*Emma Green szemszöge*
-Te vagy az? - kérdeztem már vagy nyolcadjára szerencsétlen szőke hajú sráctól, de még mindig nem tudtam felfogni, hogy Ő az.
Central Perk kávézóba vagyunk csak mi ketten mivel már két órája biztos bezárt így csak ketten ülünk a vak sötétbe. Muszáj volt vele ezt megbeszélnem hisz, ha rengeteg ember előtt beszélném ezt meg vele akkor szerencsétlenre mindenki ráugrana így amint leesett magáról a paróka Ő futott, mint a nyíl, de előtte mondta, hogy este ugyan itt találkozzunk és mindent megmagyarázz. Hát pontosan itt volt záráskor amikor már egy lélek se volt itt és azóta itt ülünk ketten.
A fali órára néztem ami pont most érte el hajnali 2 órát. De jó, hogy holnap nem dolgozom, mert ma kiváltottam a holnapit vagyis már inkább a mait.
Vajon a szüleim mennyire aggódhatnak értem? Bár mondtam nekik, hogy beszélnem kell valakivel így későn megyek haza, de ennyire későre még én se gondoltam. Valamiért nincs kedvem megnézni a telefonom.
-Sajnálom Em, hogy hazudtam - mondta bűnbánóan.
-Neked Emma - mordultam rá. Hazudott nekem ami nálam főbenjáró bűn és az se érdekel, hogy híres. Állítólag megakart ismerni. Így? Végig hazudozott volna nekem?
-Sajnálom kérlek értsd meg - fogta meg a kezem mire elrántottam. -Elakartam mondani.
-Mikor? Talán, ha nem esik le a paróka rólad még most se tudnám ki is vagy igazából - mondtam.
-Jó oké elcsesztem, de azért megnézném, hogy ha te híres lennél mit tennél azért, hogy feltűnés mentesen járkálj az utcákon? Muszáj volt hazudnom neked, de utána bántam is és úgy voltam vele amint újra találkozunk négyszemközt elmondom neked - kezdte el újra a meséjét amit már az elején hallottam.
-Jó ebbe totál igazad van, de akkor is hazudtál és nem tudom megemészteni már akkor el kellet volna mondanod amikor megismerkedtünk mondjuk akkor amikor ketten a pultnál beszélgettünk. Halkan elmondtad volna az igazat én nem csináltam volna jelenetet jó meglepődtem volna, de örültem volna, hogy megosztod vele - mondtam.
-Akkor megbocsájtasz? - tért a lényegre a szöszi.
-Meg, de felejteni nem tudok - mondtam.
-Tiszta lap van nálad? - kérdezte mosolyogva.
-Most nincs - nézek körül mosolyogva. -De, ha bemutatsz a többieknek talán keríthettek, de csak talán.
-Ma este egy koncerten? - kérdezte.
-Nincs jegyem - mondtam.
-Négy jegyet felajánlok a tiszta lapért - mondta.
-Elfogadva - fogtam vele kezet mosolyogva.
-Barátok? - kérdezi egy kis csend után.
-Barátok - mosolyogtam rá, de hozzátettem. -Titkok nélkül.
-Titkok nélkül - biccentett.
Hirtelen az ajtó felé kaptuk a fejünket ahonnan a lámpák fénye világította meg a kopogó ázott emberkét.
-Ő Harry mennem kell - sóhajtott.
-Ja nekem is haza kéne mennem - nevettem. -A szüleim kinyírnak, ha megtudják, hogy hajnali kettőig a bezárt kávézóba trécseltem egy hírességgel.
-Kérsz autogramot? Lekenyerezed azzal őket - kuncogott.
-Vicces vagy - löktem meg egy kicsit. -További jó éjt Niall!
-Neked is Em - mosolyog rám. -Vagyis Emma.
-Az Em becenevet ki kell érdemelni - mosolyogtam rá.
-Értettem asszonyom - tette a kezeit a homlokára és mielőtt kilépett volna az ajtón az arcomra egy aprócska puszit hintett.
-A barátok nem puszilkodnak - kiabáltam utána, de ezt vagy nem hallotta, vagy hallotta, de nem szólt vissza.
Megfogtam a táskámat és én is kiléptem a kávézóból. Bezártam az ajtót amit már akkor meg kellett volna tennem amikor bezárt a kávézó, de nem tettem. Ha megtudja a főnököm, hogy hajnali kettőig bent ücsörögtem lefejezz.
Elindultam hazafelé a sötét utcákat csak az alig pislákoló lámpa fények világították meg az utat. Kicsit félelmetes egyedül sétálni a kihalt utcákon, de szeretem a veszélyeket. Miközben sétáltam hazafelé elővettem a telefonom ahol 70 nem fogadott hívás fogadott és 30 üzenet. Ezt gondolom elosztva anya, apa és Ben között. Igaz azt nem néztem meg, hogy ki hányszor hívott, üzenet, mert szerintem apa nyerne.
Amikor megláttam a házunkat gyors léptekkel indultam meg felé és amilyen gyorsan csak lehetett berohantam az épületbe és az éppen érkező liftbe. Felértem az utolsó előtti emeletre és kiléptem a liftből. Az ajtónkhoz léptem és a táskámba elkezdtem keresni a kulcsom miközben egyszer oda-oda pillantottam a Bing család ajtajára. Örömömbe felugrottam amikor megtaláltam a kulcsomat és egy pár szarakodás után ki is nyitottam az ajtót. Amint beléptem a szobába a fények felvillantak és apa ült a konyha széken.
-Hol jártál báránykám? - állt fel.
-Elhúzódott a beszélgetés - mondtam a lényeget.
-Azért, mert lefeküdtetek? - kérdezte mire én a képébe nevettem.
-Igen apa lefeküdtem egy idegen férfival és terhes vagyok - mondtam mosolyogva.
-Jól van na egy fiúval bent voltál a kávézóba ráadásul este és sötét volt... - kezdte el mire közbe vágtam.
-Nem vagyok olyan, mint te és anya - vágtam bele.
-Hé - háborodott fel.
-Mi ez az ordibálás? - jött ki a szemét dörzsölve anya. -Ross!
-Most nézd meg felkeltetted anyát is ejnye apa - mordultam apára mosolyogva.
-Sajnálom szívem - ment oda apu anyához. -Csak a lányunk...
-Majd reggel - szólt rá anya. -Jó éjt bogaram.
-Jó éjt anyuci - mosolygok rá. -Jó éjt édesapa!
-Jó éjt - mondta apa gúnyosan és visszakíséri anyát a szobába.
Gyorsan belopódzok a szobámba mielőtt apa visszaér és folytatja a hülyeségeit, de amikor kinyitottam a szobám ajtaját egyből felsikoltottam.
-Ti mi a fenét kerestek itt?
-Megvártunk - vonta meg a vállát Chandler bácsi. -Joey ötlete volt!
-Ti is kíváncsiak voltatok mikor ér haza - morogja Joey bácsi és hirtelen felém fordul kíváncsian. -És milyen volt?
-Jesszus - forgattam meg a szemeim. -Kifelé! Álmos vagyok!
-Ünneprontó - mondja szomorúan Phoebe néni.
-Gyorsabban - mordultam rájuk mire mindannyian kivonultak a szobámból és becsaptam az ajtóm.
Az ágyam felé lépkedtem és ledőltem az ágyamra. Ezek komolyan nem normálisak.
-Hello - szólalt meg valaki alattam.
-Basszus - ugrottam fel és szembe találtam magam Bennel. -Húzz innen!
-Mesélj és megyek - mosolyog rám.
-Szállj ki az ágyamból, mert így is fertőtlenítenem kell már, mert benne fekszel - mordulok rá.
-Hárpia - pattant ki az ágyamból és elindult az ajtó felé, de az ajtónál visszanézett. -Legalább annyit mondj el milyen volt?
Hozzávágtam egy párnát mire eltűnt az ajtóból és most már tényleg egyedül voltam. A tudat, hogy a bátyám feküdt az ágyamba megrémített, mert ki tudja mikor fürdött, de nem érdekelt. Fáradt vagyok és most azonnal aludnom kell!
*másnap a Central Parkba*
-Húgi ki tetszik neked? Marvin vagy a titokzatos lovag? - bökött meg Ben.
-Bátyuskám te tetszel nekem - nézek rá fintorogva.
-Ez csúnya volt - mondta és lelökött a padról.
Felálltam és jól leporoltam magam aztán Erica háta mögé settenkedtem. Utálja, de én meg szeretem megijeszteni.
-Mi jót csinálsz? - visítottam a fülébe.
-Basszus - ugrott fel és az ecset az én fehér pólómra landolt.
Akkor már nem csak Erica jön festékesen koncertre.
-Köszi - mondtam a piros foltot nézve a pólómon.
-Ez jár aki megijeszt - mondta mosolyogva.
-Kétszer gondolom meg ezt az ijesztgetést legközelebb - forgatom meg a szemem. -Amúgy mit festettél?
-Hülyeséget - vonta meg a vállát.
-Te? Hülyeséget festeni? Ez hülyeség - mondtam és arrébb löktem, hogy meglássam a művét.
-Szereted? - pillantottam Ericara.
-Nem... vagyis nem tudom, mert igazából elkezdtem festeni azt a fickót akivel akkor találkoztam mikor te találkoztál a fekete hajú sráccal és a végre kész Harryt festettem - magyarázta el. Az a srác akivel flörtölt az Harry volt, mert Harry álneve Marcel volt aki velem is kikezdett aztán Ericaval flörtölt. Mindent értek már.
-Értem vagyis azt hiszem - mosolyogtam rá.
-Mi ezen a mosolyogtató? - döntötte oldalra a fejét.
-Semmi semmi - mosolyogtam még mindig.
-Furcsa vagy nekem - mondta mosolyogva.
-Mikor nem vagyok fura? - tettem fel a költői kérdést mire a telefonom képernyőre pillantottam. Fél négy van ideje lenne indulni. -Kész vagy?
-Igen - mondta és elkezdett pakolni. -Central perk?
-Nem - mondtam. -Elviszlek titeket sétálni.
-Nem vagyunk kutyák - mondta Jack.
-Akkor pórázzal mennénk - mondtam mosolyogva. -Na gyerünk!
Erica összepakolta a cuccát és elindultunk. Úgy tereltem Őket a jó irányban, mint a pásztor a báránykáit csak ezek birkák voltak már inkább. Gyalog mentünk, mert a taxi az túl könnyű lenne és kell egy kis test mozgás.
Egész végig kérdezgették hova megyünk mire én valami frappáns választ adtam nekik amin mindannyian elnevettük magunkat, de nem hagytak fel a kérdésekkel. Rosszabbak, mint a gyerekek! Sose tudtam, hogy ennyi fajta kérdéssel feltudják tenni, hogy hova megyünk, de vagy száz variációs hova megyünk kérdést hallottam az útközben.
Amikor hirtelen megálltam érdeklődve pislogtak rám és amire leesett Ericának a nyakamba ugrott.
-Köszönöm - visította a fülembe.
-Szívesen, de most egy életre megsüketültem - mondtam mosolyogva amikor elhúzódott.
-Hogy kaptál jegyet? - kérdezte Jack.
-Ez az minden jegy elkelt - mondta Ben.
-Vannak módszereim - mosolyogtam rájuk. -Amúgy honnan tudjátok, hogy elfogytak a jegyet? Csak nem jönni akartatok?
Persze tisztába voltam vele, hogy Ők nem jönnek ilyen koncertre ezért is érdekelt, hogy honnan tudják.
-Ericát elakartam hozni - mondta Jack, de a bátyámra pillantott előtte.
-Te? Elhozni engem? Jót akartál nekem? Ez kamu - szólt bele Erica.
-A húgom vagy egy évbe egyszer megérdemled - mondta Jack.
-Furi, de köszi, hogy gondoltál rám - mosolyog rá bátyára Erica és megöleli.
-Na és te nagy okos mit akartál? - kérdeztem a bátyámtól.
-Azt, hogy visszakapjam a húgocskám - nézte végig a földet.
-Micsoda? - kerekedett ki a szemem. -Nem hallottam amit mondtál!
-Nem mondom el újra - nézett fel rám mosolyogva.
-Tudod, hogy örökké utállak? - kérdeztem nevetve.
-Tudom, mert a húgom vagy - mosolyog rám.
-Te meg a bátyám - mondtam mosolyogva és átöleltem a derekát. Lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam kicsit borostás arcára. -Köszönöm.
Miután befejeztük mind a négyen a meghitt testvéri köszönet nyilvánítást be is álltunk a hosszú sorba. A baromi hosszú sorba!
*10 perccel később*
-Tolakodjunk már! Sose jutunk be - morogtam türelmetlenül.
-Nem, mert az rossz dolog! Kivárjuk a sorunkat - mondta Erica.
Hirtelen két 12 éves kislány lökött odébb minket akik tovább tolakodtak.
-A kis... - kezdte Ben, de Jack befogta a száját.
-Azt akarta mondani milyen aranyos kislányok - mondta Jack megforgatva a szemeit.
-Tolakodhatunk már? - kérdeztem Ericától.
-Ha azok a kis "aranyosak" is tolakodtak akkor vágjunk bele - mondta dühösen Erica.
Elindultunk és csak löktük fel az embereket akiknek nem nagyon tetszett, hogy mi csak így lökdösődünk, de nekem meg nem tetszik a modoruk. Törtük tovább az utat amíg egy ismerős csoport tagoknak nem mentünk.
-Ellie? - kerekedett ki a szeme a bátyámnak.
-Marvin? - kérdeztem ledöbbenve.
-Ti? - kérdezte a két iker.
*Ellie Stinson*
A mai napom se kezdődött különösebben másképp, csak ma megtudom milyen is lett az érettségim, viszont találkoznom kell Daisyvel ami kicsit lehangol. Anyáéknak részletesen elmeséltem az egész sztorit kezdve a Marvinos ügytől egészen tegnap estéig. Ez az egész már annyira nyomta a lelkemet, hogy a végén már sírva borultam bele anya ölébe. Természetesen kifejezték nemtetszésüket és biztosíthattam őket arról, hogy Marvin gépe elrepült.
Hogy ki jön el velem az érettségiért? Senki, mivel a szüleim dolgoznak és nem vagyok hajlandó becsatlakozni Eriksenékhez, főleg hogy most négyből kettővel rossz viszonyt ápolok. Pennyt hívtam kevés sikerrel mivel eléggé kimerült az egyetem miatt, Luke pedig Luke. Előhalásztam a fülhallgatómat majd beraktam a telefonomba és elindítottam az egyik Calvin Harris számot. Jelenleg még Bennel is elmentem volna, csak ne legyek egyedül, de elvetemült se vagyok, így nem hívtam fel. Furcsállva néztem, hogy Twitteren jelentősen megnőtt a követőim száma, csak azt nem tudom, hogy mivel érdemeltem ezt ki, de annyira nem is izgat.
Nagy sóhajtás keretében léptem be a suli kapuján és üdvözöltem a portást, mint ahogyan szoktam. A lépcsőn láttam felmenni Daisyt, az agyam ebben a pillanatban elkezdett gondolkozni, hogy hogyan is kerülhetném ki őket.
- Szia Ellie. - közvetlen mögöttem volt Marshall bácsi mellette pedig Lily néni.
- Jézusom. - hunytam le a szemem miután ugrottam egyet, mivel a szívbajt hozta rám.
- Sziasztok. - mosolyogtam halványan rájuk.
- Hé, miért nem jöttél velünk? - simogatta meg a karomat Lily néni.
- Jó volt kicsit egyedül sétálni. - hazudtam.
- De most már jöhetsz velünk nem? - inkább kijelentésnek hangzott Marshall bácsi "kérdése", meg sem várta a válaszomat már tolt is fel az emeletre egyenesen a volt termünk felé ahol belépve, vagyis betolva megláttam a hiányzó Erikseneket és még pár lényegtelen, stréber volt osztálytársunkat.
- Szia Ellie. - köszöntött Marvin két puszival, de nem viszonoztam, aztán eszembe jutott, hogy így nem működhet ez a barátság, ha én játszom a megsértődöttet, tehát mosolyogva fogadtam a pusziját. Daisy rám nézett, de én elnéztem másik irányba, itt nem fogok engedni. Elkértem a bizonyítványomat és félve nyitottam ki. Szemeim szerintem majd kiestek hisz amennyit én nem tanultam erre annyira jó lett.
- Na? Lányok? - kérdezte Marvin és kivette a kezemből. - Váó, Ellie, Te mióta tanultál erre? - kérdezte meglepetten.
- Őszintén? A történelmet és a matematikát 1-1 órában átnéztem. Úgy gondoltam, hogy van esélyem érettségi nélkül is megélni. - mondtam még mindig ledöbbenve mivel csak négyesek és ötösök álltak az eredményben.
- Hát, gratulálok! - mondta Marvin egy puszi kíséretében. - Húgi? Neked? - kapta ki az övét is a kezéből. - Oké, egy kettes, de az történelem és az se a te hibád!
- Igen? Akkor Ellienek miért lett négyes? Órákra kevesebbet tanult mint én és soha nem volt jobb hármasnál! - akadt ki Daisy és esküszöm már féltem tőle.
- Általános iskolából való jegyzeteket néztem át, mert az is elég lett látod. - vontam meg a vállamat és beledobtam a táskámba az érettségimet. El akartam innen menni, vagyis inkább tőlük, mivel elég feszült volt a légkör.
Véglegesen kiléptünk az iskola kapujából, bár annyira nem fog hiányozni, viszont fogalmam sincs mit kezdjek az életemmel most már. Eddig lefoglalt a tanulás és kötelező volt, most meg azt se tudom, hogy mi legyen velem, nem akarok felnőni.
- Na elég volt! - állt meg előttünk Lily néni. - Ideje kibékülni. - nézett ránk mérgesen. Ránéztem, de egyből inkább a telefonomat nyomkodtam, de azt is hamar elkobozta. - Vissza kapod, ha kibékültök. - imádom azokat a módszereket amit az óvódásain is alkalmaz.
- Hallgatlak. - néztem Daisyre.
- Hé! Miért te vagy felháborodva? - húzta fel a szemöldökét.
- Tényleg szeretnéd, ha kimondanám, hogy mit is mondtál rám? - néztem rá mérgesen.
- Mert úgy is viselkedsz! Nézz már magadba! Lassan rosszabb vagy, mint a bátyám! Hol van az Ellie aki nem csinált ekkora hülyeségeket? - kapkodott össze-vissza a kezével.
- Könyörgöm Daisy, én csak élem az életemet amit te nem teszel meg! Én meg inkább nem kérek az unalmas hétköznapjaidból. - mondtam teljesen nyugodtan.
- Ne akard az Én életem irányítani, miközben a sajátodat se tudod! Miért nem lepődök meg, hogy a híres Ellie Stinsonnak nem kell senki maga mellé? Mert eldobnád őket! - Daisy szinte már kiabált.
- Ne célozgass arra megint, hogy szerinted én "ribanc" vagyok! Nem vagyok az, ez csak a te képzeleted szüleménye! De tudod mit? Csinálj amit akarsz! - feladtam, nem érdekel.
- Ellie!! Állj meg! - üvöltöttem barátnőm.
- Mi van? Most jönnek a szüleim? Tudom, hogy nem tökéletesek, de szeretik egymást és engem is!! Őket nem tudom választani, de a barátaimat igen, és köszönöm, de ilyen barátnő nem kell nekem. - és még mindig nyugodt voltam valamennyire. Gratulálok Elllie!
- Sajnálom oké? Ne haragudj! - tudtam, hogy nála törik a mécses először. Könnyes szemekkel nézett rám majd a földre. - Én csak, nem akarom, hogy beleszólj miként is éljek. És sajnálom, de ilyen vagyok. - mondta szipogva.
- Sajnálom. - mondta ki végül nagyon halkan. Tudni kell rólam, hogy nem mindenkinek mondom és öt évente talán egyszer, ezt pedig Daisy megérdemelte. Egy nagy ölelés után le is tisztáztuk ezt az egészet aminek a három másik jelenlévő nagyon is örült.
A bárhoz érve megláttam egy barna és egy inkább már fehér hajú lányt sétálni felénk, közvetlen hozzánk. Egyedül Daisy-t fogtam meg, hogy maradjon itt, mivel mikor meglátott a két lány sietősebbre vették a lépteiket.
- Sziasztok lányok, ne haragudjatok. Jól sejtem, hogy te vagy Ellie Stinson? - kérdezte a barna hajú lány, maga Sophia Smith.
- Izé, attól függ miért. - nevettem el kínosan magam.
- Jonny megkért minket, hogy hozzuk el a jegyeket neked. - mondta Lou Teasdale.
- Hogy-hogy nem tudott jönni? - kérdeztem gyanúsan.
- El kellett utaznia, plusz elfelejtette, hogy ma este van a koncert. Viszont csak kettő jegy volt így szerzett mellé egy párat, nem tudom abból mennyi kéne? - kérdezte Sophia tökre kedvesen.
- Penny jön? - fordultam Daisy felé aki csak tátott szájjal állt, én pedig jó barátnő módjára becsuktam azt.
- Ki nem hagyná. - mondta barátnőm.
- Oké, akkor három. Mivel tartozom? - néztem rájuk és elkezdtem kutatni a táskámban a pénztárcám után.
- Ajándék. Megtiltotta, hogy bármit is elfogadjunk cserébe. - mosolygott Lou és megfogta a vállamat, miszerint hagyjam abba.
- Akkor a három nevet felírnám, tudod, biztonság kedvéért. - vette elő iPhoneját Sophia és a feloldás után megkereste a jegyzettömböt.
- Penny Mosby, Daisy Eriksen és Ellie Stinson. - soroltam.
- Remek. Jonny arra is megkért, hogy adjam oda a számomat, ha bármi történne, feltudjatok hívni engem. - mondta Lou és amint odaadta a telefonját bepötyögtem a számomat.
- Nem akarok tolakodó lenni, de engem mar a rossz érzés, hagy hívjunk meg legalább titeket valamire. - mosolygott Daisy.
- Az elég merész húzás lenne, mert a mi nyomunkban is folyton ott vannak a paparazzók. És nem szükséges. - mosolygott még mindig Sophia.
- Értem.. - hajtotta le a fejét Daisy.
- Viszont, koncerten találkozunk, mert ugyan ott leszünk! Most sietünk. Öülök, hogy találkozhattunk! - mosolygott Sophia és a két lány puszival köszönt el.
- Sziasztok, akkor este. - mosolyogtam rájuk. És leindultunk a többiek után.
- Ez érdekes lesz. - nevetett Daisy én pedig egyetértően bólogattam.
- Na, mi tartott eddig? - kérdezte Marvin és lerakta a söröket.
- Nem fogjátok elhinni, kik állítottak meg minket az előbb és adták oda ezeket... - mosolyogtam gonoszan és felmutattam a 2 jegyet és 3 VIP jegyet.
- Visszajött az az idióta gyerek? - kérdezte Penny.
- Nem. - válaszolt Daisy.
- Akkor? - húzta fel a szemöldökét Marvin.
- Mit mond nektek az a név, hogy Sophia és Lou? - kérdeztem halkan tőlük.
- Na ne!! - mondta Marshall bácsi. - Hallod ezt Daisy? - nézett a lányára, kerülve a beégést, hogy imádja őket, tehát ezen jót nevettünk.
- Igen, képzeld apu, ott voltam. - ült le Daisy.
- És tudjátok kik mennek a VIPbe? - dőltem rá az asztalra és rámutattam Pennyre, Daisyre majd magamra.
- Most komolyan? És mi? - kérdezte Luke durcisan.
- Lehet belehet vinni embereket.. - nézte a körmét Daisy.
- És ki fog kísérni titeket? Csak öt jegy van, egyedül meg nem mehettek. - mondta Lily néni mi pedig fapofával néztünk rá.
- De Marvin és Penny már majdnem 21 evések!! - háborodott fel Daisy én pedig meghúztam a sörömet.
- Úgy hallom kell egy felnőtt. Szia szerelmem. - puszilt a hajamba Ben. Csak ő hiányzott. Lily néni és Marshall bácsi megforgatták a szemeiket és sas szemekkel nézték a fiút, de hamar le is léptek. Ben húzott mellém egy széket és leült mellém.
- Igen, kéne egy. Nem tudsz valakit? - néztem szét a bárban ezzel is húzva az agyát.
- Hova akarsz menni csillagom? - kérdezte nyálasan.
- Az neked nem tök mindegy? - sóhajtottam.
- Hé gyökérfejű! Igazán leszállhatnál már Ellieről. - mormogta Marvin ami meglepett.
- Talán te a pasija vagy? - húzta fel a szemöldökét Ben.
- Ha annyira akarod őt miért nem szerzed meg? Elhiszed, hogy egy szóval megkaphatnám? - villantotta meg a mosolyát Marvin és az utolsó mondatával nagyon felidegesített.
- Fejezzétek már be. Mindketten egy görények vagytok, tudjuk. - mondta Daisy, Penny pedig alátámasztotta ezt a kijelentést.
- És örülnék, ha nem rajtam próbálnátok ki a tudásotokat. - ültem át Penny mellé.
- Haver, nem ér annyit. - mondta Luke a barátjának.
- Ki akarod próbálni öcsi? - nevetett gonoszan Ben.
- Szerintem örülj amíg csak én állítalak le, mert ha El apja ezt megtudja akkor szétveri a kis helyes arcocskádat. - mondta Marvin.
- Ahogy a tiédet is. - jegyeztem meg.
- Maradj már Ellie. - szólt le Marvin mire a szemöldökeim a magasba eredtek.
- Kapjátok be mind a ketten. - álltam fel és elindultam a kijárat felé, de a sörömet ott hagytam, így vissza is fordultam érte. - Csak a sörömért jöttem. - mormogtam, majd mikor megfordultam apába ütköztem. Nem léptem hátrébb, inkább hozzábújtam. Attól, mert azt mutatom nincsenek érzéseim, még vannak. Hihetetlen, hogy csak ez az egy férfias illat tud megnyugtatni és ez az ölelés jelenti a mindenemet, persze anya mellett.
- Jajj, már megint te? - gondolom apa Benre célzott. Még mindig nem tudtam őt elengedni, úgy kapaszkodtam belé mintha az életem múlna rajta, ő pedig csak simogatta a hátamat. Legszívesebben most is az a nyolc éves kislány lennék, akinek semmi problémája nem volt.
A biztonságot keltő ölelést végül megszakítottam, mert már elég energiát kaptam, hogy a szemükbe nézzek. Vissza ültem a helyemre, de Benre nem is néztem.
- Nézze uram, én nem akarok rosszat. Csak szeretném, ha a szerelmünk beteljesülne. - magyarázta ez az idióta.
- A te álmoddal ellentétben az enyém befog teljesülni. A kezem nemsokára az arcodon landol, ha nem mész el innen most!! - apa még mindig nagyon nyugodt volt, de Ben mégis kicsit félt, szó nélkül felállt és elment.
- Köszönöm apu! - hálásan néztem rá.
- Na lányok! Fél óra múlva gyertek át hozzám, hozzátok a szekrényeteket! - állt fel Penny és el is indult, Luke pedig csak megforgatta a szemeit.
- Hova mentek? - kérdezte apu.
- Koncertre. - feleltem nemes egyszerűséggel Daisy.
- Akkor ma buli van a bárban. - csillant fel apukám szeme és már írta is az üzenetet mindenkinek.
- Remek. Anyu otthon van? - álltam fel én is és Lily néni be is foglalta a helyemet.
- Otthon. Vigyázz magadra kicsim. - puszilta meg a kézfejemet és egyedül elindultam.
****
- Anyu! Vészhelyzet! Ki kell választani a top 5 ruha összeállítást!! - majdnem betörtem az ajtót.- Minden rendben El? - nevetett fel, majd a tükörbe nézve láttam, hogy a szél kicsit összekócolta a hajamat.
- Akkor segítesz? Van körülbelül 10 percünk. - adtam ki az információt ami talán fontos is lehet.
- Hova mész Ellie Stinson? - húzta fel a szemöldökét anya és elindult a szobámba. Neki nagyon jó ízlése van, de azok nagyon kényelmetlenek, így szeretnék egy kis lazaságot is belevinni.
- Koncertre. És tudtad, hogy te vagy a világ legjobb anyukája? - mosolyogtam rá, mint egy hülye gyerek.
- Mikorra menjek értetek? - kérdezte anyu sóhajtva.
- Inkább, csak el kéne vinned, Ted bácsit megfűzzük, hogy jöjjön értünk. - nem volt megbeszélve, de jó ötletnek tűnt.
- Oké-oké. - már benne is volt a szekrényemben és adogatta ki a ruhákat amit én válogattam.
- Na és akkor egyet utolsót te összerakhatsz. - vicsorogtam rá neki pedig felcsillant a szeme és amíg válogatta az összeállítást én a többit beraktam a táskámba, plusz még sminkeket és fogkefét. - Daisyért majd ugorjunk el légyszi. - olyan aranyosan próbáltam kérni, hogy úgy még soha nem tettem.
- Indulhatunk? - csak ennyi volt a reakciója, ez pedig azt jelenti, hogy ez a visszavágás. Felkaptam a telefonomat, írtam Daisnek, hogy elindultunk majd felkaptam a cipőmet és vártam, hogy anya bezárja az ajtót.
A kocsiban megszólalt a rádió, mégpedig a Let's go to the mall, anya saját és kedvenc száma.
- Ne már! - fogta be mindkét fülét a pirosnál én pedig szívesen énekeltem.
"Dad says I'm too young to date (Lame!)
But baby, I don't want to wait (Let's do it!)
That's OK, I'm going to rock your body anyway
I'm going to rock your body 'til Canada Day"
- Ellie Stinson! Azonnal fejezd be! - kiabált rám mikor fel is hangosítottam.
- Énekelj velem, kérlek. - néztem rá kölyök kutya szemekkel, ő pedig megforgatta a sajátjait.
"Everybody come and play
Throw every last care away
Let's go to the mall today"
Végül együtt énekeltük, de amint vége lett anya gyorsan ki is kapcsolta a rádiót, mellesleg megérkeztünk Daisyékhez ő pedig bepattant hátra.
- Nem tudod mit hagytál ki. - húztam mosolyra a számat.
- Na? - kérdezte mire megcsörrent a telefonja és ugyan az a dallam felcsendült.
- Na ezt. - nevettem fel.
- Ne csinálj idiótát anyádból. - mondta halkan, de rám se nézett.
- Azt megcsináltad saját magadnak anno. - nevettem tovább.
- Szóval, Robin néni dala ment? - rakta le a telefont Daisy.
- Együtt énekeltük. - dicsekedtem el.
- Én is akartam. - szomorodott el Daisy mire anya mosolygott.
Hamar odaértünk Pennyékhez ahova anyu is bejött, mi köszöntünk Ted bácsiéknak majd be is mentünk Penny szobájába.
- Oké, fekete vagy zöld ing? - mutatta fel a két darabot ahogy beértünk.
- Nem úgy volt, hogy együtt válogatunk? - kérdezte Dais felhúzott szemöldökkel.
- Hát ezt a választást meghagytam nektek, meg a sminket. - mosolygott Penny mire egy fárasztó sóhajtás hagyta el a szánkat.
- Oké, akkor... - és ezzel Daisy kiborította a táskája tartalmát ami körülbelül 2 összeállítást tartalmazhatott. - Elegáns vagy laza? - kérdezte, de mi Pennyvel a kettőt kereszteztük így lett elegáns és laza egyszerre.
- A sminked is legyen természetes. - mondtam neki és elküldtem őt sminkelni.
- Na én ötöt hoztam, abból egyet anya állított össze. - magyaráztam és én is követtem a vörös hajú példáját, kiborítottam az egészet.
- Ez nehéz. Olyan jó cuccaid vannak, de legjobban anyukád szettje tetszik. - mondta Penny gondolkozva.
- Nem is rossz, és kényelmesnek tűnik. Valamennyire.
- Én is! - szaladt ide Dais, hogy szemügyre vegye a ruhákat. - Vagy Robin nénié, vagy a virágos halálfejes. - ment is vissza.
- Oké, akkor megszületett a döntés. - könnyebbültem meg és felkapkodtam magamra a ruhákat. Daisy kész lett a sminkkel, Penny meg a hajával. Én is kihúztam a szememet, szempilla spiráloztam, meg egy kis púdert raktam az arcomra, a hajamat meg kiengedve hagytam, így lágy hullámokban, természetesen állt. Penny ugyan ezt tette a sminkjével a haja meg oldalra volt csatolva.
Végül is mindannyian időben elkészültünk, kimentünk ahol anyáék még beszélgettek és már a sör is előkerült.
- Váó, csinosak vagytok. - dicsért meg minket Tracy néni.
- Látom az én szettemet választottad. - mosolygott anya én pedig körbeforogtam, mint egy hercegnő.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyet is össze tudsz rakni. - nevettem el magamat. Daisy és Penny is csodálatosan néztek ki és biztos voltam benne, hogy kifogunk tűnni a többi lányhoz képest akik 1Ds cuccokkal lesznek felszerelve.
Nem kértük Ted bácsi fuvarját, mert még bemegyünk egyet kávézni a Costa Coffeeba, ott összeszedjük a fiúkat majd indulunk a koncertre és hálát adok istennek, hogy egy este nem kell Ben vicsorgó képét figyelnem.
****
Mikor odaértünk, rengeteg visító lány volt ott, akik lassan hiszti rohamot kaptak.
- Tolakodjunk! - mondta Luke és el is indult.
- Minek? VIP jegyünk van. - mondtam értetlenül és meg is bántam mivel a közelünkben lévő kis 14 évesek ezt meghallották és majdnem szétszedtek engem a jegyért, de a biztonságiak szerencsére kijöttek és leszedték a hisztigépeket.
- Elég volt Luke, állj meg. - mondta Penny és meg is álltunk. Már csak 1 órát kell várni, remélem nem kell idióta hívásokkal zaklatnom Sophiat, hogy bejussunk.
Hirtelen majdnem elestem és úgy kapaszkodtam meg Daisyben.
- Mi a franc? - ráncoltam össze a homlokomat.
- Ellie? - remek, ma is élvezhetem Ben társaságát, mert ezek nem fognak lekopni sajnos.
- Marvin? - szólalt meg a szőke, hát remek...
- Ti? - szólalt meg a másik kettő akiket igazából talán még nem is láttam. Daisy odament és megölelte a szőke lányt mire megforgattam a szemeimet és odamentem Mosbyékhoz.
- Ezek azok akikre gondolok? - kérdezte Penny és kicsit megindult a sorban.
- Azok. - fintorogtam.
- Hé!! Ellie, gyertek már! - kiabált Daisy mi pedig odamentünk, bár az arcunkon látszódott az élvezet, ha értitek. - Ő itt Ellie, ő pedig Penny. - mutatott be minket a szőkének és a másik csajnak Daisy.
- Emma vagyok, ő meg az unokatesóm Erica. - mosolygott a lány.
- Csá. - mondtam kedvtelenül és visszafordultam a sorba.
- Ellie, mi lenne ha kicsit kedvesebb lennél? - szólalt meg Ben.
- Te csak fogd be baromarc. - meg se moccantam, én nem leszek velük, az is biztos.
- Mi lenne, ha csatlakoznátok hozzánk? - kérdezte az az Emma lány én pedig jó erősen arcon csaptam magam. Erőltetett mosollyal az arcomon fordultam meg felé.
- Drágám, tudod, nekünk VIP jegyünk van. - flegmáztam sikertelenül, mert Jack az arcomba tolta a szintén VIP jegyét. - Remek. - sóhajtottam, elővettem a telefonomat és kikerestem Sophia számát, aki pár csörgés után fel is vette.
- Szia, ne haragudj. Ugye nem zavarlak? - kérdeztem meg kedvesen.
- Szia, dehogy. Valami baj van? - hallottam a hangjában az érdeklődést.
- Csak kérdésem lenne. A VIP jegyesek ugyanarra a helyre kerülnek? - próbáltam túlkiabálni a hisztiseket.
- Igen, és hozhatsz magaddal egyetlen egy embert. Itt vagytok már? - kérdezte.
- Igen, várjuk a nyitást. - sóhajtottam.
- Ó, hamarabb kezdődik a koncert egy fél órával, szóval perceken belül beengedhetnek titeket, de ha elnézel balra látsz egy nagy fekete buszt, na az a fiúké és most láthatsz engem és Harryt. - nevetett bele a telefonba mire én is nevettem és egy aprót integettem neki, mire a bongyor is visszaintegetett, természetesen ezen jobban nevettem. - Na leteszem, hívj ha van valami, de úgyis mindjárt találkozunk. Puszi.
- Okés, puszi. - és letettem. Nagyon aranyos lány és imádom a telefonom pedig jelzett, hogy új követőim vannak, Sophia és Harry is. Ez vicces pedig csak integettem a lánynak, de lehet mesélt rólam Soph.
- Kivel beszéltél? - kérdezte Daisy mire visszafordultam feléjük.
- Sophia. - mondtam halkan nehogy meghallja valaki. - Meg bekövetett twitteren meg Harry is. - erre a kijelentésemre Erica egyből felemelte a fejét.
- Ismered? - dadogott.
- Nem.. - görgettem tovább a közösségi oldalt és ebben a pillanatban kinyitották a kapukat a hisztisek pedig már rohantak is a fiúk és a helyek miatt, mi pedig az életünkért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése