aztán szépen sorba jöttek a szüleim, a bátyám, unokatestvérem, Monica néni és Chandler bácsi, Joey bácsi, Phoebe néni, a fiúk, a többi szülő és a aztán a többiek.
-És, ha látsz mindenkit töröld el onnan Niallt, mintha egy papír lenne és leradíroznád onnan - szólalt meg Lily.
Nem tudom, hogy gondolta, de megpróbáltam és semmi. Szerintem tollal lett odaírva és azért nem sikerült.
-Nem megy - nyitom ki a szemem és éreztem ahogy újra megerednek a könnyeim. -Szeretem!
-Semmibaj - ölelt át újra Lily.
-Hé lehet ez még túl korai - tette a kezét a vállamra Marshall.
-Pihenj egy kicsit és a legfontosabb egyél nem azért főzött édesanyád - utasította Lily amikor meglátta a felhalmozódott tányérokat benne az étellel amihez hozzá sincs nyúlva.
-Nem főzött ezt Monica néni csinálta Ő szakács - töröltem meg a szemem mosolyogva.
-Szakács? - csillant fel Marshall szeme. -Nem baj, ha..?
-Nem - nevettem egy hét alatt most először.
-Inkább megyünk - húzta maga után Lily a férjét aki magával vitt egy tányért legalább eggyel kevesebb.
Mi van akkor, ha sose fogom tudni elfelejteni? Hisz már egyszer megpróbáltam és nem sikerült és most se megy. Lehet átvert meg minden, de még mindig menthetetlenül szeretem és ez ellen nem tudok semmit se tenni és félek, hogy ez az érzés sose fog eltűnni belülről.
A rádióra pillantottam ami darabokba hevert a fal előtt kicsit bánnom már, hogy így tönkre tettem. A rádió helyett a laptopomat vettem magamhoz amit az ágyam alatt tartottam, hogy nehogy hozzájussak és nehogy meglássak valamit róluk, de most se azért nyitottam fel. Csak a hangját akartam hallani így azonnal megkerestem az egyik számukat - már nem tudom melyik volt -, és végig azt vártam amikor meghallom az Ő hangját amikor ez megtörtént csak mosolyogtam. Hamar elkomorodtam amikor a youtube egy másik videót is kiadott aminek a címétől ájultam el elsőnek. Diall is Real. Félve kattintottam rá és egy szerkesztett videó játszódott le a szemem előtt róluk. A képek néhol valóságosak, néhol szerkesztettek voltak, de úgy néztem több a valóságos. Elég sokat lehettek együtt! A videó végére lecsaptam a laptopon tetejét és arrébb löktem aztán ismét a párnámra zuhantam. Kár volt megnyitnom. Soha többet nem akarom meghallani Niall Horan nevét!

*egy hónappal később*

Erőt vettem magamon és kibújtam a barlangomból már ideje volt és nagyon hiányoznak a barátaim na meg a kávézó. Egy hónap eltelt talán elfelejtettek már.
Amint beléptem a rég nem látott törzshelyemre rögtön szeretett bátyám mögé osontam.
-Na ki vagyok? - fogtam be a szemét.
-Húgi - fordult felém ledöbbent tekintettel és szorosan magához ölelsz. -Élsz!
-Emma - futott rögtön mindenki hozzám és megölelt.
-Nekem is hiányoztattok, de előbb mondta Ben, hogy élek, de ha így folytatjátok nem sokáig - nevetettem.
-Mi vett rá, hogy kibúj a barlangból? - kérdezte Ben.
-Ti, anyáék és a szülők - mosolyogtam.
-És...? - kezdte Jack, de leintettem.
-Ki mered mondani a nevét egy tökön rúglak, kettő megyek vissza a szobámba!
-Akkor ne mondjuk el, hogy hétvégén jönnek? - kérdezte Ellie.
-Micsoda? - lepődtem meg és már indultam volna, ha nem fognak vissza. -Nem akarok vele találkozni és azzal a csajjal se!
-Em nyugi inkább örüljünk annak, hogy itt vagy - ölelt meg Erica mire visszaöleltem unokatestvérem.
Erica ránézett Elliere bizalmasan, de nem akartam rákérdezni, ha nem mondják el szerintem okkal nem teszik így maradjon titok.
-Na, de meséljetek - szólaltam meg.
-Mit? - kérdezte Penny mosolyogva.
-Mik történtek például - tártam szét a karom mire mindenki összenézett.
-Daisy és Ben összejött - vágta rá Ellie.
-Mi a fene? - meredtem a két említettre. -Azt mondtad Dais, hogy én leszek az első aki tud erről most megsértődtem.
Na jó nem sértődtem meg, de ezt Ők is sejtik hisz nem éppen a legkomolyabban mondtam.
-Meglepetés - mondta Daisy és Ben mosolyogva.
-Üdv a családba sógornőm - öleltem meg Daisyt aztán a bátyám felé fordultam. -Ne cseszd el faszfej!
Megöleltem a bátyámat is aztán a többiekre néztem akik semmit se mondtak. Feltűnt, hogy Marvin Eriksen nincs itt.
-Srácok hol van Marvin? - kérdeztem rá és amikor senki se válaszolt szinte hisztérikusan újra kérdeztem. -Hol van?
-Ez egy meglehetősen jó kérdés - bólintott vigyorogva Luke.
-Igyunk egy kávét és mindent elmondunk - mondta Erica és elvezetett a kanapéig ahol leültettek és belekezdtek a hosszú mesébe amiről lemaradtam. És most így a baráti társaságba éreztem magam igazán jól, de mégse teljesen.