23.rész Egyszer fent, egyszer lent [évadzáró]

*Emma Geller szemszöge*
Elbúcsúzni azoktól az emberektől akik sokat jelentenek nekem mindig is nehéz volt és ezt már akkor is átvészeltem amikor táborba mentem, de akkor csak 1 hétig nem látom Őket most viszont több hónapokra sőt évekre elmegyek. Persze hazafogok jönni szünetekbe, de az semmi. Hisz nem lesznek mellettem amikor szükségem lesz rájuk. Phoebe néni elég jól megtanított franciául így a nyelvvel nem lesz gondom és a gitáromat magammal viszem, hogy mindig eszembe jusson hisz mérhetetlenül fog hiányozni a bolondos nénikém. Monica néni bepakolt nekem egy-két konyhai felszerelést és még ételt is aminek nagyon örültem és már most aggódom, hogy vajon ki fog nekem ilyen finomakat főzni. Joey bácsi és Chandler bácsi hülyeségei fognak hiányozni amivel szebbé tették a szürke napjaim. Anya és apa vitatkozásai és aggódásai amit sose unnak meg, de főképp a viták. A családom akik nélkül élnem kell. Vajon sikerülni fog?
-Hívj amint odaértél - szipogott anya.
-Mindenképpen - bólintottam könnyes szemekkel és megöleltem az én egyetlen édesanyám. -Hiányozni fogsz!
-Nekem is - mondta anya még mindig szipogva.
Anyát elengedtem és apa karjaiba vetettem magam.
-Apa mi van, ha nem állok rá készen egyedül állni a lábamon a nagy világba? - szipogtam.
-Készen állsz rá kicsim - puszilta meg a fejem búbját.
-Elintézed a franciaiakat - biztatott Joey bácsi.
-Te jobban tudsz franciául, mint Joey - mosolygott rám Chandler bácsi és barátja vállára tette a kezét.
-Hogy fogom túlélni a bolond bácsikáim nélkül? - kuncogtam és megöleltem Őket.
Elengedtem Őket és a két nénikém felé fordultam.
-És mi lesz a főzéssel? - kérdeztem csípőre tett kézzel mosolyogva.
-Beletanulsz ne aggódj - ölelt meg Monica néni mosolyogva.
-Meg majd Monica küld ételt, ha kell - nevetett Phoebe néni.
-Na igen a bolondos nénikém nélkül is unalmas lesz minden - mosolyogtam.
Még utoljára mindenkit sorba öleltem aztán a bőröndjeimet megfogtam és az ajtóhoz sétáltam ahol hirtelen megtorpantam hisz Erica, Jack és Ben is ma indul.
-Hé a bátyám és az unokatestvéreim hol vannak? - fordultam vissza.
-Korán elmentek - bújt Monica néni Chandler bácsi karjai közé és így tette anya meg apa is sőt Phoebe néni és Joey bácsi is.
-Oh - sóhajtottam. Bár már elbúcsúztunk tegnap, de azt hittem ma még látom Őket. -Akkor sziasztok.
Intettem nekik mire Ők is visszaintettek könnyes szemmel és elindultam. Kivételesen lifttel mentem hisz a bőröndökkel nehezen tudnék lemenni a lépcsőn így újra beszálltam a liftbe ahol volt egy kis afférom. Mentségemre szóljon a pasi eszméletlenül dögös volt és a lift akarta hisz megállt órák hosszáig együtt voltam bezárva vele és miért ne.
Leértem és kisétáltam saz p épületből és a ház előtt épp parkolt egy taxi amit gyorsan lefoglaltam. Elmondtam a sofőrnek melyik reptérhez és, hogy sietős lenne, mert még csekkolnom is kell. Amennyire tudott sietett, de a szabályokat be kellet tartani, de még így is pont időbe érkeztünk. Kifizettem a fuvart és kiszedte a bőröndöm a csomagtartóból és már el is indultam. Nem kell sietnem még mindenre van bőven időm, de nem szeretek késni.
-Eltalálod ki vagyok veszek egy csokit - fogta be a szemem valaki hátulról, de ezt a hangot bárhol felismerem.
-Idegesítő unokatestvér vagyis Erica Bing - fordultam felé mosolyogva mire egyből megöleltem. -Azt hittem már nem is látlak!
-Szerinted búcsú nélkül képes vagyok elmenni? Na szép - kuncogott.
-Hello - ugrott mellém Jack akit szintén megöleltem.
-Hugócskám - ölelt meg hátulról az én töketlen bátyám.
A többiek is megjelentek a fiúkkal együtt ami miatt csak jobban mosolyogtam. Örültem, hogy láthatom még Őket így utoljára. Bár amikor Niallra ránéztem rám mosolygott és én is vissza rá érzem, hogy a felejtés nem lesz könnyű, de semmi se könnyű.
-Mikor indul a géped? - kérdezte Louis.
-Nem sokára - néztem a kijelzőre ahol az én gépem jelent meg legfelül. -Basszus mindjárt! Srácok sajnálom, de még csekkolnom is kell. Mérhetetlenül fogtok hiányozni, de mennem kell!
-Semmibaj megértjük - legyintett mosolyogva Liam.
Mindenkit megöleltem még egyszer utoljára és elindultam arra az irányba ahol az én gépem fog felszállni persze futva. Pedig beszélgetni akartam velük elmondani, vagy 100x, hogy mennyire fognak hiányozni, de sajnos az idő közben szólt megint. Hacsak egy óra időm még lenne, de akkor meg az Ő gépük menne. Az élet igazságtalan mindenbe!
Amikor odaértem még nagy sor állt így még csak nem rég kezdhették a felszállást. Beálltam a sor végére, mint jó utas és vártam. Hátrapillantottam ahonnan jöttem és a barátaimra gondoltam, de legfőképp Niallra. Még fel se szálltam a gépre, de hiányoznak mindannyian és legjobb Niall akinek a hiánya megöl belülről. Bár csak beszélhetnék vele még egyszer, még egyszer megcsókolhatnám és szorosan magamhoz ölelhetném....


*Niall Horan szemszöge*
Hagytam el szaladni mellettem életem szerelmét akit már az első percektől szeretek mégse indult zökkenő mentesen a kapcsolatunk. Néhol Ő volt a hibás, de volt az amikor én tehettem arról, hogy mi ezek lettünk. De most már belátom, hogy mindig is Őt szeretem és lehet, hogy most jelenpillanatba Demivel vagyok, de valójában nem szeretem Őt. Nem illik hozzám hisz hozzám egy szőke, életvidám lány illik aki küzd az álmaiért, mint Emma vagyis Ő. Ő az aki illik hozzám! Mégis hagytam elmenni. Még meg se csókoltam és el se tudtam neki mondani mennyire fog hiányozni és, hogy mennyire szeretem..
-Föld hívja Niallt - hessegette előttem a kezeit Louis.
-Hagyd már - szólt rá mérgesen Ellie mire Louis feltette a kezeit. -Szerelmes!
-Elbambultál amikor Emmát nézted merre fut - mosolygott Daisy.
-Miért nem hagyod Demit és hódítod meg Emmát? - kérdezte Liam.
-Ő hozzád illik - helyeselt Mrs Payne ismertebb nevén Sophia.
-Így igaz - bólogatott mosolyogva Pezz.
-Már mindegy elment követni az álmait - legyintettem.
-És te csak így feladod? - kérdezte Erica.  -Niall buta vagy!
-Miért mit kéne tennem? - tárom szét a karom. -Már felszállt a gépre sőt a gépe is mindjárt startol.
-Ha azt mondom még nem szállt fel a gépe utána mennél? - kérdezte Penny mire Elliet megbökte.
-Nem - vágtam rá. -Mert már a gépre biztos felszállt!
-Egy próbát megérne - mosolygott Ellie.
-Inkább menjünk - ráztam meg a fejem és indultam el a gépünk felé.
-Nem - mondták a fiúk egyszerre mire kérdően rájuk néztem. -Te addig nem szállsz fel a gépre amíg nem beszéltél Emmával és nem tisztáztál mindent!
-Akkor lekésem a gépet és nélkülem turnéztok - mondtam.
-Legalább megtanulod a leckét - rántotta meg a vállát Zayn.
-Niall kérlek - szorította meg a karom Ellie. -Hidd el nekem még ott van!
-Ha nem... - kezdtem.
-Ha nem akkor megdughatod Demit - vágta rá Harry,
-Hú köszi az engedélyed haver - veregettem meg a vállát.
-Jó vagyok, vagy jó vagyok? - mosolygott Harry mire Erica hozzábújt.
-Legjobb édes - nyomott egy puszit Erica Harry szájára. -De legközelebb ezt bízd ránk.
-Inkább megyek - kuncogtam. -Ha...
-Ha? - türelmetlenkedett mindenki.
-Ha Ellie velem jön - mondtam.
-Jó megyek - adta ne a derekát Ellie.
Még gyorsan elbúcsúzott Ellie mindenkitől még Louistól is ami meglepett, de Ő csak mosolyogva követett.
-Rákérdezzek? - kérdeztem mosolyogva.
-Ne majd elmesélem - legyintette mosolyogva. Tisztára ki volt virulva!
-Egy kérdés - tettem fel az ujjam. -Lefeküdtetek?
-Nem, de majd mondom mesélek na - kuncogott. -Inkább siessünk, mert még neked lesz igazad!
Gyorsabbra vettük a tempót és amikor odaírtunk Emma épp akkor került sorra. Ellie elkezdett lökdösni mire én megragadtam Emma karját és kihúztam a sorból.
-Na én jöttem volna - duzzogott amikor hirtelen rám nézett. -Te...
-Én - mondtam.
-Mit keresel itt? - kérdezte suttogva.
-Elmondani amit már elkellet volna mondanom - fogtam meg a kezét és a mellkasomra tettem mire Ő nagyokat pislogott rám. -Ne menj el! Tudom önző vagyok, hogy ezt kérem, de ez van én nem engedhetlek el téged oda, mert.... mert szeretlek! Szeretlek Emma Geller!
-Niall... - próbálta elhúzni a kezét,de a láttam a szemébe, hogy Ő is ezt érzi.
-Várj még - fogtam meg erősebben. -Tudom neked ez volt minden álmod, hogy eljuss arra az egyetemre, de nem mehetsz el kettőnk miatt. Ha nem látlak olyan, mintha megáll a nap és nem mozog körülöttem semmi olyan unalmas. Már amikor megismertelek tudtam, hogy te felforgatod az életem és megtetted csupán egy mosollyal. Azt is tudom, hogy sok hibát követtem el, de miattad képes vagyok bármire, hogy velem maradj!
-Te is elmész és neked ott van... Ő - sóhajtott.
-Demi? Kit érdekel Demi csak te érdekelsz! Az egész világnak kiakarom kiáltani, hogy szeretlek sőt mind egyes embernek el akarom mondani mit is jelentesz te nekem - mondtam rámosolyogva aztán hirtelen elkiabáltam maga; -Szeretem Emma Gellert!
-Shh fogd már be - suttogta nevetve.
-Ez az igazság - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Igazság ide-oda el kell válnunk hisz te is elmész - szomorodott el.
-De... - kezdtem volna, ha nem szólnak bele.
-Hölgyem fel tetszik szállni? - kérdezte az utas kísérő.
-Emma kérlek - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Sajnálom Niall, de... - húzta ki a kezeit a kezeim közül. Megfogta az arcom és egy puszit nyomott a számra. -Én is szeretlek.
-Emma - suttogtam mire visszanézett rám és szomorúan megrázta a fejét aztán átadta  a jegyét.
Még utoljára visszanézett rám, de akkor láttam meg könnyes szemeit és újra megrázta a fejét. Hát akkor ennyi lett volna? Elment és összeszed egy francia pasast akivel összeházasodik és boldogan élnek míg meg nem halnak persze egy csomag gyerekkel. Én meg örökké egyedül maradok nélküle, mert nélküle nincs miért élnem.
-Niall - ölelt át hátulról Ellie.
-Elment - mondtam.
-Sajnálom - fordított maga felé és keze közé fogta arcom pont, mint Emma. -Túl kell lépned rajta!
-Nem megy Ellie, nem megy - ráztam meg a fejem. -Már próbáltam.
-Akkor ne add fel - mondta. -Nem örökké ment el és amikor Franciaországba lesztek felkeresed!
-Inkább menjünk - ráztam meg a fejem.
Ellie belém karolt és elindultunk visszafelé, de most nem az előcsarnokba, hanem a gépem felé. Amikor visszaértünk már le volt zárva és a srácok is eltűntek.
-Elnézést - rohantam oda a nőhöz mire felém nézett. -A gép...
-Most száll fel - vágott a szavamba mire Ellie felé fordultam.
-Bebasztuk - morogta Ellie kikerekedett szemekkel.
-Be bizony - bólogattam és visszasétáltam mellé. -És most?
-Hívd fel Liamet, de közbe gyere velem vissza a kávézóba - húzott Ellie.
-Magányos vagy? - kérdeztem nevetve.
-Rohadtul - mondta szomorúan.
-Gyere velünk - mondtam mosolyogva.
-Majd, ha a tenger befagy - vágta rá.
Elindultunk visszafelé közben elővettem a mobilom, hogy tárcsázzam Liam számát, de nem Ő vette fel.
-Hol a francba vagy Horan? - rohant le Soph.
-Reptéren - mondtam.
-Jaj, de vicces vagy - morogta Soph. -Lekésted a gépet! De legalább sikerült?
-Emma elment - mondtam közbe szálltunk a taxiba.
-De elmondtad neki? - kérdezte.
-Igen mindent elmondtam neki - motyogtam. -De mit vártam hisz ez volt az álma.
-Az álma te vagy - visított a telefonba Pezza.
-Ki vagyok hangosítva? - lepődtem meg.
-Bocsi - kiáltott Liam.
-Niall hangosítsd ki - ütögette a vállam Ellie.
-Ellie is velem van - hangosítottam ki a telefont.
-Ellie - visongott Daisy.
-Dais - vigyorgott Ellie.
-Köszi lányok ez élmény így - nevetett Zayn. -Na, de most mi lesz?
-Az esti járattal utánatok megyek - mondtam.
-Addig felszenteljük az ágya Ericaval - hallottam meg Hazza hangját.
-Jaj ne - nyafogtam.
-Uram kérem tegye el a mobilját - hallottam meg gondolom a stewardess hangját.
Elköszöntünk a többiektől mire az autónk meg is állt. Kifizettem a taxit és Ellie végig rángatott magával. Ennyire unatkozik? Megfog halni egyedül! Bár ezért kéne jönnie.
Beléptünk az ajtón mire csilingelt fejünk felett a csengő és a kanapé előtt ácsorgó szőke lány megfordult aki rejtélyesen állt ott. Amikor megfordult leesett ki Ő. Könnyes szemekkel állt ott mellette meg a bőröndjei pihentek.
-Em - suttogtam mire kikerülte a kanapét így szinte egy vonalba álltunk. 
-Itt vagyok - tárta a szét a karját szipogva.
Odarohantam felé és egyből megcsókoltam. Ez, hogy lehet? Láttam felszállni a gépre és most még is itt van és a karomba tarthatom.
-Mit keresel itt? - suttogtam.
-Hosszú történet - suttogta. -A lényeg, hogy itt vagyok, veled.
Újra megcsókoltam mire Ő a kezeit a nyakam köré fonta. Igaz érdekel az a hosszú történet, de most semmi se érdekel amíg itt van a karjaimba és érzem ajkait az ajkaimon.
-Srácok - köhécselt Elli mire felé fordultunk. -Engem érdekel az a hosszú történet.
Leültünk a kanapéra persze Emmát rögtön az ölembe húzta és elmesélte a történeteket, hogy amint föl szállt a gépre gondolkozott és amikor szállt volna fel a gép meggondolta magát. Erőszakkal szállt le a gépről és utána egyből iderohant ahol nem talált senkit és tovább már tudjuk a sztorit.
Amikor befejezte a meséjét felém fordult mosolyogva.
-Te mit keresel itt? - kérdezte.
-Enyém egyszerű - nevettem, ha velem van mindig jókedvem van. -Lekéstem a gépet, mert egy szőke libának vallottam szerelmet.
-Meglett a csaj? - nevetett Emma.
-Igen - csókoltam meg mosolyogva.
Amikor elhúzódtunk az arca elkomorodott mire kisimítottam egy tincset az arcából és megsimogattam az arcát.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Most mi lesz? Elmész? - szomorodott el.
Nem mehetek el hisz, ha Ő is lemondott az álmairól miattam én is képes vagyok arra, hogy egy ideig vele maradjak maximum addig amíg rá nem veszem jöjjön velem.  És különben is kell egy kis pihenés Vele.
-Nem - mondtam mosolyogva mire rám nézett ledöbbenve. -Beszélek a menedzserrel és a fiúkkal is 1 hónapot kibírnak nélkülem aztán után megint pár nap szünetünk lesz.
-De... - kezdett volna el tiltakozni Emma mire a szájára tettem az ujjam.
-Ne vitatkozz nem szabadulsz tőlem - mosolyogtam rá.
-Azt akartam mondani, hogy Demi amúgy - kuncogott.
-Szakítok vele még ma - mondtam.
-De... - kezdte volna mire a száját a számra tapasztottam.
-Nincs, de - mosolyogtam rá.
-Ezzel vitatkoznék,de okés - karolta át a nyakam. -Szeretlek Niall Horan!
-Szeretlek Emma Geller - csókoltam meg.

*Ellie Stinson szemszöge*
Az elmúlt egy hetem abból állt, hogy hol Emmát és Niallt ráncigáltam magammal össze-vissza, vagy éppen apuékkal lógtam a bárba, esetleg anyát, Lily nénit és Tracy nénit idegesítettem. De mit tehetek, ha a legjobb barátaim elmentek? Itt hagytak engem, ahogy Ő is. Nem küzdött azért, hogy menjek, mert minek, ha otthon várja őt a barátnője?
A mai napom se telt másképpen, a bárban az asztalon pihentettem a fejemet, néha pedig hozzávágtam azt.
- Nézd Ellie. Mi nagyon örülünk, hogy minket választottál és nem tudsz itt hagyni mindent és mindenkit magad mögött, de kislány... Nem csak magadat kínzod ezzel, hanem minket is. - szólalt meg Marshall bácsi.
- Tudod mit? Igazad van. Most azonnal pakolok Londonba és elmegyek a barátaimhoz, akik még csak fel sem hívtak egy hete. Beállítok a sráchoz, aki lerombolta a rendemet és erős szívvel végignézem, ahogy a barátnőjével előttem falják egymást. Mert ugye bár még mindig rohadtul nem szakított vele, tehát Őt választotta. - szinte már kiabáltam.
- De most még turnéznak. Körbeutazhatnád így Európát. - mondta Ted bácsi és beleivott a sörébe.
- Miért nem Emmával lógsz? - kérdezte apu.
- Mert folyton nyalják egymást Niallel, én pedig köszönöm, nem akarom végignézni. - forgattam meg a szemeimet.
- Ezt nem ügyvédelem. - rázta a fejét Marshall bácsi.
- Miért nem hívod fel Daisyt vagy Pennyt? - kérdezte apa.
- Mert talán ott most 5 órával előrébb járnak az események? - vonom fel a szemöldökömet.
- Szóval már fent vannak. - adta a kezembe Ted bácsi a telefont.
- Nem fogok utánuk rohangálni. - iszok bele a sörömbe. Minden a maga módján fog megtörténni, különben is, árulókkal nem beszélgetek. Kicsit nagyon mérges voltam, hogy rajongói oldalakon látok képet róluk. Mindenki boldog nélkülem, tehát nem hiányzom nekik. Hirtelen Lily néni jelent meg és gyorsan le is ült Marshall bácsi mellé.
- Hiányzik az én pici kislányom. - hihetetlenül cuki fejet vágott Lily néni, de megértem. Én is így viselkednék most ki tudja éppen hol. - Annyira boldog vagyok, hogy Ellie itt maradt velünk. - állt fel és megölelt.
- Nem tudom, hogy hogy voltak képesek elmenni. - ráztam meg a fejemet, mikor Nialltől kaptam egy üzenetet, miszerint még véletlen se nézzem meg a fan oldalakat. De hát, tudja milyen vagyok, ha azt mondja, hogy nem szabad, akkor muszáj megtennem. Gyorsan bepötyögtem azt az oldalt, amin nagyon hamar hozzák a frisseket a srácokról és ekkor megláttam Eleanort és Louist, egy képen, ahol éppen kézen fogva sétálgatnak a koncert előtt, mögöttük nevetve pedig legjobb barátnőmék. Árulók! Könnyes szemmel zártam le a telefonomat és jó mélyre elraktam. Ma már semmit nem akarok látni! Szótlanul álltam fel és siettem ki a bárból, egyenesen haza vettem az irányt. Pár utcára lakunk a bártól, így gyors léptekkel a háztömbhöz értem. Nagyot sóhajtva mentem be és hármasával szedtem a lépcsőfokokat. Remélem, hogy anya itthon van és nem kell a kulccsal szarakodnom. Megérzéseim nem csaltak, az ajtó nyitva volt, én pedig bevágtattam rajta, se köszönés, se puszi, egyenesen a szobámba mentem és jó hangosan bevágtam az ajtót, miszerint nem akarok senkivel sem tárgyalni. Olyan igazságtalan az élet. Mikor eldöntöm, hogy szeretem, akkor húz bele a legnagyobb csapdába, de ez talán csak a sors, azzal pedig nem szabad ujjat húzni.

*2 héttel később*
Nagyjából két hét múlva jönnek vissza a többiek Phoebe és Joey esküvője miatt, én pedig bevetettem az Emma Geller stylet és 2 hete már az ágyamat koptatom. Alig ettem valamit és próbáltam továbblépni. Hihetetlen, de semmi nem tudott jobb kedvre deríteni. Egyszer beszéltem Daisyvel, de mikor meghallottam a háttérben Louis hangját, inkább leraktam. Zayn szörnyen aggódik értem, ezért vele most beszéltem egy tíz perce. Csöndben és bambán figyelem a Mickey egeret és próbálom kizárni Lily néni szentbeszédét. Engem nem fog meghatni, mint Emmát, ezt egyedül akarom lezárni magamba! Végleg. Hirtelen anya jelenik meg az ajtómban és mosolyogva néz rám.
- Nem megyek sehova. - motyogtam és inkább hátat fordítottam neki.
- Eli, kérlek. Ez nagyon jó feszültség oldó. - ült le mellém anyu.
- Nincs mit kiadni magamból. - morogtam és a macimat öleltem.
- Nem hallottad a reggeli interjút? - kérdezte Lily néni, de egyből befogta a száját.
- Milyen interjú? - kérdeztem és egyből a telefonom után nyúltam. Megnyitottam a twittert és a 10 másodperces videó sokkolt a #ElounorForever hashtag alatt.
"- És Louis, volt egy kis incidensed egy szőke lánnyal, de még Eleanorral vagy. Minden rendben?
- Persze! Az a lány csak egy barát, ennyi. Rossz helyzetben volt én meg segítettem neki. 
- Szóval nagy a boldogság?
- Igen, mindennél jobban szeretem Eleanort." a végén pedig mosolyog. A szemeim könnyekkel teltek meg, de gyorsan kiszipogtam azokat.
- Sajnálom.. - mondta anya és az ölelésébe vont. - Ha szeretnéd, még elvihetlek arra a helyre.
Nagyokat szipogtam és kikeltem az ágyból. Felvettem egy fekete cicanacit és egy fekete pólót. A hajamat összefogtam, a sminkkel pedig nem foglalkoztam.

Nem szóltam apuhoz, se senkihez, csak anyát követtem. Felvettem az egyszerű, fekete napszemüvegemet és lehajtott fejjel követtem édesanyámat. Úgy éreztem, mintha mindenki rajtam röhögne, aki előtt elmegyek, de figyelmen kívül hagytam az érzést. Csak gondolkodtam egész úton és fel sem tűnt, hogy megérkeztünk. Komolyan lőni hozott engem? Pedig eddig apu miatt nagyon tiltotta.
- Apádnak nem mondhatod el. - mosolygott és beinvitált. Nem figyeltem mit csinál, csak azt vettem észre, hogy int nekem, hogy menjek. Gyorsan elmagyarázza nekem a dolgokat, hogy a karomat feszesen tartsam, ne lazán, mert visszaüt a pisztoly, meg ilyenek. Felveszem a fülvédőt, és amint anyu arrébb állt a kezembe vettem a fegyvert. Ijesztő érzés volt, de hatalmába vett a tudat, hogy most igazán félelmetes lehetek. Előkerült a papírembert én pedig, ahogyan anyu mondta, nem tartottam lazán karjaimat. Lehet csúnya dolog, de én Eleanort képzeltem a rajz helyére és egy célzással lőttem. Nem a célba, de elsőnek nem volt rossz, anyu szerint.
A célzásaim egyre jobbak és a méreg bennem egyre erősebb. Már nem csak Eleanort képzeltem a rajz helyére, hanem Louist, Harryt, Liamet, Niallt, Daisyt, Pennyt, Bent, Marvint, Ericát, Perriet, Emmát és néha még Zaynt és Sophiát is mivel ők ott vannak és nem próbálnak meg semmit se tenni az ügy érdekében. Teljesen egyedül maradtam. Lehet kegyetlen vagyok, de összetörték a szívemet! Nem kellek annak a srácnak, aki állítólag már rég szerelmes belém, én pedig ezt nem tudom feldolgozni.
Mérgesen raktam le a fegyvert, mivel az időnk lejárt, anya felé fordultam és csak néztem őt.
- Milyen volt? - kérdezte én pedig csak megráztam a fejemet, levettem a fülvédőt és kirontottam anyu mellől az épületből. Hihetetlennek találtam, hogy órákat voltunk itt, és már sötét volt, 11 óra körül lehetett.
- Elmegyek sétálni. - szóltam anyunak, miután kiért ő is. Nem mondott semmit, tudta, hogy ezt egyedül kell lebirkóznom, én pedig hálás voltam érte.
Csak kóvályogtam a sötétben és Louis hangja újra és újra lejátszódott a fejembe. "Mindennél jobban szeretem..." Már nem csak sétáltam, hanem futottam, fogalmam sincs, hogy hova csak távol akartam lenni az emlékektől, az érzésektől és a hangjától. Hirtelen a bár előtt álltam meg, ránéztem a telefonomra, 10 nem fogadott hívás és 2 üzenet, ezek mind nem érdekeltem, inkább csak az idő, éjjel kettő volt. Ted bácsi tanácsa, csak visszhangzott bennem, miszerint éjjel 2 után inkább menjünk aludni, mert soha nem történik semmi jó. A telefonom újra csörögni kezdett, megnéztem ki hív, de nem tudtam felvenni, akármennyi is szeretem. Gyorsan pörgettem át a gondolataimat végül a fogadás gombra kattintva tartottam a fülemhez a készüléket.
- Hé, próbáltunk hívni! Minden rendben? - hallottam meg Sophia aggódó hangját.
- Semmi sincs rendben. - remegett meg a hangom.
- Hallottad a reggeli dolgot. - sóhajtott Soph. - Ez nem jelent semmit, ez csak a modest Ellie. Kérlek.
- Nem érdekel. Hónapok óta ígérget nekem valamit, amit soha nem tart be! - szinte kiabáltam. Leültem a lépcsőre, ahol először találkoztunk.
- Ne feledd el, hogy bármi történik is szeret téged! Ezt tartsd fejbe! Oké? Ígérd meg! - hallottam meg Harry hangját is.
- Kibaszottul nem szeret! - hangom már hisztérikus volt, a szememben pedig megéreztem a könnyeket, inkább lecsaptam a telefonomat és a fejemet a kezeimbe temettem, úgy kezdtem hangos zokogásba, mert én Őt szeretem mindennél jobban!