21.rész - Sátrazás 2.rész

*Emma Geller szemszög*
A napsütött a szemembe így nagyon lassan, de kinyitottam a szemem viszont szörnyű reggel ez hisz Niall nincs mellettem. Pedig este itt volt! Felültem és akkor megláttam, hogy páran már fenn vannak szóval lehet Ő is már korán felkelt és kiment a többiekhez, hogy ne keltsen fel. Milyen cuki! Felültem és kimásztam a kocsiból mire mindenki tágra nyílt szemekkel bámult rám. Mi van nem láttak még fehér embert?
-Jó reggelt - ugráltam mosolyogva feléjük.
-Jó reggelt - mondták a többiek név szerint Erica, Sophia, Penny, Liam, Harry, Louis, Jack, Luke és Marvin. Szóval szinte mindenki.
-Hogy hogy a kocsiba aludtál? - kérdezte Erica.
-Ezt kérdezd a bátyámtól és Daisytől - mondtam.
-Jó a pulcsid hercegnő - nevetett Harry hát igen egyből észreveszik, hogy ez nem az enyém, hanem Niallé.
-Köszi - mosolyogtam rá.
-Amúgy többiek? - döntöttem oldalra a fejem bár a kérdésem annyi lett volna, hogy; Niall?
-Daisy és Ben öltözik, Zerrie pár még szunyál és Ellie meg Niall is még alszik - mondta Jack.
Niall alszik? De hát éjszaka velem volt együtt aludtunk akkor most ez mi? Mi a fene van itt?
Leültem Louis mellé és elkezdtem a lábammal piszkálni az Ő lábát.
-A pulcsid Ellienél van? - suttogtam vigyorogva.
-Igen nála van - mosolygott.
-Juj - öleltem át a vállánál. -Haladás.
-De úgy látom te se a saját ruhádba vagy - kuncogott.
-Hát igen az éjszaka folyamán történt pár dolog - piszkálgattam a pulcsi ujját. A  füléhez hajoltam és a többi részletet szigorúan csak Ő hallotta. -Együtt aludtunk a kocsijába!
-Na? - kerekedett ki mosolyogva Louis szeme. -De akkor most, hogy-hogy a sátorjába van?
-Fogalmam sincs - dugtam a kezeimet a pulcsi zsebébe.
-Hé ne búslakodj hercegnő, mert leesik a koronád - karolt át Louis és magához húzott. Aki ismeretlenként nézne ránk tuti azt hinni egy pár vagyunk pedig szó sincs ilyesmiről.
Hirtelen felkaptuk a fejünket amikor a sátorból Ellie és Niall jön ki egyszerre és nem tudtam nem észrevenni, hogy Niall keze Ellie derekán van. Megböktem Louist és rájuk mutattam mire az Ő szemem is kinyílt. Lefeküdtek? Megint? Ezért hagyott ott Niall engem, hogy Ellievel kufircoljon. Amikor újra közel engedem magamhoz akkor koppanok mindig a földre.
-Azt hiszem elmegyek átöltözni - álltam fel és sietősen indultam el a sátram felé. Amikor mellettük mentem el Niall fogta meg a csuklóm és visszahúzott mire én kitéptem a keze közül a kezem és nyersen rávágtam. -Hagyj békén!
Befutottam a sátorba ahol a bátyám és Daisy smárolt. Elkezdtem köhécselni mire Ők zavartan ki mentek a sátorból, hogy nyugodtan felöltözzek. Helyette én lehuppantam a matracra és rádőltem. Már megint hitegetett elhitette, hogy minden rendben van köztünk és amikor már elhittem ismét beleestem a csapdájába és most ismét a földre küldött. Miért is jöttem én el erre az átkozott helyre? Maradtam volna otthon írni a dalt.
Megtöröltem a szemem és a táskámból kiszedtem a mai napra valami ruhát amit gyorsan magamra kapkodtam és a pizsamámat meg Niall pulcsiját bevágtam a bőröndömbe amit rögtön összehúztam. Amint kész lettem megfogtam a bőröndöm és kiléptem a sátorból. Mivel nálam volt Niall kocsi kulcsa így ahhoz a kocsihoz vettem az irányt míg a többiek kikerekedett szemmel figyeltek.
-Em hova mész? - futott mellém Louis.
-Haza - dobtam be a cuccom a kocsiba.
-Az én autómmal? - kérdezte Niall.
-Hello - intettem neki és beszálltam a kocsiba.
-Em nem tudsz vezetni - kiabálta Erica.
A francba igaza van, de nem lehet olyan nehéz elvezetni egy ilyen tragacsot. Különben is már láttam, hogy vezetnek kocsit az emberek szóval nem nehéz. Betettem a kulcsot a lyukba és elfordítottam mire a motor felzúgott. Ijedtemre megtapostam a gáz pedált és rükvercbe elindult az autó, de gyorsan kapcsoltam így a bot ízét elfordítottam és előre ment egyenesen neki a fának. Hát ez nem úgy sült el ahogy én szerettem volna.
-Em jól vagy? - futottak hozzám a többiek mivel a tragacs eleje füstölt. Mennyi lehetett ez a kocsi?
-Persze tök jól vagyok - szálltam ki az autóból. -Csak ez a tragacs nem tudja magát irányítani!
-Megölted Aprilt - akadt ki Niall.
-Jézusom te mindennek nevet adsz már azon csodálkozom, hogy a kezednek nincs neve - forgatom meg a szemem.
-Húgi még egyszer ne ülj a volán mögé - fogja meg a vállam a bátyám.
-Szerinted ezek után még én autóba ülők? - kérdeztem aztán megfogtam a bőröndöm. -Inkább gyaloglók karácsonyra hazaérek!
Magam után húztam a bőröndöm mire hirtelen Louis a derekamnál fogva megemelt és visszairányított a tábor hely felé.
-Maradsz - mondta Louis.
-És fizetsz - tette hozzá Niall.
-Fizet az öreganyám - vágtam rá. -Minek fizessek egy tragacsért aki a fának neki megy önszántából?
-April nem tragacs - állt elém Niall. -És fizetsz, mert nem épp olcsó volt!
-Várhatsz, hogy én fizetek neked - néztem fel rá.
-Ha nem fizetsz akkor örökké az adósom maradsz - hajolt hozzám közelebb és amikor még közelebb akart jönni már majd nem megcsókolt mire én a kezemmel pofon vágtam. Elszúrtad Emma Geller!
-Nem leszek én neked semmid - vágtam rá és elviharoztam mellette a bőröndömmel. Visszavittem Őket a sátorba aztán kivágtattam és utána kimentem és egy jó füves területre letelepedtem törökülésbe.
A többiek is visszajöttek míg én autóra néztem nekem meglehetősen tetszett a látványa olyan hangulatosabbá tette a helyet. Egy elhagyott erdős rész egy titokzatos autóval. Hm új rém történet!
-Játszunk valamit - tapsikolt Dais.
-Bújócskázunk - adtam az ötletet vigyorogva mire mindenki rám nézet. - Hunyátok be a szemetek és 5 perc alatt eltűnök!
-Jobb ötlet? - forgatta meg a szemét Dais.
-Van egy ötletem - mosolygott Ellie. -Van egy labda és körbeállunk, és akihez kerül a labda annak el kell mondania min változtatna, mit szeretne és mit nem szeretne.
-Ellie normális játékot mondott ez fel kell írnom - lepődött meg Lou.
-Te tudsz írni? Úristen ez új - folytatta Ellie a kis játékukat mire Louis csak rá mosolygott gúnyosan.
-Okés akkor gyerünk álljunk körbe - indult meg Dais.
-Itt a labda - mutatta fel Erica a pöttyös labdát.
-Most fel kell állnom? - kérdeztem mire bólintottak és nyújtottam a kezem. -Segítség!
Liam megragadta a két karom és talpra állított így én is beálltam a körbe bár elsőnek a kör közepére álltam és rájuk vigyorogtam.
-Kell egy dal - mosolyogtam. -Kör közepén állok.... fogalmam sincs mit csinálok!
-Em a helyedre - szólt rám Daisy mire engedelmesen beálltam a többiekhez.
Liam és Louis közé álltam aki teljesen felvették a kapjuk-el-a-labdát pózt amin elkapott a röhögőgörcs, de visszatartottam nagy nehezen. A labda Ericatól indult.
-Mit nem szeretnél? - dobta át Harrynek aki ügyetlenül kiejtette a kezéből a labdát a  lyukas kezű. Gyorsan a labda után szaladt és felkapta.
-Elveszíteni téged és a többieket - mondta Harry Ericara mosolyogva aztán tovább dobta a labdát nekem a kis szemét. -Mit változtatnál meg?
-Hm ez igen jó kérdés kedves Harold - gondolkoztam el a kérdésen. -Talán azt, hogy hittem neki. Tudjátok kinek!
Tovább passzoltam a labdát a mellettem álló Louisnak aki amennyire készült a labda érkezésére annyira bénázta el.
-Mit szeretnél? - kérdeztem mosolyogva és az ujjamat feltéve hozzátettem. -Őszintén!
-Tudod te mit szeretnék olyan nagyon, de azt nem fogom kimondani hangosan - mondta Louis.
-Louis ez a játék muszáj kimondanod - veszekedtem vele. Tudtam mit akar és ezért is kérdeztem, hogy kimondja hangosan is, hogy Ellie is hallja.
-Jó tudod mit - vágta rá Louis, de tudtam amit mondani fog az messze lesz az igazságtól. -Azt szeretném, hogy örökké a barátaim maradjatok!
Halandzsa. Nem ezt szeretné, hanem azt szeretné, hogy Ellievel legyen. Jó lehet, hogy ezt is szeretné, de legjobban nem ezt szeretné szóval nem értem mit mondogat mindent össze-vissza, ha most kimondta volna hangosan lehet változott volna valami.
-És te mit szeretnél drága Ellie? - dobta Louis Ellienek gúnyos mosollyal.
-Kedves Louis én azt szeretném, hogy a szarvad letörne és sírva rohannál haza anyukádhoz - vágta rá gúnyos mosollyal Ellie. -Komolyan véve a szót! Vissza szeretni kapni a régi életem ami az előtt volt, hogy megismertelek titeket.
Ellie tovább dobta Bennek a lábát a következő kérdéssel:
-Mit változtatnál meg?
-Hú talán azt amikor nem mentem el hülye vakrandira most már bánnom kíváncsi vagyok arra a kétségbeesett lotyóra - nevette el a végét a bátyám. Várjunk csak arra a napra emlékszem nem ment el és én kiakadtam aztán amikor megismertem Daisyket elmesélte, hogy elment egy vakrandira, de a bunkó nem ment el. Ugye ez csak véletlen egybeesés? Mit csináltam én akkor amikor ezt mesélte? Basszus remélem ez csak véletlen egybeesés!
-Neked lett volna vakrandid? - kérdezte oldalra döntve a fejét Dais.
-Aha csak nem mentem el - vonta meg a vállát mosolyogva és hajolt volna Daisyhez közel mire Ő ellökte.
-De most már kíváncsi lennél a kétségbeesett lotyóra mi? - kérdezte Dais. Mond azt, hogy nem bátyuskám kérlek! Ben bólogatott vigyorogva. Véged! -Hát itt áll előtted élet nagyságba te utolsó szemétláda.
-Mi van? - kerekedett ki Ben szeme. -Szívi te nem vagy lotyó nyugi!
-Nem érted édesem? - kérdezte mosolyogva Daisy mire a bátyám megrázta a fejét. -Én vagyok az a lotyó akivel lett volna vakrandid!
-Tessék? - esett le a tantusz Bennek. -Én nem úgy...
-Igen te nem úgy gondoltad, mert te sose gondolod úgy - játszotta el Daisy Bent.
-Beleszólhatok? - tettem fel a kezem.
-Nem - kiabálták rám mire én hátratántorodtam.
-Tudod mit bánok - vette ki Daisy Ben kezéből a lábát. -Hogy beléd szerettem és, hogy elkezdtem veled egy kapcsolatot!
-Oh igen én azt bánom, hogy foglalkoztam a kicsi Daisyvel és nem épp más nők után kajtattam - vette ki a bátyám Daisy kezéből a labdát.
-Szabad vagy! Menj kajtass más lányok után - viharzott el Dais.
-Elbasztad - veregette meg Ellie a bátyám vállát. -Megyek Daisy!
-Szóval nem játszunk már? - kérdeztem pár perc kínos csend után mire mindenki rám nézett egy szerinted arc kifejezéssel. Kivettem a bátyám kezéből a labdát és elhajítottam aztán megöleltem a bátyámat. -Sírni fogsz elmondom apának, hogy sírtál és tényleg apád fia leszel!
-Em nem érted - húzódott el. -Végre megtörte a jeget beleszerettem újra egy lányba és elhatároztam Ő lesz az igazi és megint elcsesztem. Nem való nekem ez a szerelem dolog.
-Szerinted kinek való? Nézz rám - mondtam. -Az én szerelmi életem hol tökéletes? Ja, hogy nekem olyan nincs na mindegy! A szerelem nem egy könnyű dolog, de ha igazán szereted küzdesz érte. Szereted Őt? Biztos szereted szóval ne tagadd le!
-Minek is tagadjam le úgyis tudod - nevetett fel.
-Nevettél - mosolyogtam rá és újra megöleltem. -Minden rendben lesz, ha ezt a húgod mondja elhiheted!
-Szerinted valaha még megbocsájt? - kérdezte amikor elhúzódtunk.
-Minden bizonnyal, de adj neki időt feldolgozni és harcolj érte - tanácsoltam neki mosolyogva.
-Nem értelek húgi - hajította át a kezét a vállam felett. -Remek tanácsokat adsz, de te magad mégse tartod be Őket!
-Tanácsokat osztogatni könnyebb, mint betartani Őket - mosolyogtam rá és odabújtam hozzá mire a fejemre nyomott egy puszit. Meg kell Daisynek bocsájtani, mert Ők tökéletesek együtt és amikor majd összeházasodnak boldogan állok mellettük, mint koszorúslány aztán amikor megszületik az unokahúgom, vagy unokaöcsém a kezembe tartom és oda nem adom a szüleinek. Ők egymásnak teremtették hisz a jövőjüket el tudom képzelni ami nagy szó!
Hirtelen valaki hátulról megcsikizett amitől a magasba ugrottam. Támadom felé fordultam és egy fekete hajú srác vigyorgott rám a barátnőjével.
-Ő volt - mutogatott Zayn Pezzre.
-Tudod ezzel árultad el magad - mosolyogtam rá. -De mivel mindketten itt vagytok és nem láttalak titeket így mindketten büntetést kaptok.
-Milyen büntetést? - kérdezte kirekedett szemmel a két áldozatom.
-Kik szólnak hozzám? A fák beszélnek? - nézek körül visszafojtva a nevetést.
-Oh a kis szemét - kapott fel Zayn és befutott velem az erdőbe egyenesen a tóig ahol tegnap este kis híján majdnem megölettem magam.
-Zayn kérlek úgy se mernéd - kapálóztam.
-Igaz nem doblak bele, mert még kinyírod magad - kuncogott Zayn aztán befutott velem a vízbe, de mindvégig szorosan fogott. A kis dög!
-Engedj el - próbáltam kiszabadítani magam a karjai közül sikertelenül.
-És megöld magad a fenéket - mondta és közel hajoltam a karjához aztán erősen beleharaptam. -Á!
Hirtelen elengedett és kiszabadultam aztán addig fröcsköltem míg a haja nem megy tönkre.
-Te szemét dög - nevettem.
-Te kezdted - nevetett.
-Mondjátok sajt - kiabált Pezz mire ránéztünk és kattant is a fényképezőgép.
-Ez lemert minket fotózni szörnyű kinézettel - kezdtem.
-Támadás - futott Zayn is menyasszonyához és én is kifutottam amire kiértem Zayn már a karjaiba fogta Perriet és a fényképezőgépet nekem dobta és futott is tovább. Félig meddig én is bementettem, hogy tökéletes képet csináljak róluk.
-Mondjátok, hogy buták vagytok - visítottam mire rám néztek és megcsináltam a képet.
Visszaugráltam a tábor helyre az erdőn állt ahol még mindig állt a bál. A csapat két csoportra osztódót és most nem Ellie és Louis miatt sőt nem is Niall és miattam, hanem a Daisy és a bátyám miatt. Már csak egy kérdésem van; én kihez húzódjak? Vándorló madárka leszek szerintem!
Daisy csoportja a tűznél gyűlt össze míg a bátyám csoportja Louis kocsijánál így most a Daisy csoportjához ugráltam és lehuppantam közéjük szó szerint.
-Na mi a pálya? - kérdeztem mire Daisy kisírt szemmel rám nézett  aztán szorosan magamhoz öleltem. -Dais nem lesz semmibaj! Megbeszélitek és minden rendben lesz, mert szeret téged és te is szereted ne tagadd. Aztán összeházasodtok és gyereketek lesz míg én elrabolom a gyereketek, mert az én unokahúgom, vagy unokaöcsém lesz.
-Em - nevetett fel keserűen. -Nincs mit ezen megbeszélni hiba volt ez a kapcsolat.
-Tudod mi volt hiba? - kérdeztem. -Hogy beleszerettem egy popsztárba aki nem egyszer átvágott na az volt hiba! A ti szerelmetek nem hiba volt, hanem egy új kezdet.
-Bevallotta - ugrált rám mutogatva Ellie és Penny.
-Ö mit is? Én nem mondtam semmit - ráztam a fejemet értetlenül pedig pontosan tudom mit mondtam.
-Azt mondtad szereted Niallt - bólogatott Ellie.
-Nem mondtam ki a nevét szóval bárki lehetett lehet, hogy Micheal Jacksonra céloztam - mondtam.
-Ő meghalt - forgatta meg a szemét Penny.
-Attól még szerelmes lehetek belé - vonom meg a vállam. -Visszatérve egy fontosabb témához. Daisy beszélnetek kell!
-Én ugyan nem beszélek vele - rázta a fejét hevesen.
-Szóval te nem - mosolyogtam rá. -Pillanat.
Felálltam és a Louis kocsijához vettem az irányt ahogy Ben csapatja állt van egy nagyszerű tervem amihez a bátyám kell nekem. Oda ugráltam felük és szorosan megöleltem édes drága bátyámat.
-Van egy tervem - vigyorogtam, mint egy tejbe tök mire kérdően és unottan rám nézett.
-Húgi nem érdekel - mondta nem törődően Ben. -Ahogy Daisy se érdekel sőt senki se!
-Nem, nem ezt nem - kapálóztam a kezeimmel. -Nem kérem vissza az ősparaszt bátyámat így most szépen meghallgatsz, mert tudom, hogy szereted még.
-Hallgatlak - dőlt neki Louis kocsijának.
-Énekelni fogsz neki - mondtam ki mosolyogva mire elnevette magát.
-Em nem tudok énekelni  nem az én műfajom - rázta meg a fejét. Basszus igaza van!
-Akkor én éneklek neked csak annyi a dolgod, hogy kicsíped magad amibe majd a fiúk segítenek és megjelensz - álltam lábujjhegyre és elkezdtem a hajával játszadozni. -Le kéne vágatnod a rőzsét.
-Hagyd a hajam húgi - fogta meg a csuklóm. -És az után? Megjelenek, énekelsz és utána?
Gonoszan rávigyorogtam és a füléhez hajolva suttogtam a többi részleteket mire a szemei kitágultak én meg szaporán bólogattam.
-Mi is megtudhatnánk? - érdeklődött Louis.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik - mosolyogtam. -Amúgy gitár van valakinél?
-Julia - vágta rá Niall.
-Elkérhetem?  - fordultam felé.
-Tőlem - vonta meg a vállát. Bunkó.

Már mindenki a tűznél ült kivéve Niallt aki gitározni fog, a bátyám aki nagy lépést tesz meg én aki ezt   megénekeli. A One Last Time című dalt éneklem Ariana Grandetól szóval az egész délutánom ráment arra, hogy betanuljam a szöveget. Parázok egy kicsit, mert ez különleges alkalom lesz, de inkább parázzon a bátyám aki mellettem áll és a kezei között forgatja a gyűrűt amivel tesz egy nagy lépést a jövője felé. Tökéletes párt alkotnak együtt!
Niall megbökte a vállam mire bólintottam és elkezdett gitározni.
-I was a liar... I gave in to the fire... I know I should've fought it... At least I'm being honest... Feel like a failure... 'Cause I know that I failed you... I should've done you better... 'Cause you don't want a liar... - amint elkezdtem énekelni és lépkedtem a többiek felé mindenki rám kapta a tekintettét és a mellettem gitározó Niallre. Igen az már magába fura, hogy én és Ő közel egymáshoz és még nem öltem meg. Csodák mindig is vannak és lesznek.
Mielőtt magával ragadott volna a dal intettem Bennek aki csatlakozott hozzánk, de Ő tovább ment Daisy felé. Megfogta a lány kezét és felállította aztán térdre hunyászkodott előtte.
-Daisy Eriksen hozzám jönnél feleségül? - kérdezte bátyám amit vártam, de még nem fejezte be.
-Ben.. - kapott a szájához Dais.
-Hadd fejezzem be - mosolygott Ben és felállt aztán megfogta Daisy kezét. -Daisy Eriksen, ha igent mondasz nekem megígérem neked, hogy egyszer elveszlek feleségül és, hogy ezt elhidd...
Elővette a zsebéből a gyűrűt és felhúzta kedvese gyűrűs ujjára.
-Komolyan gondoltam - kezdte Ben. -Szeretlek mindennél jobban, mert te megváltoztattál miattad újra hittem.
-Ben én... - kezdte Daisy hirtelen magához húzta a bátyámat. Mindenki elkezdett "uu"-ni és tapsolni.
Amikor elengedték egymást Daisy rám nézett egy amolyan menekülj-az-életedért nézéssel. Remek már megint mit követtem el?
-Te - indult meg felém mire én Niall mögé bújtam aki tűrte ezt az egész dolgot.
-Csak miattatok tettem ne bánts - fúrtam Niall hátába az arcom.
-Ki mondta, hogy bántani akarlak? - nevetett mire én felnéztem és Niall vállára tettem a fejem. -Köszönöm szépen jövendőbeli sógornőm!
-Tetszik ez a becenév - bújtam elő Niall háta mögül és megöleltem a jövendőbeli sógornőmet aztán rászóltam a többiekre is, hogy ne csak üljenek. -Csoportölelés!
Feltápászkodtak és közelebb jöttek aztán egy giga nagy csoport ölelésbe keveredtem.
Az este további részébe a tűz körül beszélgettünk amikor én fáztam és bementem a sátorba egy pulcsiért. A keresgélés során megtaláltam Niall pulcsiját amit magamhoz öleltem. Még mindig Niall illatát járta át a pulcsi pedig egész nap a cuccaim közt volt. Felhúztam magamra és amikor épp kiakartam menni megjelent a sátorba Niall.
-Te mit gondolsz a bátyád boldogságáról? - támadott le.
-Mit gondolnák? Örülök nekik - mosolyogtam.
-Komolyan kérdem - mondta.
-Komolyan örülök neki - vágtam rá.
-És te nem akarsz egyszer Daisy helyébe lenni? Tudod te lennél az akinek megkérik a kezét amikor hozzád is eljön az igazid - mondta.
-Persze, hogy szeretnék egyszer én is menyasszony lenni, de számomra nem létezik ez az igazi, mert alapból nincs is - mondtam. Fura erről neki beszélni.
-Mindenkinek van igazija! A példa a szüleid - mondta Niall.
-Ebbe tévedsz - ráztam meg a fejem. -Ez az igazi dolog csak egy maszlag mindenki életébe több igazi lehet, de csak egy lesz az akivel eltudod képzelni a jövőt, ha van olyan egy.
-És neked van olyan akivel eltudnád képzelni a jövőd? - kérdezte. Igen azt hiszem van csak eddig ezt nem vettem észre.
-Azt hiszem - mosolyogtam rá. -És neked?
-Nem tudom ezen még nem gondolkoztam - mosolygott rám.
Egy ideig csak meredtünk egy más szemeibe és a szánk vészesen közelített egymás felé mikor Niall behunyta a szemét ezzel megtörve a csendet:
-Ki kéne mennünk  - mondta mire én bólintottam.
Egy nagy sóhaj kíséretébe kimásztam a sátorból és amikor talpra álltam Niall állt szorosan előttem csak bámultam bele azokba a magával ragadó kék szempárokba és egy hirtelen mozdulattal megfogtam a nyakát és magamhoz húztam. Miután elhúzodtam rámosolyogtam és otthagytam, és a többiekhez siettem. Még szerencse, hogy senki nem figyelt ránk mindenki elvolt foglalva az ifjú párral.
Mit művellek én? Megint közel engedem magamhoz és a vége megint ugyanaz lesz. Nem, nem ez többet nem fordulhat elő nem szabad közel engednem magamhoz különben is barátnője van igaz a barátnője egy pincsi kutya akit a napokba el is felejtettünk, de akkor is a barátnője. Emma eljátszottad az esélyed és már csak játszik veled, mint egy gumi labdával!

*Ellie Stinson szemszöge*
Csak mosolyogtam, mint egy idióta, aztán leesett minden. A felismerés, mint villámcsapás, úgy hasított belém, míg a többiek csoportölelésben törtek ki. Ha úgy vesszük Daisy kezét most kérték meg. 18 éves és már megkérték a kezét. Emlékszem, hogy kiskorunkban mindig azt terveztük, hogy együtt házasodunk, és én hol vagyok most? A béka feneke alatt, azt se tudom mit kezdjek jelenleg magammal. Természetesen örültem legjobb barátnőm boldogságának, hisz ő megtalálta azt az igazit. És én még veszekedtem vele, hogy nincs olyan, most derült ki, hogy mekkorát tévedtem. A tekintetem rátévedt Louisra és csak bámultam őt. Vajon nekem ő lenne az igazim? Vagy a helyzet adja ezt a piszkos vonzerőt? Miért nem adtam magunknak egy esélyt? Mert hazudott, és e felett nem tudok szemet hunyni. Hirtelen az ő tekintete is megtalált engem és csak mosolygott. Ő boldog, nem kellek neki, hisz most önfeledten lehet az aki, és ha én belépek az életébe, akkor minden megváltozna. Nem csak a kis életem kerülne szinte reflektorfénybe, hanem a családom és a barátaim is. Minden annyira bonyolult vele. igen, talán ez a legjobb kifogás, minden túlságosan is komplikált, ha vele vagyok. A falamat képes lenne bármikor összetörni, de ő se akarja, hisz megtette volna, vagy csak túlságosan is jól távol tartom őt magamtól. Nos mit gondolsz Ellie?
Hamar észbe kellett kapnom, így odamentem Daishez és jó szorosan megöleltem.
- Semmi nem változtat semmin. - fogalmam sincs mire értette, hisz ez több értelmű dolog.
- Elmegyek, leülök a tűz mellé. - mondtam és el is indultam. Ma is Louis pulcsiját viseltem, egyszerűen lehetetlennek tartom azt, hogy én levegyem magamról.
- Mit gondolsz? - Zayn zavart meg a gondolkozásomba.
- Mit gondolhatnék? Daisy a legjobb barátnőm már első perceim óta. Örülök, hogy boldog, mert akkor én is az vagyok. - mosolyogtam.
- Oké, és Louisról? Mi lett volna, ha ő kérte volna meg a te kezedet? Igent mondtál volna? - mosolygott és közben csatlakozott hozzánk Liam, Niall, Harry, Erica és Penny. A kérdés meglepett és erősen el kellett gondolkodnom rajta. Ismét Louis felé fordultam és csak néztem őt. Annyira tökéletes. Már csak attól majd kiakar ugrani a szívem, hogy nevet. Elképzeltem ahogyan letérdel elém és felteszi a nagy kérdést.
- Mit válaszolnál? - kérdezte Liam mosolyogva. A szívem egyre gyorsabban vert és fogalmam sem volt, hogy mire gondoljak, talán túl sok mindenre akarok egyszerre.
- Kérek egy sört. - nyögtem ki.
- Ellie! - mordult rám Penny. - Ugye nem akarsz ma berúgni? Túl sok az alkohol! - nem tehetek róla. Feszült vagyok és kell valami ami elveszi ezt az egészet.
- A kérdésre nem válaszoltál. - mosolygott Harry.
- Annyira tudni akarom, hogy milyen valójában. Milyen mikor fáradt, mikor mérges és feszült, mikor nyugodt, mikor lehetetlen őt leállítani, hogy milyen mikor csak egy sima homlokpuszit kapok...
- Tudni, hogy milyen az ágyba. - nevetett Erica.
- Bevallom, igen. De nem akartam perverznek tűnni.
- Inkább nyálas lettél. - nevetett Niall.
- Igent mondanék. - hajtottam le a fejemet és a kis kövekkel kezdtem el játszani.
- Akkor miért nem adsz magatoknak esélyt? - kérdezte Zayn.
- Mert átvert, és elvesztette a bizalmamat. Sírtam miatta érted? - húztam fel a szemöldökömet. - És maga az az élet, amit ti éltek, az félelmet kelt bennem. - suttogtam.
- Drágám, kapd a fürdőruhádat! Ma megtanítunk úszni! - pattogott mellénk Louis.
- MI? - kerekedtek ki a szemeim. - Nem köszi, megvagyok nélküle. - hadartam, talán meg se értette, hogy mit mondok.
- Most komolyan, akkor hogyan fogsz úszni a Karib-tengerben? - húzta fel a szemöldökét, a csípőjét kitolta, kezeit pedig keresztbe fonta maga előtt. Igazán vicces látvány volt.
- Soha nem jutok el oda, szóval nincs szükségem rá! - mosolyogtam rá.
- Szerintem is ideje lenne megtanulnod úszni. 18 éves vagy Ellie! - mordult rám Daisy kedvesen, ha ez lehetséges.
- Inkább fogd be. - sóhajtottam és egyenesen Zayn védelmező karjaiba csúsztam át. - Ne engedd nekik! - motyogtam, de ő csak felállt, felkapva engem és elindult a sátrunk felé. - Te áruló! - kiabáltam. Zayn pontosan a sátrunk előtt rakott le én pedig csak toporogtam ott mérgemben.
- Kérlek, Ellie. Jó móka lesz. - mosolygott rám. - Amúgy is, mi van ha én a 20. születésnapodra elviszlek a Karib-tengerre?
- Nem fogadnám el! - néztem fel rá.
- De elfogadnád. - nevetett.
- Na jó, igazad van. - morogtam és bementem a sátorba. Gyorsan elővettem a fürdőruhámat, átvettem és már ki is léptem az épp dohányzó barátomhoz.
- Oké, Luke nem viccelt, amikor azt mondta, hogy az alakod senkihez nem fogható. - nevetett.
- Most bókolsz nekem mikor menyasszonyod van? - nevettem én is.
- Nem. Csak, mint legjobb barátod, elmondtam, hogy még véletlen se legyen önbizalom hiányod. - puszilt bele a hajamba.
- Oké, értem. De csak úgy megyek be, ha te mellettem leszel végig! Benned bízok a legjobban. - kémleltem a földet.
- Rendben. - mosolygott és elindultunk visszafelé. Zayn megbökte az oldalamat és Louis felé mutatott, aki megnyalva az alsó ajkát, újra és újra végigmért magának. Éreztem, hogy a színem lassan vált át normálból, paradicsomba, hiszen már ő is fél pucér volt és megnézhettem magamnak a többi, eddig takart tetoválásait.
- Indulhatunk? - jött mellénk Harry, akin még több tetoválás volt.
- Egy pillangó? Komolyan? - nevettem fel.
- Szerintem rohadt menő. - mosolygott.
- Ja, a hasadra gyűjtöd az összes repülő állatot? - viccelődtem, mire a többiek is nevettek már.
- Szeretnéd túlélni az úszásoktatást? - vonta fel a szemöldökét.
- Ne paráztasd már. - lépett mellé Erica.
- Kész a karúszó! - lépett Liam mellé Jack.
- Mi? Ezt honnan szereztétek? - egyre idegesebb lettem, hiszen nem fogom felvenni a micimackós karúszókat, akármennyire is szeretem azt a mesét.
- Luxé, Harry kocsijában volt. - rántotta meg a vállát Sophia és elővette a telefonját a többi lánnyal az élen.
- Mindent meg kell örökíteni! VIDEÓ! - kiabálta Perrie.
- Nem fogom felvenni azokat! Amúgy se jönnének rám! 18 vagyok, nem 3! - morogtam.
- A karod olyan, mint egy újszülötté, szóval rád fér! - mosolygott Liam.
- Nincs inkább matrac? - kérdeztem reménykedve.
- Felfújom. - sóhajtotta Daisy és elindult.
- Nos, ideje úszni. - Louis teljesen nyugodt volt, ahhoz képest, hogy hogyan nézett 2 perccel ezelőtt.
- Ezt elküldöm Barney bácsinak! - nevetett Marvin.
- Csak nehogy szívrohamot kapjon, mert nem lesz több One Direction utána. - nevetett Luke.
- Ja! Apu megöl titeket, ha egy hajam szála is meggörbül! - bólogattam.
- Nem lesz semmi bajod. - mosolygott Louis és a szívem kihagyott egy ütemet.
- De én akkor sem akarom! Daisy. - néztem rá, amilyen cukin csak tudtam.
- Ó, nem Ellie! Nem adod be, hogy kis ártatlan vagy! Ideje valami olyat csinálnod amitől tényleg félsz! - mosolygott és, mint parancs Liam felkapott a vállára, mint egy zsák és úgy cipelt.
- Ne, Liam kérlek!! Sophia! - kiáltottam segítségért. Hallottam, ahogy beérünk a vízbe, és láttam közvetlen mögöttünk Harryt, Louist és Zaynt.
- Mosolyogj a videóba! - kiáltott Perrie.
- Meghaltok! Mind! - kiabáltam vissza neki.
- Na itt jó lesz Liam. - hallottam meg Harry hangját és Liam szó szerint ledobott, csak egy baj volt. A lábam nem ért le. Elkezdtem csapkodni és próbáltam a vizet nem lenyelni.
Erős karok szorítottak meg és már alig vártam, hogy végre levegőt vehessek normálisan.
- Normálisak vagytok? Nem tud úszni! - akadt ki Zayn. Kicsit kijjebb mentünk, de én csak úgy csimpaszkodtam Louis nyakában, vele szemben lógtam rajta.
- Ellie, itt már le ér a lábad. - mondta Harry.
- Na persze! Nézd meg, hogy ti mekkorák vagytok és, hogy én mekkora vagyok. - mordultam rá.
- Magassarkúval akkora vagy majdnem, mint én, és a mellkasomig ér most a víz. Leér a lábad. - mosolygott Louis én pedig lepattantam róla nagy nehezen.
- Oké, ez jó volt. Kimehetek? - indultam meg, de Zayn megfogott. - Áruló vagy! - néztem rá mérgesen.
- Itt a matrac! - kiabálta Daisy és berohant hozzánk. - Csak ügyesen! Addig csinálunk kaját. - adott egy puszit a legjobb barátnőm és futott is.
- Szemét vagy Mrs. Ben Geller! - kiabáltam utána, de már el is tűnt. Ledobtam a karúszókat a matracról az egyiket Harry képébe a másikat pedig Zayn képébe és felfeküdtem a matracra. - Úszhattok. - mondtam és elkezdtem evezni.
- Oké, csak nehogy legurulj véletlen a tó közepén a matracról és úgy járj, mint Emma! - kiabálta Liam én pedig visszafordultam és belekapaszkodtam Zayn kezébe.
- Nem fogok tudni megtanulni úszni. - sóhajtottam és leszálltam a matracról.
Talán egy órája próbálok úszkálni az egyik fiútól a másikig, egy harmadik segítségével, de még mindig lehetetlennek tartom a helyzetet.
- Ha nem akarod, akkor nem fog menni! - mondta Harry miközben éppen Louishoz vitt. - Azért a szíved ki ne ugorjon a helyéről. - nevetett halkan.
- Már fáradt vagyok. - próbáltam nem nyelni vizet.
- Aha, persze, - nevetett tovább és odatolt Louisnak. Erősen belé kapaszkodtam és szemeztem a kedvenc tetoválásommal. Legalábbis az egyik kedvencemmel.
- Ez az, ami. - suttogtam.
- Mi? - kérdezte Louis.
- Ja, semmi. - mosolyogtam rá.
- Liam, Zayn tudnátok jönni egy kicsit? - kérdezte Penny és közben fogta a hasát.
- Mi történt? - kérdezte Harry is.
- Hát, le kéne nyugtatni a barátnőiteket, mivel nem tudják abbahagyni a nevetést és szinte megfulladnak. - nevetett újra Penny. A két srác kiment, így hármasban maradtunk.
- Akkor végeztünk? - csillant fel a szemem. Harry csak perverzen vigyorgott rám.
- Ha eltudsz úszni Harryig, aztán vissza hozzám, akkor igen, végeztünk. - mondta Louis. Minden erőmet összeszedtem és kutyaúszásban úsztam Harryig.
- Ügyes vagy! - villantotta meg a gödröcskéik.
- Buzi. - motyogtam az orrom alatt.
- Akkor most pillangó úszásba! - mosolygott rám.
- Harry rohadt fáradt vagyok. - mondtam és lenyomott a víz alá.
- Te teljesen hülye vagy? - kiabálta Louis miután feljöttem a víz alól. Közvetlen mögöttem volt és a derekamat fogta meg miközben simogatta az érzékeny bőrfelületet. Ha így folytatja tuti, hogy felizgulok, de ha játék, akkor legyen játék. A fenekemet a férfiasságához érintettem, már amennyire tudtam, a reakció pedig az volt, hogy a derekamat erősebben fogta.
- Fejezd be. - mormolta a fülembe.
- Te kezdted. - mosolyogtam egy aprót.
- Srácok, ne előttem dugjatok. - nevetett Harry.
- Tudod mit? Fogadni akarok. - mondta.
- Na már te is? - sóhajtottunk egyszerre a göndörrel.
- Aki hamarabb elélvez az veszít! Nincs semmi szex benne! Csak a kéz és száj játszik. - az arcán egy huncut mosoly jelent meg. A szívem is kihagyott egy ütemet azon amit mondott. Gyerünk Ellie, erre vártál, legalábbis a felét megkaphatod!
- Ebből dugás lesz. - mosolygott Harry, mint egy idióta, bár ő az.
- Kihívás elfogadva! Ha nyerek akkor nem hozzátok szóba soha többet nekem a Londonba költözést! - fordultam felé.
- Ha pedig én nyerek, szó nélkül pakolsz és jössz Londonba! - nézett mélyen a szemembe.
- Rendben. Semmi szex! - emlékeztettem, de leginkább Harrynek szántam, hogy felfogja, mi nem fogunk szexelni. Kezet ráztunk és megbeszéltük, hogy este találkozunk a kocsijánál a mi kis játékunkhoz!
- Ebből tuti dugás lesz. - nevetett Hazz.
- Most már te is kimehetsz! - küldtem útjára szegényt. Na jó, nem az.
- Oké, csak gumit használjatok! - fordult vissza és a matracot meg a karúszókat is vitte magával.
- De ne mondd el senkinek haver! - kiáltotta utána Louis. Újra felé fordultam és hozzám nyomta férfiasságát.
- Könnyű dolgom lesz. - nevettem fel majd közel hajoltam hozzá, a szájához. - De a Stinsonok soha nem veszítenek. - suttogtam.
- De egy Tomlinson se. - markolt bele a fenekembe és a nyakamba hajolt, de csak oda fújt, amivel kikészített.
- Louis. - mondtam halkan.
- Szinte már el is mentél. - nevetett és elindult, de eszébe jutott, hogy kicsit sikerült beljebb mennünk a vízbe és nem ér le a lábam. Azonnal visszaugrott hozzám. - Ne haragudj. - fogott meg.
- Csak vigyél már ki innen.. - sóhajtottam és végül úgy néztünk ki, hogy ő előttem ment, én hason feküdtem a vízben, mind a két kezét fogtam és húzott kifele. Elég romantikus lett volna, ha nem így állnánk egymással. Kiértünk a vízből és gyorsan megtörölköztem, úgy nagyjából, de Louis ismét csak végigmért.
- Már alig várom, hogy az a test azért könyörögjön, hogy belé vezessem magam. - nevetett fel perverzen. Ugyan olyan perverz, mint én. Ó mondd, hol voltál eddig? 
- Ez a test, csak örömtáncot fog járni a végén. - nevettem fel.
- Idézem: " Ez a test soha nem lesz a tiéd!" Szerintem meg de. - nyalta meg az alsó ajkát. Miért kínoz? - Ja, és nem ér nemet mondani! Mindent tűrni kell! - mosolygott.
- Oké. De ne hidd azt, hogy nyerhetsz. - nem fog, de ha mégis, akkor sem fogok Londonba menni és azzal kiegyenlítődne az állásunk 1:1.
- De ha most megcsókollak, akkor elkezdődik a fogadás? - kérdeztem, nem is értem, hogy miért, csak kicsúszott a számon. Látványosan őt is meglepte a kérdésem és csak mosolygott egyet.
- Igen. - nevetett és otthagyott a parton. Őszintén? Nem várom, mert lehet csak azért teszi ezt, mert fogadtunk, nem pedig azért mert akarja. Én is visszasétáltam a többiekhez és fenséges illatok terjedtek körülöttük.
- Mi lesz a kaja? - kérdeztem és leültem Marvin mellé.
- Csirke mell. - mondta Niall és megfordította az egyiket.
- Saját szakácsunk van? Ez tetszik. Kanadában úgy szokás, hogy aki főzött, az szed, illetve eszik utoljára. - mosolyogtam.
- De én nem vagyok kanadai. - forgatta meg a szemeit ír akcentussal.
- De én igen. És már hiányzik Kanada. - szomorodtam el, mert tényleg így volt.
- Ilyenkor jön az ötlet, hogy hokizni akar. - sóhajtott Daisy.
- Marvin, kérlek! - húztam el az utolsó szót.
- Nem Ellie, legutóbb is a kórházban kötöttünk ki! Nem vagyok kanadai, hogy mindent kibírok! - nevetett.
- Te vagy a legrosszabb, legjobb barátnő bátya! - durciztam és odasétáltam Niall mögé.
- Kész van? - kukucskáltam a húsra.
- Nincs, de menj innen, mert zavarsz. - nevetett.
- Tudod, éhes vagyok. Egy órája csak oda vissza úsztatott négy idióta. - mondtam és az illetők felé néztem. - Úgyhogy kijár nekem a kóstoló falat. - mosolyogtam rá.
- Gyerünk Niall, csak, hogy ne mondja azt, hogy éheztettük. - nevetett Perrie. Niall kivett egy húst nekem az egyik tányérra és így el is mentem mellőle. Leültem Sophia és Perrie mellé, majd megkóstoltam.
- Szakács! Ne haragudjon, de mi ez az ízesítés? Borzasztó! - álltam fel és leraktam mellé a tányért.
- Hogy mondtad? - fordult felém.
- Úgy, hogy semmi íze nincs a szar csirkédnek! - mondtam hangosabban és próbáltam átvenni tőle a forgató csipeszt.
- Örökítés! - szólalt fel Pezz és már csak a vakut észleltem.
- Na jó! Mondd, hogy mi kell még. - sóhajtott szomorúan a szőke.
- Leginkább só! - forgattam meg a szemeimet. - Illetve bors, egy kis paprika és még egy kis bors. Ja meg a fokhagymát ne hagyd ki. - kacsintottam rá és elmentem a törülközőért. - Elmegyek átöltözni, aztán megverem Harryt és Zaynt. - mondtam és bevonultam a sátorba ahol Liam ügyködött.
- Na milyen volt? - kérdezte mosolyogva.
- Jó. Csak Harry vagy ezerszer próbált megölni. - sóhajtottam.
-Ne haragudj rá. Tudod, hogy most szerelmes és azt se tudja merre hány méter. - nevetett.
- És mi van veled? - ültem le mellé, megsimogattam a karját és kedvesen mosolyogtam.
- A srácoknak igazuk volt. Mióta megemlítették azóta, őt látom minden mozdulatodban. - hajtotta le a fejét.
- Öö, kit? - nem értettem az egészet.
- Daniellet. - felelte halkan. - Ugyan olyan vagy, mint ő.
- Danielle Peazer? - csillantak fel a szemeim, de próbáltam türtőztetni magamat.
- Ő. Szeretem Sophiat, mindennél jobban, de kicsit hiányzik Danielle. Voltak olyan dolgai, amiket Sophia nem tud helyettesíteni. Például ez az érdeklődés. Ő is ugyan így kérdezte meg, hogy mi a baj. - sóhajtott egyet.
- Ez természetes, hogy valaki hiányzik az életedből, aki egykor kitette azt, hisz szerettétek egymást, tökéletesek voltatok együtt, de nem ment. Volt egy valami ami miatt véget vettetek és rátaláltál Sophiara, mert ő is tud olyat mutatni, amilyet Dani nem tudott. És az, hogy hiányzik, az rendben van, mert ez az, ami emberré tesz. - mosolyogtam rá.
- Talán igazad van. Ha rákérdeznék, hogy hogy van, az gáz lenne? - kérdezte.
- Nem. De itt maradhatok melletted? - pirultam el.
- Persze, de.. Jézusom. - döbbent le. - Payzer fan vagy, illetve Peacer. - nevette el magát Liam.
- Ami azt illeti, imádom. - nevettem kínosan. - De Sophiat is szeretem ugyan annyira!
- Nincs ezzel semmi baj El. - mosolygott rám és már az üzenetekbe is volt. - Mert ez az, ami. - rázta meg a fejét. - Mintha nem vettem volna észre. - mosolygott és már pötyögte is az üzenetet.
- Jó lebuktam. Kedvenc tetoválásom rajta. - mosolyogtam halványan.
- Olyanok lennétek, mint mi Danivel, csak nem úgy végeznétek, mint mi. - mosolygott és elküldte az üzenetet.
- Valószínű csak pár óra múlva válaszol, mivel ott most lesz majd reggel valamikor. - mondtam kicsit lehangolva. Olyan, hogy Louis és Ellie, olyan nincs! És nem is lesz.
- Igen. - mosolygott. - Amúgy, ha öltözni akarsz, akkor kimegyek. - mondta és már szinte kint is volt. Felvettem a fekete, pamut rövidnadrágomat meg egy trikót, illetve Louis pulcsiját. Nem tudok megszabadulni tőle. Kimentem a többiekhez és nagy nevetéseket hallottam.
- Ellie! Apukád van a telefonban! - kiabálta Luke és meghallottam apu hangját. Már 1 napja nem beszéltünk. Odarohantam és kikaptam Daisy kezéből a telefont.
- Apu! - örültem meg.
- Szia hercegnőm! Mi a helyzet? Minden rendben van? Nagyon hiányzol. - tudtam, hogy keservesen mosolyog.
- Minden rendben van. És ti is hiányoztok. Anyu? - érdeklődtem.
- Mindjárt jönnek a McLaren'sbe Lilyvel és Tracyvel.
- Apu képzeld! Ma megtanultam a.... a kutyaúszást. - az elején még lelkes voltam, de rájöttem, hogy nem tudok normálisan úszni.
- Az remek kicsim! Akkor kezdetnek tökéletes. - nevetett. -  Holnap mikor jöttök?
- Fogalmam sincs. - néztem a többiekre, de csak megvonták a vállukat.
- Oké, figyelj! Új italok kerültek fel az itallapra! Úgy sem találod ki, hogy mik! - magam előtt láttam, hogy mosolyog és a lapot nézi.
- Nem tudom, de remélem valami ütős. Penny régen volt részeg. - nevettem el magam.
- Barney bácsi, állítsd le a lányodat! Itatni akar mindenkit mostanában! - mondta viccesen Penny.
- Cssss! - csitítottam el. - Most épp az apukámmal beszélek, ti csak hallgattok! - mindenki nevetett egyet.
- Szóval, A pucér pasi az első. - mondta.
- Mi? - röhögtem el magam Daisyékkel együtt.
- Fúj! - jegyezte meg Daisy.
- Hé haver! Egyszer ki kéne próbálnunk! - nevetett Marvin.
- De csak háromból kétszer működik! - figyelmeztette Penny őket.
- Mi a másik? - kérdeztem.
- Lotyós tök. Elég érdekes dolgokból van. - nevetett apu.
- Ismerős sztori. - vakartam meg az államat.
- Aztán a kedvencem, jujj figyelj Eli. Megjött apuci! - tiszta izgatott volt.
- Jézusom! Elnevezték majdnem rólad. - nevettem fel. - Büszke vagyok rád apu! - mondtam.
- Van még sok, de azt majd, ha hazajöttetek.
- Ne már! - mondtuk egyszerre Marvinnal.
- De, most le kell tennem, mert anyád hív. Szeretlek kicsim, vigyázz magadra! Puszi srácok! - mondta apu és már letette. Mindig ezt csinálja, még be se fejezte normálisan a mondatot. Kicsit szomorú lettem, úgyhogy Daisyhez vágtam a telefonját.
- Eli. - kuncogott Harry.
- Hé! Így csak az apukám hívhat! - amolyan megöllek nézést küldtem felé.
- Oké Eli, csak nyugodj meg, kész a kaja. - nevetett Niall is.
- Ne akard, hogy a pofádba vágjak egy tüskés ágat! - néztem rá.
- Megteszi! Én a helyetekbe befognám. - mondta Luke.
- Drága öcsikém a saját bőrén tapasztalta. - mondta Penny és megette a maradék húsiját. Én is megfogtam még két darabot és hamar betömtem.
- Na így már egész jó volt szőkeség. - ütögettem meg a vállát és kidobtam a papír tányért.
- Te szőkébb vagy. - mondta Perrie.
- A helyedbe meg se szólalnék. - mondta Emma nevetve és egy amolyan, "Most komoly?" fejjel néztünk rá.
- Látod húgi, így jár az aki belülről is szőke, mint te. - mosolygott rá a bátyja.
- Istenem, a sok idióta, szőke állat. - mondta Erica és arcon csapta magát.

****

Mindenki aludt már én pedig épp a fogadásunkat fogom véghez vinni Lousival. A szívem majd kiugrik a helyéről, de tovább lépkedek a kocsijához. Megláttam Őt ahogyan a fekete autójának dőlt és a földet pásztázta. Egyre gyorsabbak lettek a léptem és egyből az ajkára tapasztottam az enyémet. A
csókunk szenvedélyes, de közben édes volt.
- Louis. - szakítottam meg a csókunkat.
- Mi az? - lihegte.
- Nincs rajtam bugyi. - nevettem halkan és még a sötétben is láttam, ahogyan csodálkozik majd a fantáziája már járt.
- Irány a hátsó ülés! - morogta a nyakamba és megfogta a csuklómat. Szó szerint belökött hátulra majd ő is beszállt és becsukta az ajtót.
- Látod, van előnye is annak, hogy nagy a kocsid hátsó része. - mosolyogtam és magamra húztam egy újabb édes csókra.
- Indulhat a játék? - persze, miért is reménykedtem, hogy neki talán egy kicsit is többet jelent ez az egész. Épp próbált a nyakamtól lejjebb haladni, de nem fért el. - Bassza meg. - motyogta és kinyitotta az ajtót.
- Mit csinálsz? - kérdeztem. Kinyitotta a csomagtartót és elővett belőle egy plédet amit leterített a földre.
- Itt nagyobb a hely. - mondta és megvárta amíg lefekszek oda. A fejem mellett tartotta magát és csak a szemembe nézett. Félig tudtam kivenni belőle, de azt láttam, hogy ég a vágytól. Újra a nyakamra tapadt és éreztem, ahogy elkezdte szívni.
- Csak ne legyen erős. - kértem, mert 40 fokban nehéz takarni. Abbahagyta a szívást, de a hajamat eltűrve, a fülem mögött kezdte el szívni. Na, igen, azt könnyű eltakarni. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön. Ráültem a már merevedő férfiasságára és levettem a pólóját. - Akkor most indul. Ki bírja tovább Tomlinson? - kérdeztem és a v vonalát kezdtem el csókolni, a mackónadrágján át pedig már eléggé megéreztem a férfiasságát, úgyhogy itt az idő a kínzásnak. Elkezdtem lassan mozogni rajta és a nyakát csókolgattam, miközben a haját téptem egy kicsit.
- Baszki Ellie! - egy férfias morgás hagyta el a száját.
- Már most feladod? - nevettem fel, de túl figyelmetlen voltam, mert újra alulra kerültem. Ismét a nyakamhoz hajolt, de most csak levegőt fújt oda, ami csikizett, főleg, hogy arcszőrzete is volt, úgyhogy felnevettem kicsit.
- Gyönyörű vagy. - mondta halkan és újra megcsókolt és a csípőjét az enyémnek nyomta.
- Louis! - suttogtam, mert nem akartam, hogy bárki is felébredjen. Levette a pulcsiját rólam, majd a pólómat is.
- Tiéd lehet.  - mondta és a pulcsijára bökött én pedig csak néztem őt. Ismét a nyakamat vette célba, csak mos a másik oldalt, illetve a hasamon végigcsókolt egy vonalban.
- Louis, csikizel. - nevettem.
-Ellie? - hallottam meg Emma hangját, de jelenleg nem érdekel, csak csináljon már valamit. Épp húzta volna le a nadrágomat mikor Emma ránk világított. - Izé, ő.. Bocsi. Jézusom de ciki. - mondta de még mindig minket nézett.
- Emma! Menj már! - mondtam és kicsit felkeltem.
- Ti most szexelni fogtok? - kérdezte és még mindig ott állt.
- Nem!
- Igen! - szinte egyszerre mondtuk az ellenkezőjét. Én a nemet, Louis pedig az igent. Mérgesen néztem rá amiért hazudni próbált.
- Fogadtunk. És most, ha nem haragszol, meg kell nyernem. - a légzésem újra a normális lett és, ha Emma nem megy el innen akkor elölről kell kezdenünk az egészet.
- Bocsi, én csak Louisval akartam beszélni. - mondta és hátat fordított és Louis újra megpróbálta letolni a nadrágomat. - De.. - fordult vissza én pedig sóhajtva vertem a fejem a földbe. - Ti miért? Azt hittem utáljátok egymást.
- Emma kérlek, szétdurranok, ha te most nem mész el és olyanokat csinálok utána Ellievel, amit a szabály szerint tilos lenne. - pillantott rám. Ó, Emma kérlek maradj!
- Oké, de holnap elmondjátok? - kérdezte, de Louis elzavarta, a lány pedig elfutott.
- Szóval. - nézett újra rám. és levette a nadrágomat, végre. - Nyerjem meg most, vagy még játszunk egy kicsit? - kérdezte és a hasamat puszilgatta.
- Csak csinálj valamit. - sóhajtottam. Már egyáltalán nem érdekelt a fogadásunk, csak érezni akartam, hogy ilyenkor ő milyen is. A hasamról letért a combomra és egyre feljebb puszilgatta belülről. - Jézusom. - nyögtem halkan mikor megtalálta a nőiességemet és a haját téptem.
- Majd a nevemet nyögd, ha nyerek. - kibaszottul köcsög volt most, de csak szexibbé tette ebben a helyzetben. Mikor végzett ott lent, újra feljött hozzám. - Megakarod kóstolni magad? - nevetett. Itt az ideje összeszedni magad Ellie és nyerni. Nagy erőt vettem magamon és fordítottam a helyzetünkön, ismét ő került alulra. - Kis dög. - nevetett és kifésülte az ujjaival az arcomból a hajamat. sírni tudtam volna, a pillanat miatt, meg, hogy ő holnap után elmegy, végleg. Pár koncertjük lesz még Európában, de ide nem jön vissza és én sem megyek Londonba, ha nyerek, ha nem. Miközben a szemébe néztem, elkezdtem lehúzni róla a nadrágját, illetve a boxerét. A szívem majd kiugrott, hisz most érek hozzá úgy először, és mindegy, hogy hány pasival voltam ez előtt, és mennyivel csináltam ezt, Ő más. Ő Louis. Elbizonytalanodtam. Képtelen voltam bármit is tenni, nem tudnám megtenni ezt magammal se és vele se. Nem akarom, hogy Louisnak csak ennyit jelentsek. Nagyot sóhajtva dőltem a mellkasára. Az egész testem megremegett, mert szakadozva vettem a levegőt.
- Nyertél. - mondtam halkan és a sírás kerülgetett. Ő szorosan átölelt és belepuszilt a hajamba. Ellie Stinson egyszer az életbe vesztett, de ez felszabadító érzés volt.
- Mi a baj? - simogatta a hátamat.
- Csak, hagy maradjak így. Még egy kicsit. - kértem és belefúrtam a fejem a mellkasába.
- Öltözzünk fel előtte. - mondta és felült, ezzel engem is felültetve. Míg ő könnyűszerrel kényeztetett engem, nekem nem ment, és e miatt borzasztóan éreztem magam. Nem akartam a szemébe se nézni. Lemásztam róla és felvettem a nadrágomat meg a pulcsiját. Ő is felhúzta magára a nadrágját és a pólóját és visszaült a földre majd maga mellé húzott. - Ha kétségeid vannak, akkor felejtsd el. Én soha nem akarok neked rosszat. - mondta és a jobb kezével az arcomat simogatta.
- Miért vagy ilyen cseszettül tökéletes? - néztem fel rá, de ő csak nevetett.
- Nem vagyok az. - rázta a fejét.
- Mégis eléred, hogy ne tudjalak utálni! - a hangom erősebb volt, mint az előbb. Kíváncsi vagyok, hogy ebből az éjszakából, hogyan fogunk felkelni.
- Utálni akarsz? - kérdezte.
- Mindennél jobban utálni akarlak. De még csak egy kicsit se megy. - néztem oldalra.
- Ez ilyen Ellie Stinson féle szerelmi vallomás? - nevetett.
- Nem, most őszinteségi rohamom van. - mosolyogtam.
Még sokáig csak beszélgettünk, de végül mind a ketten elaludtunk a pokrócon, egymáshoz bújva.

***

Reggel arra keltem, hogy valaki keres mellettem valamit. Kinyitottam a szemem és nem értettem, hogy hogyan kerültem vissza a sátramba. Csak álom volt az éjszaka? Nem, mert megérintettem a nyakamon a fájó pontot, tehát csak Louis hozhatott be ide.
- Jó reggelt. - köszöntött mosolyogva Niall.
- Neked is. Mit keresel? - kérdeztem.
- Hát, igazából, csak fel akartalak kelteni. - mosolygott rám.
- Ó értem. - mosolyogtam.
- Jól néz ki a szívás nyom. - kacsintott.
- Mi? - kaptam egyből a nyakamhoz. Észrevette, a fenébe.
- Dugtatok? -  nem parázott, egyből a lényegre tért.
- Nem. - hajtottam le a fejemet. - Mi csak.. Fogadtunk, hogy kinek lesz előbb orgazmusa, de semmi szex nem játszhatott. Végül én nem tudtam semmit tenni, míg ő kiszívta a nyakam meg mást is csinált. Utána csak beszélgettünk. - kémleltem a földet.
- Akkor.. A hajadat előre kéne raknod. - mosolygott és már próbálta is eltüntetni a foltot.
- Lehet szerelmes vagyok. - mondtam pár perc szünet után.
- Nahát, rájöttél? - nevetett fel.
- De még mindig ott van Eleanor és nem tudom leküzdeni bennem a dolgokat. Pedig én tényleg nagyon szeretném! - mondtam neki.
- Nem kell mindent egyszerre. - mosolygott rám.
- De, ha nem dobom el a hülyeségeimet, akkor soha nem lesz semmi. - sóhajtottam ő pedig csak engem nézett.  - És mi van Emmával?
- Hát, együtt aludtunk a kocsimba. - mosolygott és el is pirult.
- De cuki! - nevettem. - Hódítsd meg, mert te őt szereted és nem Demit. - mondtam.
- Ez a baj, hogy Demi iránt is érzek valamit. Valami többet, mint barátság. - hajtotta le a fejét.
- Óóó.. - mondtam halkan. A gyomrom szólalt fel legelőbb, miszerint ennem kéne.
- Menjünk enni. - mosolygott rám. Igaz még pizsamában voltam, de enni tökéletes. Mindketten felálltunk és elindultunk a hatalmas sátorból. Niall keze végig a derekamon pihent, de csak mert sikerült megbotlanom. Én pedig próbáltam a hajamat eligazgatni, hogy senki ne vegye észre a tegnapi kis afférunkat Louisval. Mikor kiléptünk a sátorból minden szempár ránk szegeződött. Baszki.