*Emma Geller szemszög*
-És, hogy álltok lányok a pasikkal? - kérdezte Phoebe néni.
-Ööö... - vakarva meg a tarkóját Erica. Érdeklődve figyelem legjobb barátnőm, hogy kibökje mi van. Aztán habozva, de kibökte. -Flörtöltem egy srác aki ismeri Emmát!
-Mi van? - kérdeztem.
-Tudod akik ott ültek - bökött az ablak melletti asztalhoz ahol a fekete hajú srác és a két haverja ült.
-Mi? - háborodott fel Chandler bácsi. -Ki az? Megölöm!
-Apa - sóhajtott Erica.
-Mit tudsz róla? - fordult felém Chandler bácsi.
-Bepróbálkozott nálam és Marcelnek hívják - mondtam.
-Meg... - kezdte Chandler bácsi.
-Ölöm - fejezte be apa.
-Ez érdekes lesz - csapta össze a tenyereit Joey bácsi.
-Szerintem térjünk át a fiúkra - váltott témát anya. Imádlak anyuci!
-Okés és fiúk mi van veletek? - kérdezte Phoebe néni a fiúk felé tekintve.
Jack és a bátyám összenéztek aztán egyszerre nevetek fel.
-Ez engem érdekel - ültem le a kanapé szélére.
-Ben fut egy csaj után - kezdte Jack mire mind ledöbbenve néztünk rá.
-Jack meg flörtölt egy csajjal és meg van a száma - folytatta Ben, de előtte Jack felé fintorogva nézett.
-Előre sajnálom azt a lányt aki veled összejön - nevetett Erica.
-Ross szerintem Ben nem hasonlít rá - szólalt meg Joey bácsi.
-Miért tipikus Ross feje van - mondta Phoebe néni.
-Tipikus Ross feje? - kérdezte Monica néni.
-Lapos, kocka fej - vonta meg a vállát Phoebe néni.
-Ez sértő volt rám nézve - morogta Ben.
-Szokd be, mert igaza van - mosolyogtam a bátyámra.
-Még egy sértő kinyilvánítás és nem mondom el a srác nevét akivel olyan jól szemeztél tegnap - fintorgott rám Ben. Mi van? Ő ezt honnan tudja?
-Mi? Te honnan tudnád? - kérdeztem és akkor beugrott, hogy Daisy elmondta. -Én is tudom a nevét!
-Igen? Honnan? - állt fel a bátyám kikerekedett szemekkel.
-Mit tudsz? Milyen srác? Hány srác van? - állt fel apa is vele.
-Emma remélem nem akarod hülyíteni Őket - szólalt meg anya is.
-Jézusom nem! Olyannak képzeltek? Hát köszi - morogtam és én is felálltam. -Nem hülyítőm Őket csak... fogalmam sincs mi van.
-És mi van a harmadikkal? - kérdezte Erica mire szűrősen néztem rá. -Hupsz.
-Harmadik? - kérdezte Monica néni.
-Szép - tapsolt Joey bácsi nevetve.
-Milyen harmadik kisasszony? - kérdezte apa.
-Van egy srác akivel interneten beszélgetek, de vele semmi komoly csak barát - magyaráztam.
-Kicsim egyet kérjük, hogy ne hülyítsd őket - mondta anya és megsimította a karom.
-Sose hülyítenék senkit - mosolyogtam édesanyámra. -Nem olyan vagyok.
-Nem akarok a gyerekeim szerelmi kapcsolatáról hallani többet - ült le befogva a fülét apa.
-Én se - értett egyet vele Chandler bácsi.
-Férfiak - nevetett Monica néni.
-Én hallani akarok szaftos részleteket is - mosolygott Joey bácsi.
-Joey - mordultak rá a felnőttek.
Nevetve indultam el a pult felé és mindenkinek összeállítottam a kedvenc italát. Öregek, de sose nőnek fel. Vajon én is ilyen leszek ennyi idősen? Vajon ennyi idősen is fogom piszkálni Bent? És az unokatestvéreim? Remélem mi is olyanok leszünk, mint Ők.
Fordultam volna meg a tálcával amikor ne ütköztem valakinek így a tálca tartalma a mellkasára ömlött. Amikor felnéztem rá akkor tudatosult bennem, hogy Ő az. Ő az? Mit keress itt? Neki nem éppen a bárjába kéne lennie a szőke lánnyal? De igen ott kéne lenni szóval nem értem mit keress itt.
-Szia - mosolyog le rám mivel eléggé alacsony vagyok.
-Ö bocsi - mondtam.
-Ilyenkor köszönni illik - mosolygott rám.
-Amikor valaki bocsánatot kér azt illik, hogy az illető azt mondja semmibaj - mondtam mosolyogva.
-Tushé - biccentett.
-Nekem fel kell szednem a szilánkokat és a utána fel kell mosnom - mondtam egy kis idő után.
-Megvárom - mosolygott még mindig.
Zavaromba leguggoltam és elkezdtem felszedegetni a szilánkokat és a tálcára pakolta mindet. Amikor felnéztem a szilánkokból Ő is előttem guggolt és segített.
Hirtelen a főnököm hangja térített vissza valóságba.
-Emma állj fel majd Greg összesöpör!
Felálltam a földről a tálcával együtt amit a pult mögötti kis asztalra tettem. Marvin leült a pult előtti székre és figyelte mit csinálok. A többiekre pillantottam akik végig engem figyeltek kicsit se feltűnően. Megforgattam a szemem és újra elkezdtem csinálni az italokat. Igaz eléggé idegesített Marvin figyelő tekintette, de valahogy a végére már megszoktam és amikor kész lettem visszamentem hozzájuk és letettem az asztalra a tálcát.
-Cuki fiú - mondta mosolyogva anya és belekortyolt az italába.
-Nem hallom! Nem hallom! Nem hallom! - tette apa a kezét a fülére.
-Most jött rá a kishúgom ki az Ő lovagja - nevetett Ben.
-De nincs a lovagnak fehér lova szóval Ő csak a lovagja segédje lehet - szólt bele Erica.
-Na látod húgi ezért nem jön el a te lovagod - vágta rá Jack.
-Annyira Bingek vagytok - mosolyogtam rájuk.
-Azt hittem elvitte a cica a nyelved - mosolygott rám Joey bácsi.
-Joey bácsi nem a cica vitte el a nyelvét, hanem más - kuncogott Ben és hozzávágtam egy párnát. -Aú!
-Mindenki azt kap amit megérdemel - mondom gúnyosan.
-Hé a cicáról jut eszembe - szólalt meg Phoebe néni gyorsan.
-Micsoda? - kérdezte Chandler bácsi.
-Ja nem is mondtam - nevetett fel Phoebe néni mi meg többiek összenéztünk. -Énekeljünk! Itt a gitárom.
-Mit? - kérdezte anya.
-Büdös macska - ujjongtunk egyszerre Bennel, Ericaval és Jackkel. Phoebe néni állandóan ezt énekelte nekünk amikor kicsik voltunk szóval azóta berögzült a fejünkbe igaz anya állítása szerint az első dal amit én hallottam az a Malac Dal volt ami eléggé furi. Apa énekelte el nekem és akkor nevetem először szóval ezt jól megjegyezte mindenki.
-Büdös macska, büdös macska mivel etetnek téged? Büdös macska, büdös macska nem a te hibád! - kezdte el Phoebe néni Joey bácsival.
-Nem visznek állatorvoshoz... Nem te vagy a kedvenc háziállatunk... - folytatta a Bing család.
-Lehet, hogy nem vagy egy rózsakert... Kinek orra van, elszelel... - folytattuk mi kivétel apa.
Még elénekeltük újra a refrént közösen vagyis azt a részt amit Phoebe néni és Joey bácsi énekelt. Hátrapillantottam és Marvin még mindig ugyanott ült és folyamatosan engem bámult.
-Ross jól tetted, hogy nem énekeltél - mondta Phoebe néni.
-Miért? - kérdezte.
-Mert pocsék a hangod - vágta rá Phoebe néni és mindenki egyetértően bólintott.
-De rappelni tudok hisz remélem nem felejtettétek el, hogy a rap énekemmel mosolyogtattam meg Emmát - húzta ki magát apa.
-Ha egy újszülött csecsemőnek egy olyan dalt énekeltél ami egy dagadt nőről szól aki bejön - szólt bele anya.
-Te is elénekelted neki - vágott vissza apa.
Anya összefonta a kezeit a melle alatt és szemmel láthatóan duzzogott. Ó szóval tőle örököltem a duzzogó arcomat értem bár néha a duzzogó arcom hasonlít apa normális arcához. Hú ez érdekes!
-Rachel rosszabb vagy, mint a gyerekek - bökte meg apa anyát. Ezt nem kellet volna apa!
-Igen? Te meg mindig gyerekes vagy Ross - fordult anya apa felé. Hoppá. Apa game over.
-Ez nem igaz - mondta kisfiús hangon apa.
-Nem persze - forgatta meg a szemeit anya.
Míg anya és apa vitatkozott Phoebe nénii bökött meg.
-Menj oda hozzál már mióta bámul - mosolygott.
-Ti jobb társaság vagytok - legyintettem hátra pillantva és tényleg bámul.
-Most komolyan? A szüleid vitája jobb, mint egy helyes srác? - kérdezte Monica néni.
-A húgom gyáva nyúl - mondta vigyorogva Ben.
-Nem vagyok gyáva - álltam felé és hátat fordítva nekik elindultam Marvin felé.
Még hátra fordultam és Monica néni, Phoebe néni, Erica, Joey bácsi, Chandler bácsi, Jack és Ben végig engem néztek miközben a szüleim vitatkoztak még mindig. Még utoljára rájuk fintorogtam aztán előre kaptam a tekintettem és Marvin előtt álltam meg.
-Miért bámulsz? - kérdeztem.
-Felejteni akarok - mondta.
-Ó szóval velem elakarsz felejteni valakit? Ez igazán kedves, de nem vagyok játékszer - mondtam.
-Nem is gondoltam volna rólad azt, hogy játékszer vagy - mondta és megfogta a kezem. -Csak te vagy az aki segíthet nekem.
-Mibe? - kérdeztem.
-Mondtam már, hogy felejteni, de nem akarlak kihasználni - mondta.
-Akkor mit is akarsz pontosan tőlem? - kérdeztem.
-Ezt - mondta és hirtelen megcsókolt.
Nem tudom miért tettem, de azonnal visszacsókoltam és életem legjobb csókja volt. Egészen a fellegekbe repített, de amint elértem a csúcsot úgy zuhantam vissza a valóságba és akkor jött a felismerés. Csak azért kezd ki velem, hogy elfelejtsen valaki!
Elszakítottam a számat ezt a bámulatos ajkaktól és hátra pillantottam.
Visszafordultam csókos ajak felé és hirtelen nem találtam szavakat amit mondani szeretem volna neki.
-A családod érdekesen bámulnak - kuncogott.
-Mindig ilyennek ne foglalkozz velük - legyintettem a kezemmel. Jé visszajött a hangom!
-Emma nem szeretnél randira jönni velem? - kérdezte meg egy kisebb csend után.
-A kérdésbe a válasz is benne volt - mondtam.
-Szóval igen okés - mosolygott. -Holnap itt.
-Holnap? - kerekedett ki a szemem.
-Igen ez az este után holnap jön - nevetett.
Holnap jön az a fekete hajú srác gyönyörű kék szemekkel. Az lenne a buli, ha még a levelező társam is eljönne holnap. Három fiú és én. Remek randi.
-Akkor holnap jó éjt - mondta és arcon puszilt aztán kiviharzott a kávézóból még utána se tudtam szólni.
Ezt baromira elcsesztem. Visszavánszorogtam a kanapéhoz és a karfájára leültem közben a földet lestem.
-Milyen volt? - kérdezte kíváncsian Erica válaszként megfogtam egy párnát és hozzávágtam. -Okés valamit elrontottál.
-Valamit? Nagy valamit - morogtam.
-Mit? - kérdezte anya.
-Holnap visszajön és holnap itt lesz a másik is - morogtam és a fejembe már lelőttem magam.
-Uh - mondta Phoebe néni.
-Csókold meg a másikat is és azt válaszd aki jobban csókol - adta a tanácsot Joey bácsi.
-Érzelmeimmel kell választanom - mondtam a szemet forgatva.
-Te tudod - vonta meg a vállát.
Még kicsit beszélgettünk aztán elpakoltam és bezártam a kávézót és elindultunk hazafelé. Én mentem a leggyorsabb léptekkel míg mögöttem nevetgélve jöttek, ha jó kedvem lenne én is nevetnék és fárasztanám Őket, de most nincs jó kedvem. Haza akarok érni és a takaróm alá szeretnék bújni és onnan nem előjönni. Így amint elértük a házunkat a lépcsőn felfutottam és vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót, mert az én kulcsom a táskám alján van. Hol is lehetne? Apa volt az aki megszánt és kinyitotta az ajtót így be is tudtam futni és egyből a szobámba eredtem. Leültem az ágyamra és hátradőltem. Miért vagyok buta? Látszik, hogy szőke vagyok.
-Jól vagy húgi? - hallottam meg a bátyám hangját és az ajtó felé fordítottam a fejem. Az ajtófélfának dőlve figyelt.
-Miért érdekel? - kérdeztem.
-Mert a húgom vagy - lépett beljebb és leült mellém.
-Te meg a bátyám akire még mindig haragszom, de a bátyám vagy és szeretlek - mondtam.
-Nem tudunk egymásra haragudni pedig mennyire utáltalak mindig - nevetett.
-Én is utáltalak - nevetem.
-Amúgy most már elhiszed nekem, hogy a szerelem szar? - kérdezte.
-Nem - mondtam. -Mert a szerelem jó dolog csak kibaszott nehéz.
-Ez így van - helyeselt.
Ledőlt Ő is az ágyamra és úgy figyeltük a fehér plafonom. Nem éppen a legérdekesebb plafon, de ha közbe nézed tök jól tudsz gondolkozni és nekem most pont ez kellet. Gondolkozni akartam. És aludni.
*másnap délután a Central Perk kávézóba*
Fel-alá járkáltam és közben remegett a kezem, hogy most mi lesz. Reggel próbálkoztam azzal, hogy betegnek tettem magam, de rájöttem, hogy gyerekes és szó szerint kiraktak a lakásból, hogy én csináltam magamnak most vállaljam a következményét. Ez szemétség!
-Em nyugi már - szólalt meg Erica.
-Bármikor itt lehetnek és nyugodjak meg hát ez rossz terv - mondtam.
-Melyiket dobod ki? - kérdezte Ben.
-Egyiket se, mert egyikkel se vagyok együtt ez konkréten nem randi - mondtam. -Az egyiket én hívtam meg a másik meghívatta magát. Ez nem randi!
-De az a csók jelenetet valamit - mosolygott Jack.
-Nem jelentett - vágtam rá. -Na jó jelentett. Remek csók volt!
-Igazságkitörés pipa - rajzolt egy pipa jelet Erica a levegőbe.
Megforgattam a szemem és hirtelen az ajtó felé kaptam a fejem, mert csilingelt. Három srác lépett be élen a fekete hajú srác. Futó lépésekkel közeledett felém nagy mosollyal az arcán. Olyan cuki.
-Szia - állt meg előttem.
-Szia - mosolyogtam rá és a többiek felé mutattam. -Erica, Jack és Ben.
-Sziasztok - köszönt nekik is mire Ők vissza intettek.
-Mielőtt elkezdődnek az eszmecserétek én lelépek van egy lány akit zaklatnom kell - állt fel a bátyám. -Sziasztok!
Elköszöntünk tőle és már el is tűnt és mire elkezdtem volna Harveyal beszélgetni Jack is felállt.
-Szerintem utána rohanok, mert még véletlen a sitten köt ki - mondta és kirohant.
-Erica? Te valami? - kérdeztem.
-Jól vagyok - mosolygott rám.
Visszafordultam a fekete felé aki még mindig mosolygott. A pulthoz sétáltunk ahol leültünk a székekre és figyeltük egymást. Annyira hasonlít valakire az arca, de nem tudom kire és az a gyönyörű szép kék íriszei ahogy ragyog na attól elájulok.
-Szóval - köszörültem meg a torkom.
-Szóval - szólalt meg.
-Mondtam, hogy unalmas lesz - mondtam.
-Veled sose unalmas - mondta.
Rámosolyogtam és feltettem a kezem a pultra mire Ő rátette a kezét az én kezemre. Olyan érzés volt, mintha a kezünk összenőtt volna, mintha bilincsbe lenne a kezünk. A feje egyre közelebb jött felém és telt ajkai vészesen közeledtek a szám felé. Az eszem azt parancsolta stop, de a szívem azt mondta igen. Hirtelen pár méter maradt köztünk, de ott megállt.
-Szeretlek - mondta csukott szemmel.
-Mi van? - kerekedett ki a szemem.
És mielőtt válaszolt volna újra csilingelt az ajtó és a másik vendégem vágtatott felénk. Rögtön elhúzottunk és már ástam el magam. Jöjjön a buli!
-Ő ki? - kérdezte Marvin felháborodva.
-Inkább te ki vagy? - kérdezte Harvey.
-Neked is szia Marvin - mondtam rámosolyogva.
-Nem hiszem el ez lett volna az első randink és egy másik pasival vagy itt... igazi kurva vagy - mondta felháborodva Marvin.
-Mi van? Akkor minek hívtál ide? - kérdezte Harvey.
-Hogy tisztázzuk Marvin te randira hívtál mire én nemet mondtam, de te nem vetted a lapot és elviharoztál azzal a tudattal, hogy randink lesz - kezdtem aztán a másik áldozat felé tekintettem. -Te meg megakartál ismerni ezért hívtalak le téged és a haverjaid a kávézóba. Alig ismerlek titeket és már is randi.
-És az a csók? - kérdezte Marvin.
-Csókolóztál vele? - kérdezte csalódottan Harvey.
-Ő csókolt meg én visszacsókoltam, mert baromi jól csókol - mondtam, de a végén a számra tettem a kezem.
-Mindig tudtam - húzta ki magát Marvin.
-Azt hiszem én inkább megyek - állt fel Harvey és elindult.
Utána futottam és megragadtam a csuklóját, hogy visszahúzzam amikor leesett a fejéről a haja és a fekete hajat felváltotta szőke haj. Mi? Megláttam az arcát és akkor jött rám a ledöbbenés.
-Niall Horan? - kaptam a számhoz.
*Ellie Stinson*
Miután kicsit lenyugodtam, visszaálltam a pult mögé, de nem tudtam koncentrálni, Daisy hihetetlenül felidegesített.
- Mi volt ez a veszekedés? - kérdezte Penny.
- Csak tipikus Daisy... Semmit nem akar én meg csak biztatni akartam. - sóhajtottam fel és odaadta a gin tonicot az úrnak.
- Nem dönthetsz helyette mindig. - Penny mindig olyan bölcs.
- Ellie, egy whiskeyt kérek és, ha anyád keresne engem vagy Ted bácsiék én nem vagyok itt! - futott ide apa.
- Mi van? Mi történt? - kérdeztem elhúzott szemöldökkel és elővettem egy poharat.
- Tudod, anyádat elkezdtem szekálni Robin Sparklesszel. És mindenkinek ez a csengőhangja, szerencsémre éppen csörgött így az rátett még egy lapáttal. - magyarázta mire már oda is adtam neki.
- Köszi, írd fel a számlámra. - mondtam apa helyett ő pedig már rohant is.
- Sziasztok! Két sör. - mosolygott Marshall bácsi.
- Már is adom. - mondta Penny és amint kinyitotta a két sört odaadta nekik, ők pedig leültek a pulthoz.
- Mi a helyzet? Olyan rossz kedved van. - állapította meg Lily néni.
- Összevesztem Daisyvel. - sóhajtottam egy nagyot.
- Megint makacskodtál, ő pedig nem engedett? - kérdezte Lily néni és beleivott a sörébe.
- Én csak jót akarok neki. - mondtam pár oktávval feljebb.
- De lehet ő nem érzi úgy, hogy jó lenne magának. - mondta Marshall bácsi.
- Sziasztok. Nem láttátok Barneyt? - jött be anya.
- Nem.. - felelte Penny mindenki helyett.
- Ellie Scherbatsky. - jaj, ne már... így hív mikor mérges apára. - Ha elmondod hol van akkor kapsz 20 dolcsit.
- Anya, te komolyan megvesztegeted a saját lányodat? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem, dehogyis kincsem. - simított végig az arcomon.
- Figyelj nekem erre nincs időm, beszéljétek meg. - sóhajtottam és elindultam a hatos asztalhoz kivinni a rendelést. Lehet van abban valami amit Penny meg Lily néni mondott, és már kicsit megbántam, viszont amiket Daisy mondott azok nagyon is fájtak. Mikor megfordultam nekem jött egy picsa, így a tálcán lévő üres poharak összetörtek.
- Most komolyan ennyire utáltok? - kezdek nagyon szétszórt lenni és ez az érzés nem tetszik, nem olyan Ellies. Nagyjából összeszedegettem a szilánkokat, majd visszaálltam a pult mögé és kidobtam a szemetet. Már alig várom, hogy vége legyen, mert eléggé szerencsétlen egy nap ez. Meg úgy mostanában az összes napom. Azóta az este óta nem voltam Marvin közelébe, elég kínos lenne és így még kínosabb, hogy amint felegyenesedtem ő ült előttem és nem Marshall bácsi. Próbáltam nem foglalkozni vele, de a tekintete égetett engem.
- Nem voltál mellettem mikor felkeltem.. - mondta csábos vigyorral.
- Mit vártál? Visszautasítasz és én majd a karjaidban ébredek? Kérlek Marvin.. - forgattam meg a szemeimet.
- Oké, most már nem bírom tovább. Mi a frász van köztetek? - támaszkodott meg Penny a pulton.
- A nagy büdös semmi. - mormogtam az orrom alatt, de sajnos elég hangosan.
- Ellie.. Penny tud rólunk, mármint elmondtam neki pár dolgot. - vakarta meg a fejét Marvin.
- Remek. - mondtam közömbösen.
- Én szeretlek. - ettől a szótól még a hideg is kirázott. - Mint barátot. - kicsit megnyugodtam, de mégis feszült lettem.
- A barátok nem csókolóznak. - mondtam flegmán.
- Na jó gyerekek.. Nem old meg semmit, ha itt veszekedtek. Még most döntsétek el, hogy mit akartok, mert ez szét is választhat minket. - mondta Penny.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte Marvin és a kijárat felé bökött. Ránéztem barátnőmre, hogy nem baj-e, és szinte kilökött a pult mögül.
Eléggé hűvös volt kint így remélem, hogy nem maradunk sokáig.
- Én nem akarlak elveszíteni téged, ahhoz túl fontos vagy nekem. - kezdte a monológját.
- Még is el fogsz, ha így folytatod és ha nem teszünk valamit. - mondtam.
- Távol akarok maradni tőled, nem akarom érezni azt a vonzalmat irántad, de basszus Ellie. - ideges volt nagyon és eléggé erőszakosan mégis gyengéden húzott magához úgy, hogy a homlokunk összeért. - Annyira kívánatos vagy.. Tökéletes nő minden férfi számára. Mikor rád nézek mindig elkap az az érzés, hogy te nekem kellesz, de mikor már az enyém lehetnél már nem érzem azt. Nem akarok semmit és senkit tönkre tenni. - már vártam, hogy megcsókoljon, ajkai csak úgy hívogattak. -
De tegyünk pontot a végére. - mondta és eltávolodott tőlem, majd egy utolsó pillantás után elment mellettem én pedig utána fordultam, de már csak azt láttam ahogy eltűnik a következő utcában.
- Egy szemét vagy Marvin Eriksen. - suttogtam magamnak és eldöntöttem, hogy akkor legyen tényleg vége ennek az egésznek. Nem tudom, hogy miért álltam még mindig kint, de nem volt kedvem visszamenni, így leültem arra a lépcsőre az a ház elé ahol régen Ted bácsiék laktak. Mi lenne ha kiállnék a bermuda háromszögbe és engem is elvinnének egy pillanat alatt? Az ég hatalmasat dörrent és abban a pillanatban leszakadt az ég. Már csak ez hiányzott.. Vártam Marvinra, hogy hátha visszajön, vártam Daisyre, hátha itt dermed, kibékülnénk és elmondhatnám neki mindezt, vártam a szüleimre, hátha abbahagynák egymás szekálását és nekem segítenének, de hiába vártam bárkire is, senki nem jött. Már teljesen eláztam, de nem volt erőm bemenni.
- Leülhetek? - kérdezte, de már mellettem volt.
- Mit akarsz? Egyáltalán mit keresel itt szakadó esőben? - kérdeztem flegmán, nem tetszett a stílusa amit eddig mutatott az főleg nem.
- Hát igazából hozzád jöttem, de mivel ilyen bunkó vagy így csak sétáltam és láttam, hogy itt ülsz mint egy szerencsétlen. - mondta és nagyon felidegesített, de tudtam, hogy igaza van. Nem szóltam vissza csak lehajtottam a fejemet. - Hé! Poén volt. Láttalak téged azzal a sráccal.. Ő a barátod? - kérdezte.
- Nem. Ő csak egy gyerekkori csak barátom. - mondtam sóhajtva.
- Nem úgy nézett ki. Kedveled?- kérdezte és már rá néztem. Erre még én sem tudtam a választ.
- Nem, ez bonyolult. - sóhajtottam fel.
- Most sírni fogsz? - nézett a szemembe. - Csak nem szeretem ha egy lány sír.
- Csak akkor sírok, ha tényleg szar helyzetben vagyok. - mondtam és elvesztem a gyönyörű kék szemeiben. Olyan ismerős volt, de vajon honnan??
- Ellie én elakarok neked mondani valamit... - kezdett bele.
- Hé srácok!! Nem láttátok erre felé egy helyet ahol lehet pisilni? - jött oda azt hiszem Chesternek hívták.
- Ott a McLaren's. - sóhajtva mutattam a bárra ahova lassan vissza kéne mennem. -Mit is akartál mondani? - kérdeztem mikor a barna szemű fiú elment.
- Hát izé.. szereted a One Directiont? - kérdezte meg mire elmosolyodtam.
- Nem fanatikusan, de szerintem fantasztikusak. - mosolyogtam még mindig.
- Van 4 ingyen jegyem rá.. Odaadom. - érzelemmentesen mondta ami kicsit megijesztett.
- Nem fogadhatom el. -hajtottam le a fejemet.
- Ha ezzel boldoggá tehetlek akkor kérlek fogadd el.
- Jó. - mondtam habozással.
- Holnap ilyenkor lehozom a bárba oké? Menj be te is nehogy megfázz. - mondta és még egyszer hosszasan belenézhettem a szemeibe majd elment.
- Ó kicsim, ne ázz meg! Gyere be! - üvöltött felém az a Ben gyerek. Jézusom, ez nem adja fel. Hülyeség volt megleckéztetni.
- Hagyj már!! - kiabáltam rá.
- Na cica.. - nevetett és közel húzott magához, na ez a Ben tetszene, nem lenne ennyire idegesítő és gyerekes. Az ajka vészesen közel volt, de aztán elhúzódott. - Nos.. Idegesítelek, de alig vártad, hogy megcsókoljalak. Értem én. - nevetett és bement a bárba. Szemét.
Bementem a mosdóba és átvettem azt a felsőmet amibe jöttem, még szerencse, hogy átvettem egy váltópólóra. A nadrágom annyira nem izgatott, hogy csurom vizes, már csak 1 órát kell kibírnom így.
- Á, itt vagy szerelmem! - jött oda Ben és nekilökött a falnak, na ez tetszik. - És mit váltana ki belőled, ha én ezt csinálnám? - kérdezte és elkezdte a nyakamat puszilgatni közben benyúlt a felsőm alá. Oké, ez túlságosan is tetszik! És ki gondolta volna, hogy abbahagyja.
- Ne legyél már egy skizofrén elmebajos!! - csattantam ki.
- Hé nyugi van nyuszikám. - mosolygott, mint a tejbe tök. - Gyere el velem egy randira. - mondta egyszerűen.
- És az nekem miért jó? - kérdeztem.
- Talán folytatjuk az előző cselekvésünket, az mind a kettőnknek jó. És leszállok rólad. - mosolygott gonoszan. Ezt kívánom már napok óta, hogy végre békén hagyjon.
- Oké. - mondtam egyszerűen.
- Holnap este jövök érted. - kacsintott és kiment, de biztos vagyok benne, hogy zárásig itt lesz. Várjunk, mi? Holnap este jön Jonny. Oké, nem gáz. megkérem valamelyik idiótát, hogy vegye át a jegyet és holnap este már megszabadulhatok Bentől is. Végre..
1 óra múlva szabad vagyok és aludhatok, bár délelőtt be kellene mennem az érettségi eredményért ami kicsit sem megnyugtató, mivel a történelem és a matematika nem a legjobb barátaim.
- Kicsim, lesz 3 sör és egy whiskey. - jött oda apu, ezek szerint anya nem ölte meg.
- Már is. - mondtam semleges hangnemben, mivel Marvin szavai még mindig nem hagytak nyugodni, főleg, hogy utána felbukkant Jonny is akit utálok, mert egy vadbarom így nem is érem az egészet. Meg természetesen Ben, aki most is a bár mellett ül és idegesít.
- Baj van? - kérdezte apa komolyra váltva hangját.
- Nincs. - közöltem egyszerűen és nem meggyőzően.
- Mit szólnál, ha este csinálnék 3 finom kakaót leülnék a kanapéra hárman és beszélgetnénk? - mosolygott rám apa én pedig hálásan bólintottam rá, mivel már rég nem csináltunk ilyet.
- Gondolom a számládra írjam. - néztem rá mire bólintott.
- Ezt a hetit holnap kifizetem.- nézett rám.
- Apa, kérlek. - nevettem fel.
- Ne áruld el a munkámat. - kacsintott rám majd mosolyogva elment.
- Na mi volt Marvinnal? - kérdezte Penny egyből a lényegre törve.
- Hát elmondta, hogy hagyjuk abba ezt az egészet. Addig érzi, hogy kellek neki amíg meg nem kaphatna. - vontam meg a vállamat.
- És ez neked szarul esik? - kérdezte.
- Nem. Soha nem éreztem iránta olyan mély érzéseket. - mondtam és kivittem a következő rendelést. Nem érdekelt mit gondol Penny, mert nyilván belém kötött volna most is ha nem megyek el.
****
- Nem is igaz!! - duzzogott apa miközben anyára nézett.
- Dehogy nem!! Apád annyira ábrándozott rólam, mint egy kislány a puding után! - nevetett anya idézve Lily néni hasonlatát.
- És mi vett rá apa, hogy feladd azt az életet? - kérdeztem, bár a választ nagyon is tudtam, de olyan jó volt hallani.
- Te voltál az Ellie, de ezt te is tudod. Megváltoztattad az életünket és mindennél jobban szeretünk. - mondta apu és átölelt én pedig szorosan hozzá bújtam.
- Te voltál az akiért sose mondtam volna le, akármennyire is megijedtem akkor. - simította meg az arcomat anya.
- És hát két király csinált egy még királyabb gyereket. Aki gyönyörű, okos és intelligens. - mondta apa büszkén és nagyon jól estek a szavai viszont képtelen voltam 100%ig figyelni rájuk mivel csak Marvin járt a fejemben. Hihetetlen mit ki nem vált belőlem.- Na jó, most már elmondhatod, hogy mi a baj. - mondta anya és megitta a kakaóját.
- Semmi, csak fáradt vagyok. - hazudtam megint azoknak akiket szeretek.
- Nem kell elmondanod. De jól gondolom, hogy Marvin? - tapintott a lényegre. Túl jól ismernek.
- Szereted? - na erre biztosan tudtam a választ.
- Nem. Csak olyat mondott ami megbántott. - húztam keserves mosolyra a számat.
- De ugye nem csinált semmi olyat amit nem akartál? - húzta fel a szemöldökét anya.
- Semmit nem tett. - az lenne a legjobb ha most elmennék aludni, nincs kedvem már semmihez.
- Helyes, ne is! Hidd el, ha nem vagy biztos az érzéseidben felé, akkor ne gondolj vele semmit a jövőbe, mivel azzal szétszedhetitek a csapatot. Nem mindenki olyan mint Ted bácsi és anyád. Együtt voltak, de képesek barátok maradni, de tudom, hogy Marvin nem olyan aki képes lenne erre. - igazából én se, de most meglepett apa bölcs szavai.
- Nem megyünk aludni? - kérdeztem, mert a szemeim egyre nehezebbek lettek. Szó nélkül felálltam, adtam egy puszit nekik mivel ők még kint maradnak egy kicsit és bementem a kis világomba, ahol végre nyugtom van. Se Marvin, se Jonny és legfőképp semmi Ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése